Most éppen úgy érzem magam, mint tini koromban, mikor elbúcsúztam az aktuális pasimtól és hazafelé vettem az irányt, hogy ne túl későn érjek haza igazából Hemsbachban várom a vonatot ami hazavisz Mannheimbe, vasárnap este van és csepereg az eső. Már kabátos idő van, persze nem a legvastagabb, ötszáz kilós belül tiszta szőrös kabátjaim egyike van rajtam hanem egy zarás kabát, ami amúgy elvileg téli kabát lenne, de nekem, aki kb halálra fagy, ha a hőmérő higanyszála 19 fok alá kúszik, inkább egy sima kis atmeneti dzseki ez. Mondhatnám hogy nagyon sokat töprengtem a kapcsolatomon, de ez nm igaz. Kicsit belazáztam, magamra koncentráltam és akarattal kerültem a stresszt. Meg az összecsapásokat másokkal (másokkal úgy értve: saját magammal. Csak saját magammal tudok veszekedni, ami megmagyarázza hogy valóban mindenkinek két énje van. Ha mégsem, akkor egyszerűen skizo vagyok.) Szóval, egy ilyen embert semmiképpen nem szeretnek elveszíteni. Persze, nem tökéletes. Vannak dolgok, amik igenis zavarnak. De ezek apró dolgok. Az, hogy megbízhatok benne és a legjobbat hozza ki belőlem, felülírja ezeket a kisebb hibákat. Na meg nem tagadom, rohadt sokat nyom a latba, hogy úgy szereti a kutyámat, mint saját gyermekét ( igen, Nala a gyerekem, ha nem tetszik, akkor se szólj be) és ő veszi neki a kaját, meg legutóbb még az állatorvosi költséget is kifizette. Igazából a szakításunk óta sojat gondoltam az exemre, Davidra és őszintén be kell vallanom, újra és újra találkoztunk is. Tudom, hogy ő úgy gondolja én vagyok neki az igazi, de ez közöttünk már annyiszor nem működött. Megváltozott, mondja is, látom én is, és szeretem, mint embert , de én is megváltoztam. Belátom, hogy a szenvedély nem elég egy tartós kapcsolathoz, ami stabil lábakon áll. Persze, kurvajó és talán az első pár évben fenntartható de utána úgyis oda lenne ugyanúgy. Úgyhogy ladies, nem mindig az a jó döntés, ami több tűzzel, szenvedéssel, vággyal jár. Sőt. Ennyi tapasztalattal már tudom mondani, ha túl sok a közös bennetek, az is tönkre vágja a kapcsolatot ugyanúgy, mintha semmi közös nevező nem található. Igazából mindenből meg kell találni egy arany középutat, és nem szabad elvárni, hogy a másik fél majd tökéletes lesz és téged kiegészít vagy pedig majd boldoggá tesz. Hozzatesz a boldogsagodhoz, igen, de ha te így magad, ahogy vagy nem vagy boldog, akkor valaki más oldalán sem leszel. Senkinek nem feladata , hogy a boldogságod legyen. Az a te feladatod. Sokáig hittem ebben a sors szerűségben is, hogy hiszen minden okkal történik. Ez így van, de a döntéseink befolyásolják a történteket. Tehát a tetteink, szokásaink hozzák el a jövőt is. Nagyon pszichológiai téma lett ez most, nem így terveztem, de annyi baj legyen.

El sem hiszem, hogy már lassan vége van szeptembernek. Valaki megállítaná egy kicsit az időt? Komolyan, kiíratom magam betegre, hátha akkor kevésbé rohan így. Az edzés amúgy nagyon jól megy, egyre erősebb vagyojk, ami az akrulais célom. Kaja még mindig ugyanúgy, mint évek óta : eszem ami jól esik, akármit, amit megkívánok, napi kalória bevételem 1700 és 2000 között mozog. Ha neadjisten egy két napon kétezer kalória felett eszem, nem büntetem magam másnap, hogy akkor mondjuk 300-al kevesebbet eszek, hiszen semmiféle cél nincs előttem az erő fejlesztésen kívül, ahhoz meg a kaja az energy. Amúgy 50 kg vagyok (és 159 cm). Egy-másfél éve 54 voltam, pár hónapja stabil 52. Mióta kivettem a hüvely gyűrűt és nem védekezünk (csak gumival - ezt se tenné meg értem ám akármilyen pasi ) azóta kicsit felborult a hormon háztartásom. De reménykedem, hogy pár hónapon belül beáll. A migrén piercingemről: még mindig faj a helye, ha megérintem, de persze a porc amúgy is ultra lassan gyógyul. Viszont! Azóta nem volt rendes migrénem. Fejfájás akadt, főleg ha változékony lett az idő, de arra bevettem gyógyszert és el is múlt, vagy ha éppen nem, a fájdalom nem volt tízes skálán 17-es hanem mondjuk csak 6. Érdekes, még csak másfél hónapja van piercingem, szóval továbbra is figyelni fogom. Már hónapok óta feljegyzem a rohamokat egy applikációba.

Az utóbbi időben sok hétvégén hostesskedtem, sört osztogattam a Szupermarketben vagy Zott vegán joghurtot stb. Mivel ezekre a munkákra tisztán húsz eurós oraber van, osszeszedtem szép kis összeget, amiből hazautazok októberben Magyarországra és nagyszüleimnek fogom adni a maradékot. Szegények nem sok nyugdíjat kapnak és megszakad a szívem értük. Főleg mikor én itt eszem a luxi gyümölcsbowlokat meg lazac meg steak meg stb. Nem így kellene lennie. Nekem sem könnyű diákként és így hogy Diákhitelt vettem fel ( aminek csak a felét kell visszafizetnem majd hat év múlva - thanks Germany) és itt is egyre drágább minden, főleg a gáz, úristen. Na de nem akarok veszmadarkodni vagy a kinkeserves jövőről írni, mert attól talán még szomorú is lennék. Azt nagyon nem akarom, mert pár hete kilabaltam a depresszióból, úgy érzem. Az amúgy nem is én voltam. Borzasztó volt és nagyon valószínű hogy a gyűrűnek volt köze hozzá... Sose voltam rosszabbul, mint ezalatt az egy év alatt. Összesen másfél évig használtam, de az első hónapokban nem volt semmi mellékhatása. Azon kívül, hogy felszedtem 6 kg-t. 😂 De azzal még ki is bekul az ember valahogy, a depresszió viszont már más tészta.