Az utóbbi hetek elég furán teltek el. Nem tudok rá jobb szót. Szeptember első heteiben iszonyú depis voltam, mintha nem is én lettem volna és még ma sem tudom pontosan, mi okozta ezt, persze lehetséges okok bőven vannak. Néha még most is rám tör amúgy a szomorúság, de már sokkal ritkábban és nem hiszem hogy a probléma szűnt meg, csak egyszerűen megtanultam jobban kezelni.
A suli miatt nincs igazán okom szomorúnak lenni, oké, elég unalmas meg lapos, de jó tanuló vagyok és szeretnek az osztályban. Itthon sincsen balhé már, viszont olyan kiszámíthatatlan a helyzet…Nem tudhatom, mikor kell megint menekülni. Ez eléggé kétségbeejtő, ha belegondolunk. Ott vagyok, ahol és akikkel felnőttem, de mégis annyira más. Mostmár nem az a legnagyobb gondom, hogy a suliban egy csaj ugyanolyan kabátot vett, mint az enyém, és hogy hova menjünk szombat este inni, ahol lesz hely. És amúgy ez eléggé hiányzik. Azt se tudom, mikor voltam szombat este úgy valahol, hogy elengedjem magam. Hát nem az utóbbi egy évben, az biztos. Pedig még igenis azt kellene csinálnom, hogy eljárjak ilyen helyekre.
Ádámmal minden a legnagyobb rendben – és ez még mindig olyan szokatlan számomra. Talán kicsit unalmas. És mivel ez olyan szokatlanul furcsa nekem, elgondolkoztam azon, hogy vajon szerelmes vagyok-e belé? De arra jutottam, hogy biztosan, csak minden szerelem olyan más. Ez nyugodt, kiszámítható és megbízható kapcsolat. Pont, amilyet akartam. És mégis néha ez sem jó nekem….:( De tudom, hogy nem cserélném el őt semmire, mert az kéne még nekem, hogy állandóan veszekedjek valakivel vagy féltékenységi rohamaim legyenek. Meg amúgy is, mindettől függetlenül nagyon jó ember és szeretem.
Azt hittem, ha álomalakom lesz, majd semmi más nem fog érdekelni, mert attól annyira boldog leszek. Hát ez nem így van! Aki esetleg ezt hiszi, az téved. Naggyon ritkán mondok ilyet, de most bombajó formában vagyok, sose gondoltam volna, hogy ezt is elérem és csak egyre jobb lesz. De idővel ez már megszokottá vált nekem, és nem tudok neki örülni nap mint nap. Szóval, a kinézet tényleg nem minden. Sőt, iszonyú kevés. Eltörpül minden más dolog mellett.
De mikor az edzőm megdícsért, és azt mondta nagyon büszke rám, akkor attól leírhatatlanul boldog lettem. Nagyon ritkán mond dícsérő szavakat, ezt sem nekem mondta, hanem anyának, és úgy értesültem róla. De akkoriiiis <3 Olyan jóóóó <3
Egyébként pontosan kettő hét múlva, 24.-én versenyem lesz (Tisza Kupa) és azt is tökre várom.
Végre ráéreztem a diétára! Jó sok hónapba telt, de sikerült. Tavasszal még nem tudtam, hogy kell igazán diétázni. Mostmár rájöttem, hogy mennyire igaz az, hogy minden fejben dől el. Még az is, hogy éhes vagy-e vagy nem. De komolyan. Három hete csinálom most szigorúan, tehát most fejeztem be a 3. diétámat, még kettőt kapok a versenyig és tökjól bírom, sose csalok. Oké, az első héten nutellás pirítós volt a reggeli és néha kicsit több nutellát ettem,,,De hát annak sose tudtam ellenállni. Suli elején megettem majdnem egy egész üveg nutellát és utána két napig nem bírtam semmit enni olyan hányingerem volt. Szóval nem ajánlom senkinek!
Amúgy most a Bumerángba vezzetm bérletet, azelőtt a Deltába jártam, és már az első alkalommal, mikor voltam a teremben, rögtön megbántam, hogy nem megint a Deltába vettem bérletet. De mostmár ehhez a teremhez is egészen hozzászoktam. A gépek gagyibbak és mindenből csak egy van, de az emberek nagyon normálisak meg kedvesek. Végülis, én mindenhol letudok edzeni. Majd hónap végén gondolkozok, hova vegyem a következő bérletet. A Bumeráng mellett annyi van, hogy közel van, tehát időmegtakarítás, ami nagyon fontos az én szempontomból, mivel mindennap 9-re vagy 10-re érek haza így is, ha még végig kéne utazgatnom a várost két edzés között meg vissza, akkor lehet még később tudnék hazajönni. És így is olyan kimerült vagyok, mert talán mostanság túlzásba viszem az edzést, hogy napi kettő szinte mindig van, de mire késő este hazaérek, már az agyam nem képes információt tárolni, tehát nem bírok tanulni, amiből az következik, hogy másnap reggel negyed hatkor kelek, hogy legalább elolvassam az anyagot a dolgozatok előtt. És az a szomi még, hogy sokszor szinte csak a suliban találkozok a barátommal. L
Na, mindegy, most a verseny a legfontosabb! Már csak jól le kell szoliznom magam.
Ha vége befalok egy óriás Oreo-s Milkát!