Tegnap elért hozzám egy szörnyű hír: az edzőtermek előreláthatólag június 15.-éig zárva maradnak. 
Az új súlyzószettem egyébként tökjó, de persze nem ugyanaz, mint a teremben, keret nélkül például nem tudok nagy súllyal guggolni, mivel logikus, hogy nem tudom a nyakamra rakni.
A kinti kocogást/futást pedig két napja szüneteltetem, mert a vádlim úgy fájt, hogy azt hittem meghalok.
Néha-néha rámtör a depresszió, és nincs kedvem semmihez meg senkihez, de ha vége ennek az egésznek repülök Magyarországra, had legyek a családom többi tagjával egy kicsit, mert amúgy ilyenkor jön rá az ember, hogy igazából semmi más nem számít.
Én elég magamnak való vagyok és szuperül érzem magam egyedül is, nagyon kevés olyan ember van az életemben, akikkel ha vagyok, annyira jó érzés, mintha úgymond egyedül lennék. Mert velük egyek vagyunk, vagy nem is tudom, hogyan mondjam.
Már huszonnégy éves vagyok, de azt hiszem, még nem találkoztam az igazi IGAZIval, és az okát is tudom, hogy miért nem, hiszen nagyon-nagyon sok időbe telt, hogy megbocsássak magamnak és ne csak elfogadjam, hanem szeressem is saját magam. És ezt igazából Dávidnak köszönhetem, hiszen hosszú hónapokon keresztül azt éreztette velem ok nélkül, hogy mekkora egy szar vagyok, és amikor ő valami szörnyűséget tett, akkor döbbentem rá, hogy hiszen én semmit sem tettem ellene és nem vagyok egy rossz ember. Sőt, az elején odaadtam a szívemet, lelkemet, mert csináltam magamban egy hamis képet róla, amit egyszerűen imádnom kellett, mert éppen arra volt szükségem, ő meg egyáltalán nem értékelte. Nálam ezután persze elmúlt. Minden. 
Annyira szarul érzem magam és ez újfent csak rossz, mert bűntudatom van, hiszen úgy könyörgött és nem tudtam elhagyni, pedig nagyon sokszor megpróbáltam. De mindig megsajnáltam... És most meg tudom, hogy amikor találkozunk, akkor ő valami többet vár, mint amit jelenleg adhatok (konkrétan haveri kapcsolatnál többre nem vagyok képes, kész röhej) és ez kikészít engem. Pedig elmondtam neki, éppen hogyan érzek, teljesen őszintén, mire azt mondta, néha lehetnék kevésbé őszinte, mert fájó, amit mondok. (De nem tudok.) Itt az idő egy komoly beszélgetésre.

Szólt tegnap este, hogy menjünk már aludni!

Mit szólsz hozzá?

Nem elég ez a siralmas helyzet, de még az álmaim is engem gyötörnek. Olyannal álmodok, akivel nem kéne, na de hát az álmok csak álmok. De attól még idegesítő.
Igazából eddig rettegtem a kijárási tilalom behozatalától, de mostmár inkább várom már, hiszen nagyon sok család kirándulgat csoportostól és rengeteg idős ember élvezi odakint a jó időt. Tegnap már mindenhol rendőrök voltak és mindent bezártak, illetve ellenőriztek, hogy zárva van-e és figyelték egész nap a mozgást. Mivel sokakat nem érdekel az egész vírusdolog, sőt, a fiatalok Corona-partykat rendeznek titokban (nem vicc, ezek ennyire hülyék) ezért gondolom, hogy pár nap és már az utcán sem lehet majd tartózkodni.
De úgy gondolom, Magyarországon még hamarabb eljön ez majd, mint itt.
Csak kib*szottul igazságtalannak tartom, hogy sokan komolyan veszik ezt és otthon ülnek, mások meg kisgyerekeikkel, vagy a fiatalok, mert unatkoznak, és a nyugdíjasok is kint flangálnak, pedig miattuk vesztette el annyi ember a munkáját...
Amit tudok, kihozok belőle, edzek itthon, eljárok futni (olyan vádlim lesz lassan, mint a combom) és a Venice Beach csinált ilyen élő kurzusokat, 10:30-tól kezdődik egy, azt kipróbálom.
Ja, és rendeltem súlyzószettet, és futógépen is nagyon gondolkozok, de amit kinéztem, pont nincs raktáron, szóval várnom kell. De amúgy olyan szupit találtam, mert ahhoz képest tök olcsó, hogy még emelkedőt is lehet állítani rajta. Négyszáz euró, amiket meg eddig néztem emelkedővel, mint 1000 fölött vannak, szóval nem csoda, hogy ez most raktáron sincs már.
Az egyetemem elhalasztása (ki tudja, meddig) totál elszomorít és talán jobb lenne valami oylan után néznem, ami most is és mindig is menni/kelleni fog, ezért megpróbálkozok egy gyógyszertári iskolával. Ráadásul a szóban forgó gyógyszertár itt van tíz perc sétára, ami nem utolsó szempont Nala miatt.
Meg amúgysem szar munka, tanulni kell rengeteget nyilván, de az nekem nem gond.

