Túl vagyok életem második fitnessmodell versenyén! Rengeteget fejlődtem a tavaszi óta, és most olyan, de olyan boldog vagyok ! Második helyezett lettem! 

Aki megelőzött, egy szilikonmellű izmos öregasszony volt, aki a versenyszervező egyesület tagja volt. Szóval nem is számít, én úgy érzem első lettem háhá!
Nem is igazán izgultam amúgy, oké, mielőtt bemondták a nevemet, majdnem összepisiltem magam hirtelen de szerencsére ez nem következett be.xd Annyira jól éreztem magam a T séta közben, élveztem, hogy néznek, meg minden.:D Anya meg az edzőm meg az edzőtársaim még visongtak is olyan cukik <3
Sőt, videofelvétel is készült rólam, de nem mertem még megnézni. Mikor lejöttem, mindenki azt mondta, hogy profi voltam, szóval szeretném ebben a hitben tartani magam. Najó, egyszer majd úgyis megnézem…Egyszer…:D
Kaptam Ádámtól óriás Oreo-s milkát, isteniiiiiii egy cucc, de komolyan. Sokkal jobb, mint a kistáblás oreo-s milka. Szóal tegnap a verseny után ette csokit, sült banánt és még fagyit is! De aztán hányingerem lett, szóval utána inkább már nem ettem semmit. Gyűlölök hányni.
Ez a hétvége még a zabálásé, anya csinálja nekem a kínai szezámmagos csirkemellemet, ami a kedvenc kajám és már nem ettem vagy egy éve, de most megérdemlem.:D
Hétfőtől meg vissza az edzéshez, tavaszra nagyon szép izmokat növesztek majd! ;)

Ádámmal bűnözés mekiben:D najó, az enyém csak a bécsi kávé volt, ami csak 65 kalória;) azért mekis kaját semmi pénzért nem ennék.

Úgy unatkoztam ezen a hétvégén, mert Ádámék Tokajban voltak kirándulni, oylan jó nekik, minket bezzeg nem visznek sehova. Tulajdonképpen péntek este óta otthon rohadok, fekszek, és csak kajálni kelek fel. Najó, meg voltam az edzőteremben tegnap is, ma is, ja ma meg szoliba is. Elsétálgattam a városban, olyan jó meleg volt. 

Negyvennyolc kiló voltam múlthéten, az edzőm azt mondta, 46 a cél. Tegnap: 47,5. Ma: 47,3.
ALAKUUUUUUUUL

