Hungarian girl living in Germany

november sunshine

fruzsi — 2025-11-05 14:16:05

Ma hálás vagyok azért, hogy tegnap még egész nap negyvenfokos lázam volt, félrebeszéltem és fájdalmaim voltak, de ma már sokkal jobban vagyok. Nem vagyok egészséges még, de már jó úton haladok, és szerintem lázam sincs. Szóval adom a hálát ezerrel. Amúgy meg unalmas itthon ülni, de azért lehet tenni-venni, tanulni, főzőcskézni meg hasonlók — mármint, ha fel bír állni az ember. Kis büntudatom van, mert ma van a barátom nagymamájának a temetése, és nem tudok ott lenni vele, pedig szüksége lenne rám. Ott van vele a családja persze, de akkor is. Sokat nem tudnék segíteni, de legalább támogathatnám a jelenlétemmel. Az orvosnál ma csináltak egy gyorstesztet, és covidos vagyok, szóval nyilván nem megyek sehova, nehogy megfertőzzek bárkit is. Szép nyugiban elpihengetek itt a kutyusommal. Tök jól reggeliztem: tojás, lazac, humusz, mangós mousse-szal, meg sült almás fahéjas kávé. Itthon ülök, szóval van időm ilyesmikre. De amúgy pont most akartam belevágni a tervembe, hogy visszatérek a heti 4–5 edzéshez, mint régen, és kicsit kevesebbet zabálok. Mivel a betegség közbejött, az edzést amúgy is szüneteltetnem kell, de a kajára végül is oda tudnék figyelni, és készítettem is egy listát, hogy mikből akarok többet fogyasztani — például heti kétszer lazac, lenmagolaj, spenót, cékla meg hüvelyesek. Ja, meg szedni a vitaminjaimat végre. Aztán hátha többet nem ver le a lábamról semmilyen vírus. Egy évvel ezelőtt két teljes hétig rohadt beteg voltam, pont amikor két hetet voltunk Madeirán. Majd két hónappal rá Gran Canarián kaptam el valamit. De ha azt nézzük, évente kétszer vagyok beteg — az még egész jó arány. Olyan sok minden történt az utóbbi másfél évben egyébként. Megismertem A-t, a mostani páromat, aki egyébként a szöges ellentétem. Emiatt a kapcsolatunk elég szélsőséges, és az elején elvártam, hogy megértsen engem — ami hülyeség, mert sosem fog. Az előző párom, akivel két évig együtt voltam, ő próbált mindenáron megérteni és segíteni nekem, de egyébként nem várhatjuk el senkitől, hogy megértsen — és nem is kell. Szeressen a maga módján, de azt nagyon. Ennyi kell. Nagyon szeretve vagyok. Bár ezzel nem is volt problémám egyik kapcsolatomban sem eddig, én annyira bizonytalan voltam mindig. Őszintén, most sem vagyok 100%-osan biztos magamban — de ki az a mai világban? Elértem a 95%-ot életemben először, és az legyen elég nekem. Már ez is sokkal több, mint amit reméltem. Főleg azzal a múlttal, ami nekem van. Csoda, hogy egyáltalán bízom az emberekben — még ha a maximum csak 95% is.

back again

fruzsi — 2025-11-03 12:59:24

Nem terveztem, hogy valaha is visszatérek a blogvezetéshez vagy naplóíráshoz, de rájöttem, hogy egy hála napló vezetése sokat hozzájárul a kedvemhez és a pozitív beállítottságomhoz. Meg vannak kutatások is, amik ezt bizonyítják. Nagyon sokat fejlődtem egyébként az utóbbi két évben, de vannak időszakok, amikor egyszerűen visszaesek. Nagyon sokszor nem tudom kontrollálni az érzelmeimet, és mindenkit saját magam elé helyezek. Azt gondolom, nem vagyok elég értékes, és inkább lennék egyedül. Persze nagyrészt jó napjaim vannak, de ezek az elköszönések kiborítanak. Szóval, miért is vagyok ma hálás? Torkfájással ülök otthon, de lehetne rosszabb is — például, ha lázam is lenne. Úgyhogy hálás vagyok érte, hogy nincsenek végtagfájdalmaim, és legalább a kutyámmal el tudok menni sétálni. Ebből kifolyólag hálás vagyok, hogy ma végre nem esik az eső. Hálás vagyok, hogy szuperjó reggelit csinálhattam magamnak: sült almás, fahéjas, proteines zabkását — csak hogy mindenkinek összefusson a nyál a szájában. Hálás vagyok, hogy megvan mindenem, amire szükségem van, és hogy a családom egészséges. Ezekért egyébként minden nap hálás vagyok, de szerintem inkább a mai napra specializálódva kellene a hálámat megfogalmaznom. Hálás vagyok, hogy tudok tanulni ma. Mondjuk, imádom a munkámat, de szeretnék mélyebben beletemetkezni a project managementbe és a product managementbe, meg a social media managementbe — szóval ezekre ma van elég időm, és ha már fizetek a képzésekért, legalább tanuljak is. Hálás vagyok, hogy pihenhetek. Amúgy imádok bejárni a munkahelyemre, de szombaton, mikor ott voltam, hogy felvegyem Iana barátnőmet és menjünk együtt kajálni egy török étterembe, egy idióta barom be akart szökni hozzánk az edzőterembe. Úgy, hogy már vagy ötvenszer ki lett rúgva, mert veszélyes és agresszív. Kicsit elfajult a veszekedés, de végül ki tudtam rakni, pont mielőtt hívtam volna a rendőrséget. Megfenyegetett, hogy még találkozunk — nem mintha félnék bármitől is, mármint amiken nekem keresztül kellett mennem, ahhoz képest az ilyen tényleg semmi — de azért mégsem akarok meghalni, ha esetleg leszúr az utcán vagy valami. Szóval, a lényeg: mostantól lesz napi vagy kétnapi hála-bejegyzés tőlem. Egyébként nyár közepe óta járok pszichológushoz is, és fogalmam sincs, hogy jó-e, vagy használ-e valamit, de sokat beszélgetek dolgokról, amikről egyébként nem. Azért hasznos dolog így látni a dolgokat. Nagyrészt egyébként én dumálok, ő meg hallgat és jegyzetel. Persze feltesz kérdéseket is, de javarészt inkább tanácsokat ad, mit kellene csinálnom: Szálljak fel a vonatra, és szálljak ki valahol, ahol szimpatikus, mindenféle terv nélkül. Telefont repülő módba, aztán rá lennék kényszerítve, hogy idegeneket szólítsak meg az utcán, mi merre van. Úgy hangzik, mint egy rossz álom — na de sebaj, ha ezt tanácsolta, akkor majd kipróbálom. Ja, meg festőkurzus. Az tetszene — amúgy is sokat festek itthon. Rengeteget gondoltam az előző kapcsolatomra is, és csak annyit mondhatok: Becsüljétek meg, ha valaki jobban szeret titeket saját magánál, mert nagyon ritka az ilyen.

