Vegre olyan az idei nyar, mint amilyennek lennie kell: total forro. Neha, mikor mar arnyekban negyven fok föle kuszik a hömerseklet, ugy erzem magam, mint Afrikaban es megfajdul a fejem is, de persze ez nalam egyszerüen standard.
Fejfajas naplom szerint, havonta tizenöt napon van migrenem, ami az utobbi honapokban egyszerüen egyre rosszabb lett. Mar akkor is, mikor azt hittem rosszabb nem lehet, annyira fajt a fejem, hogy belazasodtam es önszantambol jeghideg vizzel zuhanyoztam.
Igazabol az utobbi hetekben, honapokban ez a sok betegeskedes megviselt. Egyszerüen minden: az elalvasi zavarok, amitöl szinte mindig faradtnak ereztem magam, sokszor volt hanyingerem, föleg eves utan, ami nalam nagyon nem volt jellemzö azelött, söt, neha egyszerüen be tudtam volna hanyni a kavetol. A kavetol, ami nekem amuy elet eszencia, vicc nelkül. Probalkoztam Matcha Latteval,de nekem az meg barista kokusztejjel is olyan teas...Nem az en vilagom, de neha meg lehet inni.
Ugye a migren egyre jobban gyötört, ezert jelentkeztem egy Migren Kutatasra. Egy hete kaptam egy migren piercinget, majd`meghaltam, mikor atszurta a csavo a porcot mind a ket oldalon. Utana Tim megprobalta mikroarammal felgyorsitani a gyogyulast, fogalmam sincs, hogy sikerült-e, mindesetre csak akkor faj, amikor hozzaerek, de tudok töle aludni es a fejhallgatot is ra tudom tenni, ami elegge fontos az edzes alatt. Egyebkent rögtön masnap rohadtul fajt a fejem es mult vasarnap is. De elvileg az elsö heten a migren piercing felerösiti a fajdalmakat es egy idö utan egyre kevesbe lesz fajdalmas, talan teljesen is megszünik, bar az en esetemben valoszinüleg nem fog, mert havi 15 nap mar elegge durvanak szamit. De ha csak legyengiti a fejfajast, nekem mar megerte. Plusz a csavo nagyon rendi volt, mert mondtam neki, hogy en a csillogos dolgokat szeretem es swarovski köves piercinget tett be nekem, ami tenyleg nagyon kedves töle, tekintve, hogy a kutatasban valo reszvetem miatt szamomra ez az egesz ingyenes, söt meg ök fizetnek nekem harminc eurot majd a vegen.
Idövel csak bizsergest kellene ereznem a piercing helyen, amikor normal esetben migrenes roham jönne. Ha bevalik, csinaltatok Shen Men piercinget is. Azt ki is lehet ingyenes probalni 2 hetig. 
A panaszaimhoz visszaterve, az immunrendszerem teljesen le volt gyengülve, ezert sokszor tele volt a szam aftakkal, ami egyszer (pont az olaszorszagi nyaralason) olyan irtozatos fajdalmakat okozott, hogy se beszelni nem tudtam, eves elött telekentem a szamat belülröl lidokain gellel, ami tiz percre enyhitette a fajdalmakat, hogy legalabb rendesen enni tudjak, de ettöl függetlenül a közerzetem nagyon rossz volt es egy idö utan a folytonos szenvedes miatt reggelente mar felkelni sem volt kedvem...
Persze, semmi sem segitett.
Mindezekmellett ijesztöen elkezdett hullani a hajam, de szamomra az volt a legkisebb problema.
A libidom lassan-lassan teljesen eltünt, remisztö volt, es sokszor rendesen depresszios voltam. En soha e soha nem voltam depresszios azelött. Hangulatvaltozasok, az igen, de ilyen komolyan a melybe süllyedni es raadasul ok nelkül ?
Mindig mikor felülkerekedett ez a szornyü sötetseg, probaltam en mindent: meditacio, termeszet, vidam sorozatok, zenek de semmi sem müködött. Mar feltem, hogy teszek magamal valamit ilyen sötet pillanataimban, ezert bedzaoltam ezekröl Timnek is es anyanak is, mire mindketten egyböl azt mondtak, szedjem ki a hüvelgyürüt. Amit mar amugyis akartam. Tudtam, a hormonok nem tesznek jot nekem es a szervezetem nincs is hozzaszokva. Valamivel több, mint egy evig volt bent, de most megszabadultam töle.
Elvlileg 4-6 het, mire ujra önmagam leszek. Hianyzik nagyon a regi enem. :(
Szedek ilyen növenyi antidepresszivat is, ami egybekent tenyleg segit kicsit ellazulni (vagy ez a placebo effekt, nem tudom, de nem is fontos) . Igazabol nem lenne okom depisnek lenni, hiszenm mindenem megvan, szuperjol elek, meg diakkent is meg tudok engedni magamnak nagyjabol mindent, nyaralastol ezdve a szaz euros edzönadragokig, van egy csodalatos kutyam, egy nagyon nagyon jo ember van mellettem, mint partner , a munkam szuper laza es imadom a kis csapatomat, mar csak masfel ev es lediplomazom, szombaton jön az idei masodik nyaralas...Minden szuper egybekent, ezert utalom magam, hogy ilyen melyre süllyedtem, meg ha a hormonok is felelösek ezert.
Valamennyire en magam is.
A kapcsolatom tenyleg szuper, soha senki de senki nem hordozott meg ennyire a tenyeren, mint ö, de a szenvedely meg mindig hianyzik es ez egyre nagyobb problemava valik szamomra....De manapsag egy iylen embert eldobni egyszerüen marhasag.

