Nagyon regota nem irtam mar, nezzetek el nekem meg mindig, hogy a nemet laptopommal kepzelen vagyok ekezeteket tenni. Engem is idegesít.

Szóval, mar hónapok óta nem írtam, es iszonyat sokminden törtent azota. A Lockdown Németországban a nyar elejen veget ert, mindenki ujult erövel, fitten es motivaltan vagott neki a melonak, esküszöm, öröm volt nezni. Aztan szep lassan kezdtek a kollegaim kihullani, vagy felmondtak, vagy edzötermet valtottak, söt, meg a Studiovezetom is bejelentette, hogy ideje tovabb lepnie. Teljesen erthetö ez szamomra, mivel a ceg nem igaza fizeti meg a jo munkaeröt. En meg egyetemista vagyok, nekem tökeletes, hiszen diakkent sehol sem keresnek ugy igazan pénzt, itt viszont nagyon jok a Venice Beach-en belüli képzések.
Az exemmel valo kinlodasom igazabol a mai napig nem ert veget – shame on me. Egy többeves kapcsolatot persze nem egyszerü lezarni, de nagyon nem ugy kellett volna kezelnem a helyzeteket, ahogyan kezeltem. Hiszen mindemellett a sok kusza erzes mellett, folyton belevagtam valami ujba. Mert hat miert ne, ki tudja, talan lesz valami komolyabb belöle. Igazabol maximum 3 honap utan kiderült, hogy peldaul a sraccal, akivel az ev eleen ismerkedtem, össze sem illünk. Tul gyerekes es tul önzö volt nekem. Arrol nem is beszelve, hogy egy-ket honap utan bemutatott az egesz csaladjanak meg a drogos barati tarsasaganak, akik csak a fesztivalokrol voltak kepesek beszelni. Ez egybekent is tul gyors tempo volt nekem, en kikeszülök az ilyenektöl. Termeszetesen megbantottam, en voltam a legnagyobb szar, es meg azt is hozzam vagta, hogy nekem fogalmam sincs, hogy ö mennyit tankolt miattam, es hogy mennyibe került az az ezüstlanc, amit vett nekem. Nem is kertem. Azota mamanak adtam, mint minden ekszert, amit pasiktol kaptam.
Ott elhataroztam, hogy nekem soha többe nem kell nemet. Mert a nagy resze tenyleg igy gondolkozik, Suy kolleganöm meselte, hogy ök a baratjaval mar evek ota együtt vannak, de mindent 50-50%-ban fizetnek. A lakast, a kajat, MINDENT. Szerintem ez nagyon gaz, föleg, hogy Susy is tanul meg, es annyit keres havonta mint en: konkretan semmit. Diakhitel <3