 

Mit szólsz hozzá?

Végre csodaszép az idő és még meleg is van, persze a "kijárási tilalom" éppen a tetőfokára hág. Én nagyon élvezem a friss levegőt, a napsütést és sétálgatok kint, DE én nem vagyok beteg és ha bennem is volt a vírus, tünetmentesen átvészeltem, és mivel soha nem tüsszentek vagy köhögök, nem hinném, hogy veszélyes lennék, ennek ellenére ma a Kauflandba menet két méteres sugárban kerülgettem az öregeket, és hát, mit ne mondjak, voltak jópáran. 
NEM BÍRJÁK FELFOGNI, hogy ez az egész őmiattuk van. Mindenki el fogja kapni, de nem mindegy, hogy mindenki egyszerre kerül be a kórházba, vagy szépen egyenletesen elosztva, hiszen úgy van esély mindenkit megmenteni. Szerintem ez a sok nyugdíjas, akik mindent leszarva sétálgatnak, meg akarnak halni, de most komolyan.
Mostantól minden étteremnek be kell zárnia, csak a boltok lehetnek nyitva, kaját meg rendelni lehet max. Őszintén szólva nekem ez mind halálmindegy, havonta 1-2x ha mentem étterembe, (dönereshez vagy Subwaybe viszont minden második nap kb) a szórakozóhelyek és bárok bezárása sem érintett meg, na de az edzőtermek, szolárium, szaunák...Na, az fájt.
ÉS NEM KÉREK BESZÓLÁSOKAT, hogy én miért nem maradok otthon, mivel nekem semmi személyes kontaktom nincsen idős emberekhez, Nagyobb probléma, hogy úgy néz ki, anya is elveszti az állását, mert egyszerűen nincs munka. Nagyobb probléma, hogy nem tudom elkezdeni a sulimat és még dolgozni sem tudok addig elmenni, mert nem vesznek fel új embert sehova. És mindezt az idősek miatt, akiknek annyi lenne a dolguk, hogy otthon maradnak és megkérik gyermekeiket, unokáikat, hogy legyenek szívesek bevásárolni nekik, de neeeem, ők meg tudják oldani maguk is. Tuti, hogy sokan megunták már az életet.

Amúgy ma reggel edzettem itthon, és nem is volt rossz, sőt. Hetven percig csináltam, jól megizzadtam közben, még az a szerencse, hogy kellékeim is vannak itthon. Tök jó móka volt, és délután még megyek futni is, csak most ebédeltem a jó kis szójahusimat grillezett zöldségekkel, meg utána a házi vegán meggyfagyimat is bekanalaztam, szóval rámfér egy ejtőzés.
Nem is olyan rossz ez a vegán életmód. Bár sosem fogom tudni tartani, mivel annyira sok jó főtt kaja van, ami HÚS...Ez a vegán kajlálás számomra meg inkább hidegkonyha, és néha igénylem a meleg, főtt ételeket is.

 

Mit szólsz hozzá?