Tudom, hogy mindig mindenki panaszkodik a negyven fokok miatt, de en megis örülök neki, mert ezerszer jobb mint a tel. En ezt mindig el tudam viselni. 

Marnagyon regota nem jelentkeztem vagy irtam barmit is, pedig hetek ota el-elkap az erzes, hogy irjak - igazabol barmit is. Nekem ez amolyan önkifejezes, meg ha nem is blogot, hanem epp egy verset vagy barmifele novellat is irok. Regennyel mar nem probalkozom, mert sosem tudtam befejezni, talan nyolc-kilenc evesen meg sikerült öket teljesen a vegeig vinni. Nem mintha olyan tul sok szabaidöm lenne ra. Akkor is inkabb olvasok.
Az utobbi hetekben nagyon depresszios hangulatom volt, pedig ha belegondolok, okom nem lehet a panaszra. A munkaban mint mindig, remekelek, a kutyam (aki szamomra a legfontosabb) szuperjo eletet el a baratomnal, hiszen nala van kert is meg ö rengeteget otthon van a Home Office miatt, talaltam egy mellekallast is, talan felretenni is tudok majd kicsit szereny diakkent. Halistennek mar csak masfel evem van hatra az egyetemböl, kettö mar mögöttem. Kicsit frusztal hogy megis mit fogok kezdeni magammal utana, de meg van idöm kigondolni melyik iranyba szeretnek menni. A kapcsolatom total nyugis, de annyira, hogy több, mint egy ev alatt sem sikerült meg egyszer sem összekapnunk barmin is. Mondhatnam azt is, hogy a szenvedely lassan kihalt belölem. De a baratom egyszerüen ilyen. Olyan ..nemet. Nyugodt, kedves, mindent megtesz ertem es nagyon szeret de hogy szenvedelyes kapcsolat? Szerintem nem igazan tudja, miylen az.
Miota Covid-os voltam sajnos mindenfele betegsegem volt, pedig nem voltam soha egy nagy betegeskedö. Ma ujra lecsapoltak a verem, mint egy joparszor mar, es jövöheten var ram egy szuper muris beltükrözes. Szerencsere elaltatnak, de akkor is.
Ja es voltunk nyaralni Olaszorszagban, ami egyszerüen csodalatos volt, föleg Róma.

Legszebb varos, komolyan, es ott ünnepelhettem a születesnapom! Legszivesebben minden evben visszamennek. Akkor is, ha ötvenezer fok volt. Inkabb összel ajanlom.
Utana Romabol tovabbrepültünk Calabriara, ahol meg egy hetet eltöltöttünk. Igazabol ott is beteg lettem, emiatt nem igazan tudtam elvezni az egeszet, de mindemellett unatkoztam is. A baratomnak jo volt, mert ö remek benne, hogy kikapcsolodjon es semmittevesbe merüljön, en viszont sosem birok megülni a seggemen. 
Mikor hazarepültünk, a betegsegem ezerszer rosszabb lett es meg egy hetet kimaradtam a melobol is.
A hetvegeimet leginkabb a strandon töltöm, amit sose unok meg egyebkent. Mivel csak hetvegen van idöm latni a kutyamat es a baratomat, ezert minden szombat-vasarnapot Hemsbachban töltök, ami amugy egy kis cuki falu, de iagazbol nem sokmindent lehet ott csinalni. Ezert sznten gyakran gyötör az unalom, takaritok, fözök, eszek es eszek es eszek meg persze setalgatok Nalaval a legtöbb hetvegen. Ettl persze mar kiborultam, mert szeretnek kicsit elni, meg aert en olyan öreg nem vagyok. Azt megertem, hogy ö 39 eves, es neki szuperjo szorakozas hogy ül a gep elött es olvas, elemez, vagy eppen kockul, de en legszivesebben allandoan kint lennek.
Nem okolom a kapcsolatomat a jelenlegi boldogtalansgomert, de azt hiszem megsem ö lesz az Igazi. Mar ha van olyan. Igazabol butsag lenne eldobnom ezt, hiszen senki mas nem lenne iylen jo hozzam, de egyre inkabb masfele huz a szivem. Nem is tudom, hova, de nem akarom mellette lekötni magam. Talan hatalmas hiba, de kivarom, hogyan alakulnak az erzeseim es azalapjan döntök majd.