Utana ismet az exem volt a kepben, de persze nem müködött, mert allandoan bizonytalan voltam, hogy ez jo döntes-e egyaltalan. Es akkor egy elveszettnek hitt feltestveremen keresztül (aki meglehetösen fura es allandoan meg akart masszirozni, egekig magasztalt, mint egy istennöt, ezert eppen hogy megismertem, mar nem is tartom a kapcsolatot vele) megismerkedtem a fönökevel. Persze csak online. Es szuper jol elbeszelgettünk, neha orakig telefonaltunk, igy aztan gondoltam hazautazom, mielött kinyitunk, hogy megismerkedjek vele. 
Igazabol semmi rosszat nem tudok mondani ra, mindent megtett ertem es egy nagyon jo lelek de valahogy nem volt hozzam valo. Nem volt eleg ferfias.
Aztan kitalalta, hogy meglatogat itt engem, es valoban kivezetett idaig, hozott sok ajandekot, stb, de eletem egyik legfusztralobb napjai voltak azok es raadasul akkor volt a szülinapom. Meg a telefonom is elhagytam, mikor ruhakat adakoztam. Azt hiszem, azt teljesen megerdemeltem. A karma dolgozik. Szegeny sracot par nap utan hazaküldtem, mert mar annyira idegesitett, hogy egy idözitett bomba voltam.
Termeszetesen az exemujra ott volt, sosem akarta feladni es mindenaron vissza akart kapni.
En meg gondoltam, csak lazan, probaljuk meg, Es ott valoban minden nagyon szep volt. Amig nem közölte, hogy harom hetre hazautazik Magyarorszagra. Nalam pedig egy iszonyat stresszes idöszak következett a munkahelyemen, ahol nekem kellett hetekig egyedül csinalnom, vezetnem mindent. Annyira rossz volt a helyzet, hogy még a legjobb barátnőm esküvőjére sem engedték el. Egyszerűen el kellett toljam a szabadságomat. Szomorú voltam és szükségem volt valakire. Az exem pedig nem volt ott hiába kértem, hogy legalább egy kicsit hamarabb jöjjön haza hozzám. Nem terveztem, hogy a dolgok így alakuljanak, de így lett. Igazából mindig is felnéztem a Venice Beach Akadémia főnökére a tudása miatt. Edzéssel, életmóddal, táplálkozással kapcsolatosan. Nagyon sokat tanultam tőle és nagyon sok időt szentelt nekem, mert látta rajtam, hogy tanulni akarok. Kaptam tőle egy rakat könyvet is, meg egyéb apróságokag és mindig megvigasztalt, amikor éppen romon voltam például anya miatt vagy akármi más miatt. Őszintén sosem gondoltam volna, hogy köztem és közötte bármi is lesz. Hiszen ő azért jóval idősebb, számomra érthetetlen lett volna, hogy bármit is akarna egy külföldi diáktól. Meg ez persze amúgy is tilos. De azért olyan tavasz körül elkezdett nagyon is érdekelni. Egyszer a szülinapom környékén egy igazán forró álmom volt vele, na onnantól kezdve azt csak azt gondoltam, oke, nekem ő kell. Még anyáéknak is elmeséltem, mire anya megjegyezte, hogy én én úgyis bárkit megkaphatok. Akkor azt gondoltam, ja talán igen, de őt biztos nem, mert ő volt az egyedüli férfi akinel nem lehetettem biztos abban, hogy akár engem. Mint utólag kiderült egy játékot játszott így velem, hogy jól a fejemben maradjon és mindig rá gondoljak. (Működött). Igazából, amikor néha vasárnaponként üzenetet kaptam tőle WhatsAppon, kezdtem gondolni, hogy talán mégsem vagyok közömbös neki, de nem akartam beleélni magam. Még akkor sem, amikor elvitt egy szép várhoz túrázni a nyár elején és megcsókolt. Halálosan meglepődtem, amúgy most visszagondolva, nem tudom, miért voltam ilyen naiv haha. Csodálatos hónapok következtek utána, persze mindent alaposan titokban tartva (sikerült is 4 teljes hónapig, nagyon jó színészek voltunk). Állandóan kirándulni vitt, majdnem minden szuper volt, csak nehezen szoktam hozza, hogy ő nem igazán mondja ki az érzelmeit. Viszont annál inkább mutatja. Tettekkel, vagy sok csókkal, simogatassal, bujassal. Nehéz volt megszoknom, és még szenvedtem is emiatt rendesen. De tudom, hogy mindennel jobban szeret és bármit megtenne értem. Tényleg nagyon jó hozzám és én is világi jó barátnő vagyok és próbálom őt úgy boldoggá tenni, mint ő engem. Sőt még tanulunk is együtt és fejlesztjuk magunkat. Soha nem volt még ilyen egészséges és nyugodt kapcsolatom. Hagy nekem időt magamra, persze szeretne, ha állandóan nála lennék, de mégis bármikor elvonulhatok, ha egyedül akarok lenni. Például most két hét szabadságon vagyunk és én minden egyes nap itt vagyok nála Nalaval. Tegnap este elmentem barátnőmmel étterembe meg iszogatni és az ilyesmi sem probléma neki soha, elvisz, értem jön és kész. Egyébként ő mégis német, de mivel öt évet élt Sydney-ben, kicsit szélesebb a látóköre. Mégis néha úgy érzem, hiányzik valami és totál bűntudatom van, mert az exem olyan székeket ír és soha de soha nem fog lemondani rólam. Hiába nem beszélünk hónapokig, még néha a fejemben van és ez kikészít. Soha de soha nem lenne szabad hagynunk, hogy idáig fajuljanak a dolgok. Egy éles Cut-ot kell csinálni és véget vetni mindennek. Nem szabad húzni, százszor újra próbálni. És így, 26 évesen már tudom, nem a szenvedély a lényeg egy kapcsolatban, hanem a bizalom és a nyugalom. Mert egy idő után, ezek sokkal többet érnek. És ezekkel tud az ember haladni is, mint egy csapat előre.

