Tudom, hogy mindig mindenki panaszkodik a negyven fokok miatt, de en megis örülök neki, mert ezerszer jobb mint a tel. En ezt mindig el tudam viselni. 

Marnagyon regota nem jelentkeztem vagy irtam barmit is, pedig hetek ota el-elkap az erzes, hogy irjak - igazabol barmit is. Nekem ez amolyan önkifejezes, meg ha nem is blogot, hanem epp egy verset vagy barmifele novellat is irok. Regennyel mar nem probalkozom, mert sosem tudtam befejezni, talan nyolc-kilenc evesen meg sikerült öket teljesen a vegeig vinni. Nem mintha olyan tul sok szabaidöm lenne ra. Akkor is inkabb olvasok.
Az utobbi hetekben nagyon depresszios hangulatom volt, pedig ha belegondolok, okom nem lehet a panaszra. A munkaban mint mindig, remekelek, a kutyam (aki szamomra a legfontosabb) szuperjo eletet el a baratomnal, hiszen nala van kert is meg ö rengeteget otthon van a Home Office miatt, talaltam egy mellekallast is, talan felretenni is tudok majd kicsit szereny diakkent. Halistennek mar csak masfel evem van hatra az egyetemböl, kettö mar mögöttem. Kicsit frusztal hogy megis mit fogok kezdeni magammal utana, de meg van idöm kigondolni melyik iranyba szeretnek menni. A kapcsolatom total nyugis, de annyira, hogy több, mint egy ev alatt sem sikerült meg egyszer sem összekapnunk barmin is. Mondhatnam azt is, hogy a szenvedely lassan kihalt belölem. De a baratom egyszerüen ilyen. Olyan ..nemet. Nyugodt, kedves, mindent megtesz ertem es nagyon szeret de hogy szenvedelyes kapcsolat? Szerintem nem igazan tudja, miylen az.
Miota Covid-os voltam sajnos mindenfele betegsegem volt, pedig nem voltam soha egy nagy betegeskedö. Ma ujra lecsapoltak a verem, mint egy joparszor mar, es jövöheten var ram egy szuper muris beltükrözes. Szerencsere elaltatnak, de akkor is.
Ja es voltunk nyaralni Olaszorszagban, ami egyszerüen csodalatos volt, föleg Róma.

Legszebb varos, komolyan, es ott ünnepelhettem a születesnapom! Legszivesebben minden evben visszamennek. Akkor is, ha ötvenezer fok volt. Inkabb összel ajanlom.
Utana Romabol tovabbrepültünk Calabriara, ahol meg egy hetet eltöltöttünk. Igazabol ott is beteg lettem, emiatt nem igazan tudtam elvezni az egeszet, de mindemellett unatkoztam is. A baratomnak jo volt, mert ö remek benne, hogy kikapcsolodjon es semmittevesbe merüljön, en viszont sosem birok megülni a seggemen. 
Mikor hazarepültünk, a betegsegem ezerszer rosszabb lett es meg egy hetet kimaradtam a melobol is.
A hetvegeimet leginkabb a strandon töltöm, amit sose unok meg egyebkent. Mivel csak hetvegen van idöm latni a kutyamat es a baratomat, ezert minden szombat-vasarnapot Hemsbachban töltök, ami amugy egy kis cuki falu, de iagazbol nem sokmindent lehet ott csinalni. Ezert sznten gyakran gyötör az unalom, takaritok, fözök, eszek es eszek es eszek meg persze setalgatok Nalaval a legtöbb hetvegen. Ettl persze mar kiborultam, mert szeretnek kicsit elni, meg aert en olyan öreg nem vagyok. Azt megertem, hogy ö 39 eves, es neki szuperjo szorakozas hogy ül a gep elött es olvas, elemez, vagy eppen kockul, de en legszivesebben allandoan kint lennek.
Nem okolom a kapcsolatomat a jelenlegi boldogtalansgomert, de azt hiszem megsem ö lesz az Igazi. Mar ha van olyan. Igazabol butsag lenne eldobnom ezt, hiszen senki mas nem lenne iylen jo hozzam, de egyre inkabb masfele huz a szivem. Nem is tudom, hova, de nem akarom mellette lekötni magam. Talan hatalmas hiba, de kivarom, hogyan alakulnak az erzeseim es azalapjan döntök majd.