Éppen tornászom vissza a régi súlyomat, azt a par kilot, amit a Covid betegség alatt vesztettem, holott étvágyam az volt rendesen es unalmamban minden nap három fogasos ebedet tettem az asztalra. Hiába, ha nincs súlyzós edzés, akkor csak fogyok. A tegnapi nap rendkívül stresszesre sikeredett a végére. Nalával volt egy időpontom egy új kutyaszalonban, es almomban sem gondoltam volna, hogy ott kell maradnom végig, hogy a kutyámat tartsam es nyugtassam es hogy végeredményben csupa kutyahaj legyek. Két es fel óra volt ez az életemből es este kilenckor lettünk kész, mire realizáltam, hogy nincs nálam kulcs, mivel Tim vitt el minket autóval es aztán neki mennie kellett küzdő sport edzésre. Szóval szépen odesetaltunk az edzéséhez (inkább felig kocogtunk, mert fáztam) es meg ott bent majd félórát vártunk rá.
Hazaértünk én meg tiszta idegbe voltam, mert aznap rémes migrénem volt es valami vacsit is akartam meg fürödni is. Igazából egész estere pihenést terveztem igy a hosszú nap után, hiszen ma egész napos Spinin es Step Aerobik képzésem van, amin meg fogok szó szerint dögleni, de hat nem jött össze. Valószínűleg majd meg hamarabb leesek a Spinning Bike-rol.
Péntekre szinten Kettlebell tovabbkepzes lesz, ami ugyanúgy kemény, ráadásul szombaton mennem kellene Karlsruhéba a Hyrox Sporteseményre (olyan, mint egy Crossfit nap, különböző Challengekkel) es ott a többieket támogatni meg hajrázni meg segíteni meg minden. Hat, biztos, hogy nem. HA nagyon kell nekik, hozok egy orvosi igazolást, hogy migrénem volt. Ja, es vasárnap este a teremben a többiek búcsú bulit terveztek nekem, aztán meg megyünk bowlingozni meg inni. Fasza. Utalom az ilyeneket amúgy. Ez a tipikus helyzet, mikor csak benézek es aztán lelepek, de most ezt nem tudom megtenni, mert végül is értem szervezték.
Hétfőn pedig kezdek az új teremben, ahol minden egyes nap estés vagyok, amit gyűlölök, mert este 6-7 után én mar nem vagyok beszámítható. Az első hetet meg kibírom igy, de aztán megmondom, hogy ez nem mehet igy tovább.
 

Az utóbbi időben elég sokszor fordul elő, hogy elmerengek azon, jó döntés volt-e, otthagyni a családomat es barátaimat es egyszerűen egy másik országba öltözni. Új kihívások után kutattam, amiket meg is kaptam, sikeresen túljutottam a nehézségeken es most ott tartok, hogy minden olyan lapos es unalmas. Meg soha életemben nem ereztem ilyet, de igy van. Nyilván sokkal jobb, mint a folytonos stressz, problémák vagy rettegés, másrészről viszont ez a monotonitás pontosan az, ami nem az olyan embereknek való, mint amilyen én vagyok. Mert ez gyilkos.
Parválasztásban sem biztos, hogy ö a tuti, mármint ilyen terén. Megvan a nyugim, a szabadságom mellette 100%-os mertekben, szeret, tisztel meg minden, de néha olyan érzésem van, mintha neki totál elég lenne ez a nyugalom es biztonság. El is hiszem, ö mar talán azt gondolja jól kielte magát es mar mindent csinált, amit szeretett volna, én viszont nem tartok meg ennél a pontnál es szeretnek minél több dolgot átélni. Sosem akartam Németországban letelepedni például, de ha őmellette maradok, akkor igenis az a sorsom.
Tegnap túlgondoltam mindent, majdnem sirtam is (de csak majdnem, mert amugy sosem tudok) es írtam tesómnak, hogy úgy hiányzik az a spontaneitás, hogy átmegyek es iszogatunk vagy elmegyünk valahova együtt vagy a családdal bulizunk, megyünk strandra, állatkertbe, vagy csak az az egyszerű kerti grillezes, főzés, ami minden hétvégén megszokott volt.
De ez az én döntésem volt, amivel együtt kell élnem, legalábbis két évig meg biztosan, amig az egyetem tart.
Szóval tegnap kiöntöttem magamnak jó sok bort, amit a párom vett nekem, fogta ezt az eldobhatós Burberry Hibiscus vízipipa szerű cigit, vagy mi ez es kiültem a kertbe zenét hallgatni meg tovább morfondírozni az életen es hogy mégis mi is lenne vagy lett volna a legjobb.
Persze, itt is lenne lehetőségem es hívnak a többiek ide-oda, enni, inni, bowling, gokart es társai, de velük valahogy NEM UGYANAZ. Vagy csak nem akarom elvből, fogalmam sincs.
Az a nagy partizos es éjszakázós mar amúgy sem vagyok évek óta, eléggé távol áll tőlem, de azért néha-néha jól esne, es mikor arra kerül a sor, lelepek valami kifogassal (erre jó, ha van az embernek egy kutyája. )