Vicces visszaolvasni, hogy telen azt irtam egy bejegyzesben, hogy ugyis nemsokara nyitunk.
Termeszetesen azota sem, ugyhogy az elet kicsit lassabb mederben folyik, de engem nem zavar, igazi luxuseletem van, sok idöm tanulni a vizsgakra, a beadandokat alaposan es reszletesen kidolgozni, tudomanyos kutatasok utan keresgelni es a többi.
Visszatert a motivaciom is vegre az edzeshez, mai nappal uj edzestervem van, ami szuper jo es rendesen kifaradok töle. A kajaval meg mindig nem akarok semmit kezdeni, a felszedett pluszkilok nem allnak rosszul, vegre akkora lett a mellem is, mint anno regen a fitnesz elött, ugyhogy ez vegül is pozitiv es örülök neki. Viszont elfeljettem mar, milyen kellemetlen nagy mellekkel futni peldaul, a hason fekvest pedig szinten elfelejthetem. De ennyi aldozatot hozok, na meg persze a testzsirszazalekom is picit nött.
A szabdidömben a kishugomhoz jarkalok, pa ora alatt kibabazom magam, meg persze minden egyes nap elmegyünk fagyizni, es hatalmas setakat teszek Nalabebimmel.
A pasizast jelenleg szüneteltetem, mar kb. egy honapja vissza sem irok senkinek, nemhogy tali vagy ilyesmi.
Ebben az undorito vilagban mar csak a penz a fontos mindenkinekinek.
Ha talalunk az eletben valakit, akinek viszont mi magunk vagyunk a legbecsesebb dolog es nem a penze, akkor azt az embert nem szabad elengednünk...
 

csodalatos husz fok <3

Tesoooo <3
Egyetlen es igaz<3
(persze a többi tesveremet is szeretem, de ezzel a dilivel egy az apank is. Összetartozunk örökkeee)

Eletem elsö feketeerdö tortaja, ami full jol sikerült halistennek.

Azt hiszem, szuper jó hétvége van mögöttem, ráadásul három napos volt. Kipihentem magam rendesen, mert tulajdonképpen semmit nem csináltam a főzésen és Nala nevelésén kívül. Igen, próbálom végre megnevelni a kis drágámat, mivel azt hiszi, hogy ő a főnök és mindent megkap. Eddig így is volt, nem találom, de rájöttem, hogy már csak csupa szeretetből is, ezt nem hagyhatom. Szerencsére valami borzasztó okos és érti, hogy mit akar az ember tőle. Néha persze makacs, mint az öszvér, de ha nem adom fel akkor a végén úgyis megteszi amit akarok. Picit stresszes volt a mai nap, mert olyan helyen voltunk, ami számára idegen volt és néha ugariti, mikor valaki bejött a lépcsőházba. Ez számomra természetes, mivel így jelez, de sokan nem bírják ezt elviselni és akadt egy kis súrlódás. A következő lépés az lesz, hogy leszoktatom az ugatasrol, de nem lehet mindent egyszerre. 
David meg mindig nem adja fel, te jo eg, most azzal jött, hogy el akar vinni Pragaba. A fönökkel ma megint sztorizos es lelkizös napot tartottunk, meg mentünk bevasarolni es szülinapi kartyat is nezni Susynak, mert ma lett 23 eves. 
Husz teljes fok volt ma, full napsütessel, ugyhogy igazabol semmi sem ronthatta el a kedvünket, lehuzott napfenytetövel utaztunk es hangosan zenet hallgattunk, ki kell elvezni a jo idöt, mert ahogy neztem, egy het mulva ujra elromlik az idö.
Holnap csak öt orat leszek bent a teremben, aztan megyek ki Schwetzingenbe es megyek Nikiekkel fagyizni, aztan meglatogatom anyukamat meg a kishugimat is.
Egyebkent rafüggtem a francia rap-re. Olyan jo vibe-ja van.
 

