Nagyon regota nem irtam mar, nezzetek el nekem meg mindig, hogy a nemet laptopommal kepzelen vagyok ekezeteket tenni. Engem is idegesít.

Szóval, mar hónapok óta nem írtam, es iszonyat sokminden törtent azota. A Lockdown Németországban a nyar elejen veget ert, mindenki ujult erövel, fitten es motivaltan vagott neki a melonak, esküszöm, öröm volt nezni. Aztan szep lassan kezdtek a kollegaim kihullani, vagy felmondtak, vagy edzötermet valtottak, söt, meg a Studiovezetom is bejelentette, hogy ideje tovabb lepnie. Teljesen erthetö ez szamomra, mivel a ceg nem igaza fizeti meg a jo munkaeröt. En meg egyetemista vagyok, nekem tökeletes, hiszen diakkent sehol sem keresnek ugy igazan pénzt, itt viszont nagyon jok a Venice Beach-en belüli képzések.
Az exemmel valo kinlodasom igazabol a mai napig nem ert veget – shame on me. Egy többeves kapcsolatot persze nem egyszerü lezarni, de nagyon nem ugy kellett volna kezelnem a helyzeteket, ahogyan kezeltem. Hiszen mindemellett a sok kusza erzes mellett, folyton belevagtam valami ujba. Mert hat miert ne, ki tudja, talan lesz valami komolyabb belöle. Igazabol maximum 3 honap utan kiderült, hogy peldaul a sraccal, akivel az ev eleen ismerkedtem, össze sem illünk. Tul gyerekes es tul önzö volt nekem. Arrol nem is beszelve, hogy egy-ket honap utan bemutatott az egesz csaladjanak meg a drogos barati tarsasaganak, akik csak a fesztivalokrol voltak kepesek beszelni. Ez egybekent is tul gyors tempo volt nekem, en kikeszülök az ilyenektöl. Termeszetesen megbantottam, en voltam a legnagyobb szar, es meg azt is hozzam vagta, hogy nekem fogalmam sincs, hogy ö mennyit tankolt miattam, es hogy mennyibe került az az ezüstlanc, amit vett nekem. Nem is kertem. Azota mamanak adtam, mint minden ekszert, amit pasiktol kaptam.
Ott elhataroztam, hogy nekem soha többe nem kell nemet. Mert a nagy resze tenyleg igy gondolkozik, Suy kolleganöm meselte, hogy ök a baratjaval mar evek ota együtt vannak, de mindent 50-50%-ban fizetnek. A lakast, a kajat, MINDENT. Szerintem ez nagyon gaz, föleg, hogy Susy is tanul meg, es annyit keres havonta mint en: konkretan semmit. Diakhitel <3

Utana ismet az exem volt a kepben, de persze nem müködött, mert allandoan bizonytalan voltam, hogy ez jo döntes-e egyaltalan. Es akkor egy elveszettnek hitt feltestveremen keresztül (aki meglehetösen fura es allandoan meg akart masszirozni, egekig magasztalt, mint egy istennöt, ezert eppen hogy megismertem, mar nem is tartom a kapcsolatot vele) megismerkedtem a fönökevel. Persze csak online. Es szuper jol elbeszelgettünk, neha orakig telefonaltunk, igy aztan gondoltam hazautazom, mielött kinyitunk, hogy megismerkedjek vele. 
Igazabol semmi rosszat nem tudok mondani ra, mindent megtett ertem es egy nagyon jo lelek de valahogy nem volt hozzam valo. Nem volt eleg ferfias.
Aztan kitalalta, hogy meglatogat itt engem, es valoban kivezetett idaig, hozott sok ajandekot, stb, de eletem egyik legfusztralobb napjai voltak azok es raadasul akkor volt a szülinapom. Meg a telefonom is elhagytam, mikor ruhakat adakoztam. Azt hiszem, azt teljesen megerdemeltem. A karma dolgozik. Szegeny sracot par nap utan hazaküldtem, mert mar annyira idegesitett, hogy egy idözitett bomba voltam.
Termeszetesen az exemujra ott volt, sosem akarta feladni es mindenaron vissza akart kapni.