Szóval hivatalosan is túléltem a Covid-ot, ami egyebkent egy sima influenza volt, tehát rettenetes es sokáig tartó. Igazából meg mindig vannak tüneteim, de nagyon enyhek es inkább amolyan megfázás jellegűek. Ez a szar nagyon ráment a fülemre, úgyhogy az továbbra is kissé be van dugulva, de úgy döntöttem, nem megyek vele orvoshoz, egyszer csak elmúlik magától. Sőt, ma mar negatív tesztet csináltam otthon, ami azt jelenti, holnap kint vagyok a karanténból, holnapután pedig mar dolgozhatok végre.
A munkahelyen törten ez-az, például a munkatársnőm, aki most végez az egyetemmel, mégis maradhat a cégnél, mert sehol máshol nem talált munkát, pedig úgy volt, hogy a teljesítményét tekintve mennie kell. Igazából tényleg nem csinált semmit, de meg csak jelen sem volt, hiszen mindig hónapokig betegszabadságon volt, merthogy ö depressziós. (Es lusta.)
Nem találom fairnek, hogy azokat, akik meg tényleg odatettek magukat, őket pedig sokszor elküldtek az egyetem elvegeztevel, mondván, hogy nincs szabad hely.
Na es mivel a kolleganöm maradhat, ezért Michael-nek mennie kell egy másik terembe. Pedig ö tényleg szuper (kicsit túl jószívű es gyakorolnia kellene az autoritást) es ö a kedvenc kollegam.
De azt mondta, mivel én is termet váltok ugye április elsejével, ezért annyira nem bánja. De igy mar én sem. Az utóbbi időben komplett kicserélődött az egész Team, szinte mindenki új es annyira nem ismerem meg őket. Persze szuperek, jó fejek, de hadd legyen akkor ott ez a totál új Team, es én is elhagyom őket kerek egy év es 10 hónap után.
Nem kevés idő es nagyon sok minden történt. Mondanom sem kell, az a terem a második otthonom, de haladni kell tovább. A változás pedig minden esetben jó.

Az idő egyebkent valami fenomenális es megjöttek az új edző cuccok is, amiket rendeltem, úgyhogy nagyon happy vagyok, attól eltekintve, hogy emberek köze nem mehettem mar tíz napja. Nincs is vele baj, mert olyan szociális lény azért megsem vagyok, de azért jó lett volna beülni valahova, vagy csak simán venni valamit, bármit.
Holnap viszont mar megyek anyához, kajalunk, fagyizunk stb, meg elintézek ilyen apróságokat, hogy bank es Nőgyógyász. A fogorvosnál mar idén voltam, professzionális fogtisztítást is letudtam erre az évre, vérvétel es hormonteszt is mind el van intézve (minden szuper, de vas hiányos vagyok meg mindig, szerintem az a nagy dózisú vas amit szedek, fel sem szívódik, de mindegy, a lényeg, hogy kb. öt év szenvedés után a hormonjaim rendbe jöttek az eletmodvaltasomnak köszönhetően es hogy példa értékű koleszterinszintem van.)

Olyan meleg van ma, legszívesebben mennek egyet kocogni, de meg nem szabad semmifele sportot beiktatnom. (Total unfair, nem bírom ki meg egy hétig edzés nélkül. Te jó ég, ez a 10. nap mozgás nélkül. BELEHALOK emberek)

MAR NEM SOK VAN HATRA ES NYARALAAAAS.'

De elötte beiktatok egy het Hungary-t is es leszolizom magam a felismerhetetlensegig haha.

Hat nem gyönyörü?

isabella
körülbelül egy éve  

Követés

106