Kisbabammal uton kutyakozmetikushoz.<3 A minusz ezer fokban.

A mai nap egy piciket erzelmesre sikerült, ugyanis David irt nekem es ujbol kifejtette, hogy mennyire sajnalja, ahogyan velem viselkedett es hogy mennyire nem ezt erdemeltem volna.
Remenykedik benne, hogy idövel, mikor keszen all majd es több tapasztaltot szerzett, akkor majd ujra küzdhet ertem es megmutathatja, mennyit valtozott es megadhatja nekem mindazt, amit erdemlek.
Igen, aranyos es kedves ez töle, de en adtam neki sok-sok eselyt es mar a masodik sem kellett volna. Az elejen  meg voltak erzelmeim, eleg erös remennyel karöltve, miszerint talan ö lesz az utolso kapcsolatom es vegre megallapodhatok.De a sok hiba utan, amit elkövtetett, meghalt bennem tulajdonkeppen minden erzelem es csak azert bocsatottam meg, mert mar lelkileg lestrapalt es önbzalmamat földbe tiporta.
Ezt soha nem lenne szabad hagynunk senkinek. Eszre sem veszzük, hogy mennyien elnek mergezö kapcsolatban, ahol az egyik fel manipulalja, gyengiti folyamatosan a masikat, szivja ki az energiajat, igy az adott felnek betegsegei alakulnak ki, melyek termeszetesen lelki eredetüek. Es ezt sajat tapasztalatbol mondom. Csak peldakent: amig együtt voltam Daviddal (ket evig kb, plusz egy harom honapos szünet) egyalataln nem jött meg a menstruaciom! Egy nyaron szakitottam vele es akkor igen, aztan visszafogadtam es ujra nem. Ahogy legutobb vegleg veget vetettem a kapcsolatunknak, egyböl megjött. Most mondja nekem valaki, hogy ez veletlen.
A masodik hasonlo dolog az emesztesi problemaim voltak. Az anyagcserem iszonyat lassu volt, mar reges-eg kiesett a normalis kategoriabol, mindenfele bogyot es gyogyszert, teat kiprobaltam, de semmi sem hasznalt. Miota David felszivodott az eletemböl, szamomra sokkolo modon, az anyagcserem is rendbe jött. Bar azt mindig is sejtettem, hogy ez amoylan psziches alapu, de nem gondoltam, hogy a szakitas ezt a problemamat is megoldja majd.
EGY SZO MINT SZAZ; nem bantam meg a szakitast, es nagyon jol erzem magam vegre. Egyedül lakni meg valami mesebeli.
Igazabol nem is gondolok negativan vissza az egeszre, legalabbis megprobalok. 
Az elsö szerelmem vegeleges elvesztese talan meghatarozobb pont volt az eletemben, mint ez a kapcsolat, de ebböl is nagyon sokat tanultam es hozzam tett ez is.
Es ami tök jo, hogy minden egyes evvel egyre jobb embernek erzem magam.
En csak varok EGYVALAKIRE, aki a lelki tarsam, aki teljesen elfeledtet velem mindent, ami volt.

Végre ennyi idősen (25 évesen!!) elértem azt a kort, hogy még tudom különböztetni a fellángolást és a valódi érzelmeket. Egész egyszerű : nincs is már fellángolás. Annyi sz*rt tapasztaltam es átéltem már kapcsolatok terén, többféle személyiséget sikerült megismernem, így aztán nem tudom magam elkápráztatni es beleélni magam olyan dolgokba, amik nem is olyanok, mint amilyennek magamban szépen elképzelem. Felismerek intő jeleket is, és persze, senki sem tökeletes, de valaki ugyis tökletes NEKEM; szereny szemelyemnek, es en is neki.
Nem akarok semmit sem elkiabalni, de megismertem valakit, akivel több közös van bennünk, mint barkivel igazabol. A legfontosabb szamomra, hogy nem lobbanekony, hanem nyugodt termeszetü. De nem akarok csalodni, igy lassan , mindent csak LASSAN.