Az utóbbi hetek elég furán teltek el. Nem tudok rá jobb szót. Szeptember első heteiben iszonyú depis voltam, mintha nem is én lettem volna és még ma sem tudom pontosan, mi okozta ezt, persze lehetséges okok bőven vannak. Néha még most is rám tör amúgy a szomorúság, de már sokkal ritkábban és nem hiszem hogy a probléma szűnt meg, csak egyszerűen megtanultam jobban kezelni.
A suli miatt nincs igazán okom szomorúnak lenni, oké, elég unalmas meg lapos, de jó tanuló vagyok és szeretnek az osztályban. Itthon sincsen balhé már, viszont olyan kiszámíthatatlan a helyzet…Nem tudhatom, mikor kell megint menekülni. Ez eléggé kétségbeejtő, ha belegondolunk. Ott vagyok, ahol és akikkel felnőttem, de mégis annyira más. Mostmár nem az a legnagyobb gondom, hogy a suliban egy csaj ugyanolyan kabátot vett, mint az enyém, és hogy hova menjünk szombat este inni, ahol lesz hely. És amúgy ez eléggé hiányzik. Azt se tudom, mikor voltam szombat este úgy valahol, hogy elengedjem magam. Hát nem az utóbbi egy évben, az biztos. Pedig még igenis azt kellene csinálnom, hogy eljárjak ilyen helyekre.
Ádámmal minden a legnagyobb rendben – és ez még mindig olyan szokatlan számomra. Talán kicsit unalmas. És mivel ez olyan szokatlanul furcsa nekem, elgondolkoztam azon, hogy vajon szerelmes vagyok-e belé? De arra jutottam, hogy biztosan, csak minden szerelem olyan más. Ez nyugodt, kiszámítható és megbízható kapcsolat. Pont, amilyet akartam. És mégis néha ez sem jó nekem….:( De tudom, hogy nem cserélném el őt semmire, mert az kéne még nekem, hogy állandóan veszekedjek valakivel vagy féltékenységi rohamaim legyenek. Meg amúgy is, mindettől függetlenül nagyon jó ember és szeretem.
Azt hittem, ha álomalakom lesz, majd semmi más nem fog érdekelni, mert attól annyira boldog leszek. Hát ez nem így van! Aki esetleg ezt hiszi, az téved. Naggyon ritkán mondok ilyet, de most bombajó formában vagyok, sose gondoltam volna, hogy ezt is elérem és csak egyre jobb lesz. De idővel ez már megszokottá vált nekem, és nem tudok neki örülni nap mint nap. Szóval, a kinézet tényleg nem minden. Sőt, iszonyú kevés. Eltörpül minden más dolog mellett.
De mikor az edzőm megdícsért, és azt mondta nagyon büszke rám, akkor attól leírhatatlanul boldog lettem. Nagyon ritkán mond dícsérő szavakat, ezt sem nekem mondta, hanem anyának, és úgy értesültem róla. De akkoriiiis <3 Olyan jóóóó <3
Egyébként pontosan kettő hét múlva, 24.-én versenyem lesz (Tisza Kupa) és azt is tökre várom.
Végre ráéreztem a diétára! Jó sok hónapba telt, de sikerült. Tavasszal még nem tudtam, hogy kell igazán diétázni. Mostmár rájöttem, hogy mennyire igaz az, hogy minden fejben dől el. Még az is, hogy éhes vagy-e vagy nem. De komolyan. Három hete csinálom most szigorúan, tehát most fejeztem be a 3. diétámat, még kettőt kapok a versenyig és tökjól bírom, sose csalok. Oké, az első héten nutellás pirítós volt a reggeli és néha kicsit több nutellát ettem,,,De hát annak sose tudtam ellenállni. Suli elején megettem majdnem egy egész üveg nutellát és utána két napig nem bírtam semmit enni olyan hányingerem volt. Szóval nem ajánlom senkinek!
Amúgy most a Bumerángba vezzetm bérletet, azelőtt a Deltába jártam, és már az első alkalommal, mikor voltam a teremben, rögtön megbántam, hogy nem megint a Deltába vettem bérletet. De mostmár ehhez a teremhez is egészen hozzászoktam. A gépek gagyibbak és mindenből csak egy van, de az emberek nagyon normálisak meg kedvesek. Végülis, én mindenhol letudok edzeni. Majd hónap végén gondolkozok, hova vegyem a következő bérletet. A Bumeráng mellett annyi van, hogy közel van, tehát időmegtakarítás, ami nagyon fontos az én szempontomból, mivel mindennap 9-re vagy 10-re érek haza így is, ha még végig kéne utazgatnom a várost két edzés között meg vissza, akkor lehet még később tudnék hazajönni. És így is olyan kimerült vagyok, mert talán mostanság túlzásba viszem az edzést, hogy napi kettő szinte mindig van, de mire késő este hazaérek, már az agyam nem képes információt tárolni, tehát nem bírok tanulni, amiből az következik, hogy másnap reggel negyed hatkor kelek, hogy legalább elolvassam az anyagot a dolgozatok előtt. És az a szomi még, hogy sokszor szinte csak a suliban találkozok a barátommal. L
Na, mindegy, most a verseny a legfontosabb! Már csak jól le kell szoliznom magam.
Ha vége befalok egy óriás Oreo-s Milkát!

Az első tanítási napnak is vége – ideje volt már. Igazából nem is a dögunalmas évnyitó és az a négy darab osztályfőnöki óra volt rémes, hanem a buszút hazafelé. Elég sok ideig a városban laktam, mindig olyan simán ment a hazabuszozás/villamosozás. Na de most, hogy Bocskaikertbe kell hazajönnöm…hát ez rettenetes. Alig fértem fel a buszra, a következő két megállónál pedig már szinte senki sem. Mikor én felszálltam, elég sokan úgy döntöttek, hogy inkább megvárják a következőt, ami félóra várás után jön, de attól még bölcs döntés. Csakhogy nekem minden percem be van osztva, az idő értékes, szóval legnagyobb sajnálatomra végig kellett szenvednem az utat. Borzasztó kényelmetlenül álltam, a táskám is nagyon nehéz volt a sok tankönyvtől, amit ma osztottak ki, és izzadt testek között kellett nyomorognom. A hab a tortán, hogy egy bácsi diszperzites vödrébe beleakadt a gombom. Remélem nem minden nap lesz ez, különben inkább beköltözök Ádámhoz. xd

