Nagy nehezen túléltem a Lockdown II első napját. Nyolc óra az edzőteremben, munka alig, telefonhívás se túl sok, óránként egy-kettő. Csak fetrengtem igazából a kanapén meg telóztam egész nap. 
Holnap viszont produktív leszek, mert reggel nyolcra megyek, leedzek, aztán dolgozgatok és viszek sok tanulni és olvasnivalót.
Igazából nem tudom, miért nyávogok, mások keményen dolgoznak ugyanúgy, mi meg csak chillezünk ugyanazért a pénzért.
Szombat este Dijanának, barátnőmnek volt a szülinapja és egy perzsa étteremben tartottuk. Egy haverját hívta, Malek-ot, Szabit és engem, szóval túl sokan nem voltunk, de így pont jó volt. A zene valami iszonyatosan szar volt, a kajától is nagyon tartottam, de esküszöm, életem egyik legjobb vacsorája volt, omg.
Jól bezabáltam, beboroztam, aztán sétáltunk egyet, majd mondtam, hogy jönnék haza a kisbabámhoz. ( Nala bébiii <3 )
Na, annyit arról, hogy az első szerelmem nem akar beszélni velem, mert jól megvannak a csajával. Másnap mégis írt Szabinak, hogy felhívna és szeretne velem beszélni.
Igazából semmi különös nem született a beszélgetésünkből, de teljes szívemből minden jót kívántam kettőjüknek. És úgy is gondolom, mert őszintén szólva kicsit papucs lett és saját élete/gondolatai sincsenek már, így biztos vagyok benne, hogy én ettől jobbat érdemlek.
Na és ha ANNYIRA boldog lenne, akkor tényleg nem akart volna beszélni velem. Ezt mondta mindenki, akinek beszámoltam erről, és egyébként igaz is.
Igazából ez a beszélgetés annyira kellett a lelkemnek, mint egy falat kenyér. Vagy inkább kalács, a kenyeret annyira nem szeretem.
ÚGY ÉRZEM VÉGRE, hogy tovább tudok lépni. Tudom élvezni az életet és igent fogok tudni mondani, ha elhívnak kavézni vagy sétálni, szóval már ezért totálisan megérte.
Úgyhogy hálás vagyok és örülök, hogy ezt megléptem.
Vasárnap este Dijanával edzettünk nálunk az edzőteremben, elég sokan voltak, hiszen az volt a bűvös utolsó nap, amikor még nyitva lehettünk. Utána szaunázni akartunk és 15-20 percet várnunk kellett, hogy egyáltalán bejussunk az egyikbe. ISZONYATOSAN DÖGMELEGRE csinálták a Saunameisterek, pedig mondtam nekik, hogy elég lesz. Azért azt hiszem tíz percet kibírtunk, és utána úgy éreztem magam, mint aki újjászületett. 
Nem is értem, miért nem csináltam minden nap vagy legalább minden héten, ha már ott evett a fene minden egyes nap.
Jaj, amúgy úgy imádok ott dolgozni, legjobb Team és mindenki olyan jófej. <3