Jud
majdnem 10 év-vel ezelőtt  

Követés

12

 

Akár hiszem, akár nem, de eljött ez a pillanat is, amitől az utóbbi hónapokban már valósággal rettegtem. Az egyetem felénél járok, ami azt jelenti, itt az idő edzőtermet váltani. Mivel a főnökök nagyon szeretnek engem, joggal, hiszen én tényleg nagyon oda teszem magam a munkában és állandóan dicsérnek, így aztán eleget tettek kérésemnek, miszerint hogyha eljön a terem váltás pillanata, a belvárosi termék egyikébe szeretnék kerülni. Úgy is lesz. Ráadásul két volt kollégám is ott van és nagyon örülnek nekem, meg én is szuper jól kijöttem velük mindig is, de azért kicsit összetört a szívem, hogy ott kell hagyjam a mostani termet. Ami egyébként a központ, és ott van az Office is, na és nem utolsó sorban a barátom. Minden nap együtt ebédelunk ott az irodájában és naponta sokszor odajön hozzám munkaidőben, ami egyszerűen feldobja a napjaimat És ezeknek mind vége szakad, helyettem felvettek egy új diáklányt, aki egész szimpatikus egyébként, azt meg kell hagyni. Kikérték a véleményem, és mivel az első benyomásom róla pozitív volt, ezért helyeseltem, hogy vegyük fel. Mondjuk akkor még. Nem tudtam, hogy nekem mennem kell majd. Egy hónapom lesz rá, hogy mindent megtanítsak neki. Vagy legalábbis sok mindent. Én már ismerem a hatalmas épület minden zugát, tudom, hová való a legtöbb kulcs a 135-ből, én kezelem a pénzt, az automatakat, a lágert, mindenhez van kulcsom, tudom hol vannak a biztosítékok, milyen cég mit hoz vagy visz vagy szerel vagy ellenőriz, rengeteg felelősséget vállaltam és igazából imádom ezt. Fontosnak érzi magát az ember. Még pár hétig stúdió vezető is voltam diák letemre, mert senki más nem akadt a posztra. Na de most egy szép időszak lezárása következik. Valahogy úgy érzem, a másik teremben jobb lesz nekem, kevesebb őrült, alkoholista, perverz és Pszichopata jár oda. Inkább fiatalabbak és normális abban emberek, akik csak az edzés miatt jönnek. Ahogy valójában lennie kellene. De mikor megosztották velem ezt a sokkoló hírt, nagyon szomorú lettem és ideges. A haragomat mrg persze mindig a barátomon töltöm ki. Szegény. De azért imádom. Főleg, hogy tűri. Ő a legjobb a világon, esküszöm. Még csak nyolc hónapja vagyunk együtt és emiatt lehetséges, hogy még elég sűrű a rózsaszín köd, de akkor is bomba jó érzés. Tegnap lecsapolták a vérem, úgyhogy hamarosan kiderül, hogy miért fázok akkor is, amikor másoknak melege van és mitől van havonta egyszer napokig tartó migrénem. Természetesen sejtettem én mindig, hogy a hormonjaimmal van gond, de állandóan halogattam, hiszen kinek van kedve vizsgálatokra járni? Mióta (sokkal) többet eszek, azóta az emésztési gondjaim már nem olyan vészesek, és mióta kevesebbet stresszelek(haha vagyis próbálok) és igyekszem odafigyelni a legzesemre, azóta jobban is alszok. De lehet, hogy az új súlytakaró is segített ebben. Egy időszakban viszonylag sokat írtam titokban az exemmel és az nagyon megviselt. Gondolom a bűntudatom gyötört és persze ő is továbbra is, igy aztán altatóra volt szükségem, hogy legalább néha néha ki tudjam aludni magam. Alvás nélkül és sok edzéssel nem igazán voltam működőképes, úgyhogy ez elkerülhetetlen volt. Aztán végleg megszakítottam vele mindenféle platformon a kapcsolatot, és azóta rendben a lelkem és az alvásom. A legtöbb problémánk, aminek van, lelki eredetű és a gyökerét kell keresni és 10000%-osan megszüntetni, másképp nem fog hosszútávon megszűnni a szenvedés.