Igazából már régóta próbálom elfogadni, hogy nem illünk össze. Amikor te akartad, én nem voltam biztos magamban, nem akartam, de elengedni sem. Amikor én akartam a végén, te már nem. Tudom, hogy vannak érzéseid irántam, és egyszer meg fogod bánni, hogy elengedtél, de remélem, addigra én már rég túl leszek ezen az egészen, és boldogan élem az életemet, remélhetőleg valaki oldalán.

Mindenesetre hálás vagyok azért, hogy az életem része voltál, méghozzá ilyen sokáig. Valamiért sosem tudtalak igazán elengedni, és ennek volt oka is. Mert nagyon szerettelek. De nem működött, sok okból kifolyólag. Te ezt nehezebben láttad be, én valahogy mindig is tudtam.

De elengedni nehéz. Elveszíteni valakit örökre, ez mindig fájdalmas. De megtanuljuk együtt élni a fájdalommal. És én is boldog leszek majd.

Tegnap meg havazott, de ahogy lattam, Magyarorszaon is, tehat mindenhol idiota idojaras van. Annyira de annyira szeretnek egy olyan helyen elni, ami nincs tul messze (tehat nem pont Ausztralia) de megis melegebb eghajlat es enyhe tel van, peldaul Ciprus vagy Spanyolorszag. Remelem összejön egy oylan munka, ahol tökmindegy, hogy honnan dolgozom.
Az ujevi fogadalmaimnak csak egy resze jött össze (kevesebb szocialis media, több valodi szocializalodas, uj emlekek gyartasa), de a napi meditacio vagy hogy minden egyes nap valamit tanuljak, az sajnos nem. Ujra elkezdtem az olaszt, es azt tökre elvezem is, de azert mindennap nem tudtam tanulni, valami erthetetlen okbol, hiszen munkaidöben sokszor semmi dolgom nincsen.
Meg mindig tulgondolom a dolgokat, legyen szo barmiröl, ami nem is lenne oylan rossz, ha kicsit dolgoznek a pozitiv mindset-emen.
Neha eltöprengek, vajon letezik-e olyan ember aki tenyleg illik hozzam? Talan igen, de idövel az is lapos lenne vagy ahogyan fejlödünk, megvaltozunk es mar nem is passzolna annyira.
Minden kapcsolaton dolgozni kell, de azt hiszem legbelül vagyom arra, hogy meg egyszer ugy igazan szerelembe essek. Tudom, bonyolult, es olyankor az ember elvakult, de ahhoz az erzeshez nem sokminden hasonlithato. Talan egyszer, talan meg ebben az evben eselyt adok majd ennek.
Ma jön az uj edzönacim az Oace-tol, mar annyira varom. Nem tudom, diakkent hogyan tudok megengedni magamnak havonta 1 uj edzöcuccot, aminek darabja 60-70 Euro, de a lenyeg, hogy valahogy mindig sikerül es ez olyan nekem, mint valami drog.
Az edzes nagyon jol megy es nagyon elegedett vagyok a formammal, igaz, mindent zabalok, amit csak tudok, nem telik el nap csokoladek es jegkrem nelkül, semmit nem vonok meg magamtol, es mivel ezek ellenere is igy nezek ki, büntudatom sincsen miatta.
Nem is ertem, hogyan elhettem anno napi 1000-1300 kalorian. Bar nem is neztem ki jol, az biztos.
Tökjo, hogy minel többet TUD az ember, annal jobban nez ki.

