Ma eleg furan erzem magam, különösen nyugtalannak, igy aztan meg aludni sem tudtam. Felkeltem ötkor, elkezdtem gyantazni, arcot gözölni, fözni, takaritani es mosni. Közben szepen elkeszültem a munkaba is (amit amugy nem lehet munkanak nevezni, mert semmi dolgunk, na mindegy.)

Egyvalamit vegleg le kell zarjak es az pedig a barminemü kapcsolatom az utolso exemmel. Nem könnyü igy, itt külföldön, tavol a csaladtol elni es ök egyedül lenni, ezert is nehez ez szamomra, Hiszen az exem az egyetlen, aki segit mindenben, rohan ha baj van es erdekli hogy mi van velem, Nyilvanvaloan azert, mert szeret es en ettöl egy szar alaknak erzem magam, mert en mar reg nem tudok igy erezni iranta. Nem feltetlenül kihasznalas ez, mert en is nagyon sokat segitek neki meg mindig, szoval amolyan kölcsönös, de erzelmi szinten megiscsak kihasznalasnak minösül ez, mert ö ugýis remenykedik. En pedig tudom, hogy szeret es mehetnek HATRAFELE, a regi, a biztos fele, söt annyit tanult mar tölem es szenvedett a hianyomban, hogy nem is lenne mar rossz, A baj csak azzal van, hogy en soha de soha nem tudnam öt fele annyira sem szeretni, mint ö engem, es ez egy idö utan ugyis kibukna, nem vagyok az a rezignaltan dolgokat tudomasul vevö szemelyiseg.
Nekem elet, szenvedely es lendület kell, meghozza mindenben, munka, tanulas, kapcsolatok, hobbik.
Ugyhogy felesleges a masik idejet pazarolni, meg mifele gyava ember lennek, ha bent maradtam volna egy "haaaaat,minden oke" kapcsolatban vagy ha visszafogadnam az exemet. (Mint a legtöbb ember, olyan lennek, de nem vagyok es senkinek nem kene ilyennek lennie)
Rohadt nehez teret engedni az ujnak, de ha megtettük, utana sokkal felszabadultabban erzi magat ez ember. Es nincs is jobb erzes annal, mint amikor nem függesz senkitöl, azt csinalod, amit szeretsz, egyedül is jol erzed magad, anyagilag is tökjol kijössz es sok-sok idöt tölthetsz a barataiddal, akkor amikor te akarod.
 

Valoszinüleg ennek a honapnak a vegen veget er a Lockdown II. Ami azt jelenti, hogy valoszinüleg ki fogunk nyitni mi is, es jön az a sok-sok ember es panaszkodni fognak meg problemaik lesznek, hogy marpedig ök a Lockdown ideje alatt tovabb fizettek a tagsagat es követelik vissza a penzt. Nice. Alig varom.

Matol pedig sokkal jobban ki fogom hasznalni az idömet es nem regenyeket fogok olvasni, hanem tudomanyos cikkeket es könyveket. 
Na jo, ezt a regenyt meg elolvasom, amit epp elkezdtem. Zsuzsi olvasta, mikor Magyarorszagon voltam, es mondta, hogy annyira jo (igaza volt , mar a masodik kötetnel jarok) hogy en is megvettem itthon, nemetül. Öt nap alatt elolvastam 600 oldalt, pedig direkt lassan olvastam. :(

