Éppen tornászom vissza a régi súlyomat, azt a par kilot, amit a Covid betegség alatt vesztettem, holott étvágyam az volt rendesen es unalmamban minden nap három fogasos ebedet tettem az asztalra. Hiába, ha nincs súlyzós edzés, akkor csak fogyok. A tegnapi nap rendkívül stresszesre sikeredett a végére. Nalával volt egy időpontom egy új kutyaszalonban, es almomban sem gondoltam volna, hogy ott kell maradnom végig, hogy a kutyámat tartsam es nyugtassam es hogy végeredményben csupa kutyahaj legyek. Két es fel óra volt ez az életemből es este kilenckor lettünk kész, mire realizáltam, hogy nincs nálam kulcs, mivel Tim vitt el minket autóval es aztán neki mennie kellett küzdő sport edzésre. Szóval szépen odesetaltunk az edzéséhez (inkább felig kocogtunk, mert fáztam) es meg ott bent majd félórát vártunk rá.
Hazaértünk én meg tiszta idegbe voltam, mert aznap rémes migrénem volt es valami vacsit is akartam meg fürödni is. Igazából egész estere pihenést terveztem igy a hosszú nap után, hiszen ma egész napos Spinin es Step Aerobik képzésem van, amin meg fogok szó szerint dögleni, de hat nem jött össze. Valószínűleg majd meg hamarabb leesek a Spinning Bike-rol.
Péntekre szinten Kettlebell tovabbkepzes lesz, ami ugyanúgy kemény, ráadásul szombaton mennem kellene Karlsruhéba a Hyrox Sporteseményre (olyan, mint egy Crossfit nap, különböző Challengekkel) es ott a többieket támogatni meg hajrázni meg segíteni meg minden. Hat, biztos, hogy nem. HA nagyon kell nekik, hozok egy orvosi igazolást, hogy migrénem volt. Ja, es vasárnap este a teremben a többiek búcsú bulit terveztek nekem, aztán meg megyünk bowlingozni meg inni. Fasza. Utalom az ilyeneket amúgy. Ez a tipikus helyzet, mikor csak benézek es aztán lelepek, de most ezt nem tudom megtenni, mert végül is értem szervezték.
Hétfőn pedig kezdek az új teremben, ahol minden egyes nap estés vagyok, amit gyűlölök, mert este 6-7 után én mar nem vagyok beszámítható. Az első hetet meg kibírom igy, de aztán megmondom, hogy ez nem mehet igy tovább.