 Amúgy jó volt annyiból a mai nap, hogy újra láttam az osztályt. Nagyon sok előkészítős órám lesz, szóval elég sokat suliban kell majd szenvednem, plusz a táncpróbák, és még ugye edzeni is kéne mindennap minimum két órát. Ja, meg tanulni is. Ezt még nem tudom, hogy hozom össze. Most is nagyonnagyon gyorsan eszegetem a brokkolis-cukkinis husimat, és már számolok, hogy kb mikorra érek vissza a városba, és vajon le tudom e rakni az egyik táskámat Ádáméknál, vagy már nem lesz rá idő. A másik halálom meg ez a végtelen sok cucc, ami csak két táskába fér bele. Haaaajh... Az iskolakezdés szívás.

cerbona kávééééés

LEGJOBB MÜZLISZELET AZ EGÉSZ VILÁGOOON

- Ádám, te mikor fogod megkérni a kezem?
- Három év múlva.
- Három év?! Addigra már vagy harminc leszek!!!

mindig is matekzseni voltam

Jelenleg mindenhol a legnagyobb szenzáció a holnapi iskolakezdés, bár engem nem izgat annyira. A nyár is nagyon hamar eltelt, sokkal furcsább nyaram volt, mint akármikor ezelőtt. Ugyanis nem olyan volt, mint egy nyár. De nem baj, nem is gondolok már vissza rá: elmúlt és kész. Mint minden más.
Igazából meg kellene fogadnom, hogy idén nem fogok lógni. De még az sem megy, hogy megfogadjam. Vicces. Azt már sikerült, hogy többet fogok tanulni. Az oké. De néha nem árt egy kis egészséges iskolakerülés.
Három napja minden hülye percem be volt osztva, ugyanis mindent most kellett elintézni és megvenni. De szerencsére találtam táskát, vettem három nadrágot meg felsőket is. Már csak cipő kéne. De idén akkora ronda az őszi cipő kínálat, hogy nem igaz. Egynémelyiket le se hánynám, komolyan.
Az iskola tiszteletére vettem öt füzetet meg vagy három tollat. Pedig kiskoromban igazi ünnep volt a tanszervásárlás.
Sajnos a suli miatt kevesebb szabadidőm lesz, plusz a fitnessórák meg a kondibajárás egész délutánokat elvesz, így kevesebbet fogunk találkozni Ádámmal. :( Még nem tudom, hogy fogom kibírni, bár az vigasztal, hogy a kis szenvedélyt a távolság eloltja, a nagyot lángra lobbantja, szóval úgy legyen!
Nem mondanám, hogy ünnepeltem bármiféle nyárzáró partiban, voltam Viviékkel Mindenszetteken egy kicsit, de nagyon fáztam, szóval hamar eljöttem, pedig ha jó idő lett volna, esküszöm maradok! De sajnos nagyon elszoktam a hidegtől, és nehezen állok át, szóval jelenleg ha fázom, a sírás kerülget, mert annyira csípi mindenem a hideg, hogy az már fáj. Inkább halálra sülök, minthogy megfagyjak.
Ja, azelőtt meg nagynénimmel voltam bulizni a Loftban, hát nem mondanám, hogy hű de jó volt…Ezért nem járok én bulizni. Meg se éri.
Bár szerencsére nem voltak akkor nyomik az emberek, ugyanis leginkább felnőttek buliztak. A loft tulaja rámállt, mindenfélét magyarázott nekem, meg próbált elcsábítani a pénzével, de hát NEKEM BARÁTOM VAN, amit igazán megérthetne a világ, még akkor is, ha manapság minden csaj megcsalja a párját, mert yolo, ja és a pasi amúgyis tiszta ronda volt.
Ú, el ne felejtsem bevenni a gyógyszert. Hetek óta a klinikára járok, ahol egész délelőttöket váratnak, hogy aztán foglalkozzon velem az orvos öt percet és azt mondja: hm, hát fogalmam sincs, mi lehet a probléma, de felírok egy gyógyszert, majd jöjjön vissza.
 Hát kössziszépen. Mindegy, remélem ha végére érek a gyógyszereknek, lesz valamiféle változás. BÁRMI.