BOCSI, DE AZ UJ LAPTOPOM NEMET; NEMTUDOK EKEZETET TENNI

Szoval, 2020 veget rendesen odatettem mar mielött elutaztam Magyarorszagra is, hiszenminden hetvegen hazibuliztunk, tömenytelen mennyisegu alkoholt ittam, mert ugy gondoltam, mert is ne. Csak a masnapokon vettem eszre ugy igazan, hogy nem vagyok mar tizennyolc eves. 
De amugy elvoltunk, Activity, Orszag-Varos meg egyeb bajnoksagokat tartottunk ivas közben. A füvet is kiprobaltam, eletemben elöször, de majdnem megfulladtam, komoylan. Iszonyatosan rossz volt.
Aztan jött a szabadsagom elsö napja es mindenfele kettös erzessel pakoltam a böröndbe. Sok ajandekot föleg, hisz pont az ünnepekre mentem haza.
Az elejen fura volt, mindig ez van, total nem erzem otthon magam, föleg nem igy egy ev utan. Aztan egyre jobb lett es minden nap voltam valahol, sokmindent csinaltam, persze inni ott is kellett, de akkor mar mindegy volt, csak kezdtem erezni, hogy a szervezetem lassan megalljt parancsolna. 
Eleg sok regi ismerösömmel is talalkoztam, erzeseket kavartak fel bennem es esküszöm, ugy ereztem, haza akarok költözni. 
Zsoltikaval is nagyon jo volt, csak szegenykem stresszes mostanaban a sajat szalonja miatt, meg hitelt vesznek fel, mert vesznek egy hazat Dunakeszin. Es a kutyai üüüüübercukik.
Rengeteg szeretet kaptam otthon es full feltöltödve jöttem vissza ide, annak ellenere, hogy a helyzet valtozatlan, semmi nem nyithat ki, mi sem, es kellemetlenül erint a tudat, hogy harom kilot fogynom kell. Ez mindig is rosszul erintett. A mellem vegre mgint nagy, de nekem valahogy az oldalamra gyülik a zsir, ugyhogy egyszeruen fuj.
Ugy döntöttem, az egyetemet (ofcourse) vegigcsinalom, meg harom ev, aztan eldöntöm, hogy haza megyek vagy nem. Igazabol, otthon varnak is ram, de ezt annyira nem tudom ennyi ido tavlatabol komolyan venni. Mert mi van ha en itt megismerek valakit ? Maradok nyitott az uj kapcsolatokra, tehat siman megtörtenhet. Arrol nem is beszelve, hogy mire meglesz a diplomam, 28 es fel eves leszek. Akarok majd par honapot dolgozni, aztan (felteve ha stabil kapcsolatban leszek) egy gyereket is. 
Ez meg mind full messzinek tünik, de mar lassan komolyan ilyeneken kell gondolkoznom.
Manapsag a legnehezebb az igazit megtalalni szerintem, ebben a szocialis mediaval mergezett vilagban, ahol mindneki azt gondolja, nem kell ertekelnie a masikat, hiszen van ezer masik. Na, egy darabig müködik is ez, en is pont ilyen voltam, de ilyen gondolkodassal marad az ember egyedül.
Megprobaltam a szerencsem egy-ket hete egy tarskeresö appal, a Lovoo-val, de azota 5500 Likeom van, amit rohadtul nincs kedvem atnezni, ugyhogy rajöttem, ez nem nekem valo. Egy-ket sraccal irok onnan, meg nagyon az elejeröl, max elmegyek velük setalni. De ha az elsö talinal nem tünnek izgalmasnak, mehetnek a levesbe. Mostmar nem leszek olyan, mint azelött, hogy akkor is igent mondok egy masodik talira, ha igazabol annyira nem is akarom.
Meg az a baj ezekkel az applikaciokkal, hogy nyilvan külsö alapjan dönt az ember, mert csak az marad. Nekem meg az pont nem olyan fontos. Ne legyen ronda es ne legyen köver, ennyi eleg, de a belsö es a gondolkodasmod ezerszer fontosabbak. Meg a jo szex. De az utobbi ket kapcsolatom (mindkettü 2-3 ev) is a jo szexre alapult es mellette szinte semmi mas nem passzolt. Ugyhogy valahogy azt is hatterbe kene szoritanom.
Majd lesz valahogy, nagyon jol eltudok lenni egyedül is igazabol.
Ja, amugy David meg mindig nem adta fel, pedig soha nem tudok mar ugy nezni ra, annyit bantott szoban, mint senki mas eetemben...
Az eves horoszkopom szerint, 2021 nem hozza el nekem az igazit, meg varnom kell. Na de nem is baj. Koncentralok magamra, Nalara, az egyetemre.
 

Tegnap este megkívántam a keksz szalámi nevű sütit, így gyorsan elkészítettem és ma egés znap azt eszegetem itthon, úristen, el is felejtettem, hogy ez ilyen isteni.
Online egyetem van ma és tegnap, úgyhogy egész nap a laptop előtt fetrengek, de őszintén szólva így brutálisan nehezemre esik odafigyelni.
Szombat este egy házibuliban megittam egy üveg vodkát egyedül (hébe-hóba előfordul, például tavalyelőtt szilveszterkor), de ez most Absolut vodka volt, én pedig mindig Three Sixty-t szoktam, így aztán másnap iszonyatosan szarul voltam. Délután kettőig csak nyöszörögtem egy lepedő alatt. Túlságosan részeg az nem voltam ugyan, de hála a Lockdown-nak, nem tudtunk még egy üveg vodkát vásárolni, mert este tizenegy után nem adnak ki jelenleg alkoholos italt. Egyre jobban kedvelem ezt a Lockdownt.
Másnap meg a hab volt a tortán, hogy kizártuk magunkat a lakásból. Egy kiskanál segítségével feltörtem az ajtót, szóval ha valahová esetleg be kell törni, itt vagyok !
Még másnap este azért megmutattuk a fiúknak Heidelberget és felmentünk a kilátóba meg a kastélyhoz, mert azt mindenkinek megmutatom, aki errefelé látogat. Sose unom meg.
December 15.-től szabadságom van, úgyhogy GO MAGYARORSZÁG, úristen, egy év után újra. Nagyon hiányzik mindenki. :(
 