Nem gondoltam volna, hogy valaha is még blogolni fogok, több okból sem, de lámcsak, a mostani krízishelyzet miatt mégiscsak rávetemedtem. 
Az utolsó csapás számomra az volt, hogy ma az edzőteremben éppenhogy bemelegedtem, mire az ott dolgozóknak ki kellett küldeniük mindenkit. Szóval már az edzést is elvették tőlem, de mielőtt még kijárási tilalmat is elrendelnének, elmentem futni egy laza 5 km-t.
Éppenséggel tudom az edzést itthon is kivitelezni, de rohadt idegesítő, hogy pont most fejeztem be a C1 németkurzusomat és itt a sok lehetőség itt-ott praktikumokat csinálni és egyetemet illetve szakmát választanom, erre minden le lett mondva. Igazából már van egy szerződésem egy kisebb Fitneszstúdióval, ahol a gyakorlatom lenne, míg az egyetem pedig Stuttgartban, ámbár most annak a stúdiónak is be kellett zárnia, tehát nyitott lettem volna valami másra is, de emiatt a hülye vírus miatt nem csinálhatok semmit. És tulajdonképpen senki nem csinálhat semmit. Az meg teljesen megszokott, hogy az emberek ennyire hülyék, tipikus birkák, komolyan. 
De nem fogok egyébként erről írni, mert már torkig vagyok vele.
Nem mondom, hogy péntek este nem kaptam egy kisebb pánikrohamot, mert akkor hazudnék, azt pedig sosem szoktam. De utána rájöttem, hogx pontosan ezt akarják elérni, hogy kétségbeessen mindenki. Nekem csupán az zaklatta fel a lelkemet, hogy minden be lesz és le lesz zárva, és hogy mi a fenét kezdek magammal, mert én köztudottan egy napig sem bírok otthon ülni. 
A kiskutyám mindenesetre örül a dolgok alakulásának, én meg azon morfondírozok, hogy veszek egy ilyen kis taposógépet itthonra. Majd egyszer veszek futógépet is, de most nem fér el, meg amúgyis sokkal többe kerül, ezenfelül futni tudok járni. (még.)

Az itthon töltött időt olyan tevékenységekkel fogom tölteni, amit egyébként nem sűrűn szoktam, például tanulok majd sokat, olvasok még többet, receptekkel kísérletezek, többet sütök-főzök,kipróbálom a megvásárolt tésztanyújtógépet és a fagylaltkészítő gépet, meditálok, talán írok egy könyvet, rajzolgatok, legyantázom a lábam....Na jó, azt azért szoktam amúgy is. De mindenesetre kevesebb Netflix!
Remek lehetőség, hogy elmerengjek a kapcsolatunkon Dáviddal. Nagyon szeret engem, én már nem vagyok biztos a magam részéről (milyen meglepő...) és ez engem természetesen hónapok óta felőröl, hiszen az utolsó, amit szeretnék, hogy őt megbántsam.
Sajnos minden kapcsolatomnak így kellett véget vetnem, egy év után elmúlt a rózsaszín köd és én onnantól kezdve már csak egyedül akartam lenni. Ez tutira nem normális amúgy. Vagy létezne, hogy 24 évesen még nem találtam volna meg az igazit?
Hosszabb kapcsolatom volt eddig a mostanival együtt négy, és az elsőn kívül mind így végződött. Igazából a legelső is, de az természetesen más volt, hiszen az első szerelem mindenkinek más és nagyon sokáig nem múlt el. 

Azt hiszem, mostanában lesz időm elmélkedni bőven. Tegnap még voltunk Wieslochban egy magyar összejövetelen, még magyar néptáncos csoport is volt, meg lángos és lángosburger, én mondjuk szegedi gulyást ettem. A barátainknak volt a magyaros étterem megnyitója, és ahhoz képest még elég sokan is voltak. A mostani sötét körülményekhez képest, úgy értem. De azt hiszem, ez volt az utolsó. Szombat este meg bulizni akartunk menni, de azt is lemondták.
Amúgy azóta rá vagyok kényszerülve a vegán életmódra, de nem is baj. Úgy felsavasodtam, hogy azt hittem meghalok, ezért aztán lúgosító diétára fogtam magam. Tulajdonképpen zöldségeken, zabpelyhen, grapefruiton, citromon és Alpro joghurt illetve Alpro Skyr termékeken élek. 
Legalább valami egészséges,még ha csak pár napig is.

2020. március 16. Heidelberg, Deutschland

.

     

.

 

.

 

.

 

 

.

 

 

.

 

 

.

 

 

.

 

 

2019

 

 

 

.

 

 

.

 

 

.

 

 

.

 

 

2018

 

 

,

 

 

,

 

 

,

 

 

,

 

 

2017

 

 

.

 

 

.

 

 

.

 

 

.

 

 

 

2016

 

 

.

 

 

.

 

 

.

Mit szólsz hozzá?

. www.minizsini.blogspot.com .

Mit szólsz hozzá?