En meg gondoltam, csak lazan, probaljuk meg, Es ott valoban minden nagyon szep volt. Amig nem közölte, hogy harom hetre hazautazik Magyarorszagra. Nalam pedig egy iszonyat stresszes idöszak következett a munkahelyemen, ahol nekem kellett hetekig egyedül csinalnom, vezetnem mindent. Annyira rossz volt a helyzet, hogy még a legjobb barátnőm esküvőjére sem engedték el. Egyszerűen el kellett toljam a szabadságomat. Szomorú voltam és szükségem volt valakire. Az exem pedig nem volt ott hiába kértem, hogy legalább egy kicsit hamarabb jöjjön haza hozzám. Nem terveztem, hogy a dolgok így alakuljanak, de így lett. Igazából mindig is felnéztem a Venice Beach Akadémia főnökére a tudása miatt. Edzéssel, életmóddal, táplálkozással kapcsolatosan. Nagyon sokat tanultam tőle és nagyon sok időt szentelt nekem, mert látta rajtam, hogy tanulni akarok. Kaptam tőle egy rakat könyvet is, meg egyéb apróságokag és mindig megvigasztalt, amikor éppen romon voltam például anya miatt vagy akármi más miatt. Őszintén sosem gondoltam volna, hogy köztem és közötte bármi is lesz. Hiszen ő azért jóval idősebb, számomra érthetetlen lett volna, hogy bármit is akarna egy külföldi diáktól. Meg ez persze amúgy is tilos. De azért olyan tavasz körül elkezdett nagyon is érdekelni. Egyszer a szülinapom környékén egy igazán forró álmom volt vele, na onnantól kezdve azt csak azt gondoltam, oke, nekem ő kell. Még anyáéknak is elmeséltem, mire anya megjegyezte, hogy én én úgyis bárkit megkaphatok. Akkor azt gondoltam, ja talán igen, de őt biztos nem, mert ő volt az egyedüli férfi akinel nem lehetettem biztos abban, hogy akár engem. Mint utólag kiderült egy játékot játszott így velem, hogy jól a fejemben maradjon és mindig rá gondoljak. (Működött). Igazából, amikor néha vasárnaponként üzenetet kaptam tőle WhatsAppon, kezdtem gondolni, hogy talán mégsem vagyok közömbös neki, de nem akartam beleélni magam. Még akkor sem, amikor elvitt egy szép várhoz túrázni a nyár elején és megcsókolt. Halálosan meglepődtem, amúgy most visszagondolva, nem tudom, miért voltam ilyen naiv haha. Csodálatos hónapok következtek utána, persze mindent alaposan titokban tartva (sikerült is 4 teljes hónapig, nagyon jó színészek voltunk). Állandóan kirándulni vitt, majdnem minden szuper volt, csak nehezen szoktam hozza, hogy ő nem igazán mondja ki az érzelmeit. Viszont annál inkább mutatja. Tettekkel, vagy sok csókkal, simogatassal, bujassal. Nehéz volt megszoknom, és még szenvedtem is emiatt rendesen. De tudom, hogy mindennel jobban szeret és bármit megtenne értem. Tényleg nagyon jó hozzám és én is világi jó barátnő vagyok és próbálom őt úgy boldoggá tenni, mint ő engem. Sőt még tanulunk is együtt és fejlesztjuk magunkat. Soha nem volt még ilyen egészséges és nyugodt kapcsolatom. Hagy nekem időt magamra, persze szeretne, ha állandóan nála lennék, de mégis bármikor elvonulhatok, ha egyedül akarok lenni. Például most két hét szabadságon vagyunk és én minden egyes nap itt vagyok nála Nalaval. Tegnap este elmentem barátnőmmel étterembe meg iszogatni és az ilyesmi sem probléma neki soha, elvisz, értem jön és kész. Egyébként ő mégis német, de mivel öt évet élt Sydney-ben, kicsit szélesebb a látóköre. Mégis néha úgy érzem, hiányzik valami és totál bűntudatom van, mert az exem olyan székeket ír és soha de soha nem fog lemondani rólam. Hiába nem beszélünk hónapokig, még néha a fejemben van és ez kikészít. Soha de soha nem lenne szabad hagynunk, hogy idáig fajuljanak a dolgok. Egy éles Cut-ot kell csinálni és véget vetni mindennek. Nem szabad húzni, százszor újra próbálni. És így, 26 évesen már tudom, nem a szenvedély a lényeg egy kapcsolatban, hanem a bizalom és a nyugalom. Mert egy idő után, ezek sokkal többet érnek. És ezekkel tud az ember haladni is, mint egy csapat előre.