Iden valamiert elmaradt a korai tavasz es nagyon elhuzodott a tel, amit egyszerüen utalok, mar alig vartam a jobb idöt, hogy ki tudjak kecmeregni ebböl a depressziobol. Azt gondoltam, a hormonjaimmal nincsen valami rendben, de a legutobbi vervetel eredmenye teljesen normalis volt. Mennem kell meg ultrahangra meg egyeb tesztekre, mert valami csak nem stimmel velem, ha pajzsmirigy lett volna, az meg teljesen okes is lett volna, hiszen azt lehet kezelni.
Na de most tartok egy kis szüntetet a kivizsgalasban, hiszen nemsokara Budapesten leszek, ahol teljes ket hetet eltöltök majd. Alig varom, hogy megint annyit hülyeskedjünk a csaladdal. Repjegy es szallas mar kifizetve, visszafele meg nem foglaltam, mert spontan szeretnem eldönteni, meddig maradok.
Az utobbi idökben mindig szuperjol ereztem magam ott, es alig akartam visszajönni. Neha elmerengek, hogy tudnek-e vajon ujra ott elni. Jelenleg ugy erzem, hogy nem, de talan idövel majd valtozik a velemenyem, ki tudja.
Szokas szerint zajlik az elet, a munka nyugis halistennek, az egyetemmel is minden okes, sokat voltam anyaeknal Heidelbergben a korhazban, mert a kishugom sajnos veleszületett cukorbeteg es erre csak nem regen derült feny.
Egyre többet merengtem azon is, hogy a kapcsolatom javithato-e es arra jutottam, hogy igenis, de csak ha akarom. Es ez a nehez resz, hogy akarom-e, hogy müködjön. Minden egyes exem mindennel jobban szeretett, de en egyszer csak megleptem (talan ez abbol ered, hogy nem akarok helytelen döntest hozni es ugy jarni, mint az anyam). A legbiztonsagosabb szamomra, ha nem maradok 2-3 evnel tovabb egy kapcsolatban, nehogy komolyra forduljanak a dolgok. Valoszinüleg nem egeszseges ez a hozzaallas, de az is lehet, hogy cak siman meg elni akarok es nem vagyok az elkötelezettseg hive.
Pedig csak ugy repülnek az evek.
De ha latom, hogy valaki velem egykoruak/fiatalabbak meghazasodnak, gyereket vallalnak, akkor mindig az az elsö gondolatom, hogy Jaj szegenyek.
Az edzes egesz jol megy, neha meg midig csak amulok es bamulok, hogy a lapos fenekemböl milyen bomba hatsot sikerült csinalnom, kemeny edzessel, nehez sulyokkal, sok tudassal es sok-sok zabalassal (es igy is tiszta kockas a hasam). Szoval igenis büszke vagyok magamra.  Az a kedvencem, mikor a vendegeim ugy kepzelik el, hogy 2-3 honap mulva ugy fognak kinezni, mint en. Persze. Csak jopar evbe kerül.
Multheten igaz csak 3x sikerült edzenem, mert jo idö volt es inkabb kint lofraltunk, plusz hetvegen elmentünk egy magyar retro buliba, ittam alkoholt is, csekely mennyisegben, igazabol nem is ereztem belöle semmit, de azert orakig tancoltunk, egesz funny volt.
Masnap meg huslevest föztem es pakolast raktam az arcomra, utana pedig anyaeknal grilleztünk a teraszon es iszonyatosan bezabaltam, mint mindig. Anya sütött egy tortat (csak ugy) a piskota mezeskalacs izesitesü volt, a krem vanilia-mascarpone, fahejas alma es karamell reteg, az egesz puncs izu tejszinnel bevonva. Szerintem a legfinomabb torta volt, amit valaha ettem. a Malnas pisztacias is egy csoda volt, de ez! Mondtam is, a szülinapomra ilyen tortat kerek.
 

Nézz rám, ne szólj semmit. Had lássam szemeid. Szeretem a sűrű csendet, Had élvezzem veled is. Úgy szeretem kihallgatni Az elhagyott szavakat Kiengedni a kalitkából A bizonytalan madarat. Nem is kell a beszéd, Elég most egy érintés. Hiszen abból árad felém A rég vágyott megértés. Sokan néznek a szemembe, Sokan hallják szavaim, De te érzékeled egyedül Vízbe fojtott hangjaim. Hogy hogy csinálod ? Az csak rejtély nekem, Mégis, jobban mint más, Megfejtettél engem.

 Szürkében, feketében láttalak,
Érintés a hideg ellen szólt,
Sötét, nyirkos, mégis meleg,
Az öröm és élet bennem volt.
Kis idő, nem sok, annyi kellett,
Érezzem azt, mi újra meglett,
Te hoztad be, nyitottad ki,
A lelkem élve szállni kezdett.