Egyébként nem is annyira rossz a munka. Chillezünk, könyvet olvasunk, edzünk, szolizunk és ugyanazt a pénzt kapjuk, mint amikor tele van a terem emberekkel, akik nagyrészt panaszkodnak és akiknek edzéseket kell tartanunk.
Még így is történnek eseménydús dolgok, an de nem azokról akartam most írni, hanem arról, hogy az exem egy Stalker, Tudom, hogy soha a büdös életben nem fog túllépni rajtam, de eddig rossz lelkiismeretem volt miatta. Mostmár nincs,hiszen századjára is bebizonyította, hogy agybeteg, Pszichopata, aki követ és nyomoz utánam.
Nem mintha bármi köze is lenne hozzá, ha éppen barátaimmal találkozok, akik véletlenül nem pont csajok, hanem pasik, 
Nyilván nem randizok és hasonlók, mert magam is tudom, hogy felesleges lenne, hiszen nem állok készen rá, és az exemet sem akartam volna megbántani.
De azért ez már mindennek a teteje, 
Kezdek félni, de komolyan.
 

Nagy nehezen túléltem a Lockdown II első napját. Nyolc óra az edzőteremben, munka alig, telefonhívás se túl sok, óránként egy-kettő. Csak fetrengtem igazából a kanapén meg telóztam egész nap. 
Holnap viszont produktív leszek, mert reggel nyolcra megyek, leedzek, aztán dolgozgatok és viszek sok tanulni és olvasnivalót.
Igazából nem tudom, miért nyávogok, mások keményen dolgoznak ugyanúgy, mi meg csak chillezünk ugyanazért a pénzért.
Szombat este Dijanának, barátnőmnek volt a szülinapja és egy perzsa étteremben tartottuk. Egy haverját hívta, Malek-ot, Szabit és engem, szóval túl sokan nem voltunk, de így pont jó volt. A zene valami iszonyatosan szar volt, a kajától is nagyon tartottam, de esküszöm, életem egyik legjobb vacsorája volt, omg.
Jól bezabáltam, beboroztam, aztán sétáltunk egyet, majd mondtam, hogy jönnék haza a kisbabámhoz. ( Nala bébiii <3 )
Na, annyit arról, hogy az első szerelmem nem akar beszélni velem, mert jól megvannak a csajával. Másnap mégis írt Szabinak, hogy felhívna és szeretne velem beszélni.
Igazából semmi különös nem született a beszélgetésünkből, de teljes szívemből minden jót kívántam kettőjüknek. És úgy is gondolom, mert őszintén szólva kicsit papucs lett és saját élete/gondolatai sincsenek már, így biztos vagyok benne, hogy én ettől jobbat érdemlek.
Na és ha ANNYIRA boldog lenne, akkor tényleg nem akart volna beszélni velem. Ezt mondta mindenki, akinek beszámoltam erről, és egyébként igaz is.
Igazából ez a beszélgetés annyira kellett a lelkemnek, mint egy falat kenyér. Vagy inkább kalács, a kenyeret annyira nem szeretem.
ÚGY ÉRZEM VÉGRE, hogy tovább tudok lépni. Tudom élvezni az életet és igent fogok tudni mondani, ha elhívnak kavézni vagy sétálni, szóval már ezért totálisan megérte.
Úgyhogy hálás vagyok és örülök, hogy ezt megléptem.
Vasárnap este Dijanával edzettünk nálunk az edzőteremben, elég sokan voltak, hiszen az volt a bűvös utolsó nap, amikor még nyitva lehettünk. Utána szaunázni akartunk és 15-20 percet várnunk kellett, hogy egyáltalán bejussunk az egyikbe. ISZONYATOSAN DÖGMELEGRE csinálták a Saunameisterek, pedig mondtam nekik, hogy elég lesz. Azért azt hiszem tíz percet kibírtunk, és utána úgy éreztem magam, mint aki újjászületett. 
Nem is értem, miért nem csináltam minden nap vagy legalább minden héten, ha már ott evett a fene minden egyes nap.
Jaj, amúgy úgy imádok ott dolgozni, legjobb Team és mindenki olyan jófej. <3