Iden valamiert elmaradt a korai tavasz es nagyon elhuzodott a tel, amit egyszerüen utalok, mar alig vartam a jobb idöt, hogy ki tudjak kecmeregni ebböl a depressziobol. Azt gondoltam, a hormonjaimmal nincsen valami rendben, de a legutobbi vervetel eredmenye teljesen normalis volt. Mennem kell meg ultrahangra meg egyeb tesztekre, mert valami csak nem stimmel velem, ha pajzsmirigy lett volna, az meg teljesen okes is lett volna, hiszen azt lehet kezelni.
Na de most tartok egy kis szüntetet a kivizsgalasban, hiszen nemsokara Budapesten leszek, ahol teljes ket hetet eltöltök majd. Alig varom, hogy megint annyit hülyeskedjünk a csaladdal. Repjegy es szallas mar kifizetve, visszafele meg nem foglaltam, mert spontan szeretnem eldönteni, meddig maradok.
Az utobbi idökben mindig szuperjol ereztem magam ott, es alig akartam visszajönni. Neha elmerengek, hogy tudnek-e vajon ujra ott elni. Jelenleg ugy erzem, hogy nem, de talan idövel majd valtozik a velemenyem, ki tudja.
Szokas szerint zajlik az elet, a munka nyugis halistennek, az egyetemmel is minden okes, sokat voltam anyaeknal Heidelbergben a korhazban, mert a kishugom sajnos veleszületett cukorbeteg es erre csak nem regen derült feny.
Egyre többet merengtem azon is, hogy a kapcsolatom javithato-e es arra jutottam, hogy igenis, de csak ha akarom. Es ez a nehez resz, hogy akarom-e, hogy müködjön. Minden egyes exem mindennel jobban szeretett, de en egyszer csak megleptem (talan ez abbol ered, hogy nem akarok helytelen döntest hozni es ugy jarni, mint az anyam). A legbiztonsagosabb szamomra, ha nem maradok 2-3 evnel tovabb egy kapcsolatban, nehogy komolyra forduljanak a dolgok. Valoszinüleg nem egeszseges ez a hozzaallas, de az is lehet, hogy cak siman meg elni akarok es nem vagyok az elkötelezettseg hive.
Pedig csak ugy repülnek az evek.
De ha latom, hogy valaki velem egykoruak/fiatalabbak meghazasodnak, gyereket vallalnak, akkor mindig az az elsö gondolatom, hogy Jaj szegenyek.
Az edzes egesz jol megy, neha meg midig csak amulok es bamulok, hogy a lapos fenekemböl milyen bomba hatsot sikerült csinalnom, kemeny edzessel, nehez sulyokkal, sok tudassal es sok-sok zabalassal (es igy is tiszta kockas a hasam). Szoval igenis büszke vagyok magamra.  Az a kedvencem, mikor a vendegeim ugy kepzelik el, hogy 2-3 honap mulva ugy fognak kinezni, mint en. Persze. Csak jopar evbe kerül.
Multheten igaz csak 3x sikerült edzenem, mert jo idö volt es inkabb kint lofraltunk, plusz hetvegen elmentünk egy magyar retro buliba, ittam alkoholt is, csekely mennyisegben, igazabol nem is ereztem belöle semmit, de azert orakig tancoltunk, egesz funny volt.
Masnap meg huslevest föztem es pakolast raktam az arcomra, utana pedig anyaeknal grilleztünk a teraszon es iszonyatosan bezabaltam, mint mindig. Anya sütött egy tortat (csak ugy) a piskota mezeskalacs izesitesü volt, a krem vanilia-mascarpone, fahejas alma es karamell reteg, az egesz puncs izu tejszinnel bevonva. Szerintem a legfinomabb torta volt, amit valaha ettem. a Malnas pisztacias is egy csoda volt, de ez! Mondtam is, a szülinapomra ilyen tortat kerek.