itt van az ősz

fruzsi — 2024-10-30 10:16:08

Teljesen igazam volt, amikor azt gondoltam, hogy ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Sajnos ez a pasi, bármennyire is tökéletesnek tűnt számomra szinte minden szempontból, nem igazán tudott időt szánni egy kapcsolatra. Ő csak azt az életet ismeri, ahol hétfőtől vasárnap estig dolgozik, állandóan új ötletekkel és projektekkel áll elő vállalkozóként. Neki az is elég volt, ha néha írkáltunk egymásnak, de a találkozásaink ritkák voltak – olykor két hétig sem sikerült összehoznunk egyet, pedig egy városban lakunk. Ez így nekem viszont nem igazán felelt meg, és ezt szóvá is tettem többször. Végül harmadszorra megértette, és világossá tette, hogy nem fog tudni nekem annyi figyelmet szentelni, amennyire szükségem lenne. Mivel az elején annyira mesébe illően indult minden, ez nagyon rosszul esett, bár az utóbbi két hét eseményei miatt már számítottam rá. Szinte minden nap szomorú voltam, és azt éreztem, hogy talán nem is akar tőlem semmi komolyat – de végül kiderült, hogy egyszerűen csak nincs ideje. Korábban is csak egy hosszabb kapcsolata volt, ahol a nő hozzá költözött, nem dolgozott, és otthon várta, hogy ő hazamenjen. Később persze panaszkodott emiatt, de hát valószínűleg ő maga ajánlotta fel a nőnek, hogy ne dolgozzon, szóval mit is várhatott volna? Ennek ellenére nem omlottam össze, mert nem szokásom sokáig bánkódni bárki miatt, amugyis csak 3 hónap volt az egész. Másnap, bár még kicsit szomorkás hangulatban voltam, amikor nyitottam a termet, az egyik pasi, aki hozzánk jár edzeni, megszólított. Nevezzük A-nak. Azt mondta, már többször látott, amikor a kutyámmal sétáltam, és megkérdezte, honnan vettem, mert ő is szeretne egyet. Az is felvetette, hogy sétálhatnánk együtt. Kedvesnek tűnt, gondoltam, miért ne? Háromszor találkoztunk, leginkább beszélgettünk, és nagyon jól éreztem magam vele. Később elutazott három hétre Thaiföldre, de ezalatt is sokat írt, ami meglepett. Viszont furcsa volt, hogy említette, mennyire könnyen lehet ott különféle hallucinogén gombákhoz jutni, és gyakran utalt rá, hogy éltek ezzel. Úgy voltam vele, hogy a nyaralás része, néha az ember kicsit többet enged meg magának. Amikor visszajött, intenzívebbé vált a kapcsolatunk, szinte együtt éltünk. Alapvetően egy jó ember, de ezt az életstílust nehezen tudom követni. Bár a kommunikáció köztünk remekül működik, mindig nyíltan megbeszéljük, ami foglalkoztat, mégsem találunk megoldást a problémákra. Őszintén nem értem, hogy lehetek ilyen balszerencsés, vagy talán tényleg meg vagyok átkozva, ahogy anyukám mondja. Azt szeretné, ha elmennénk egy jósnőhöz vagy valamilyen látóhoz, hogy „levegyük” ezt az átkot. Ő is azt hiszi, hogy rá is átok nehezedik, és szerintem tényleg hisz benne. Talán igaza van, és legközelebb, amikor Magyarországon járok, el kellene mennem egy jósnőhöz. Egyébként közös nyaralást foglaltunk augusztusra, aminek nagyon örülök, de közben ott a gondolat, hogy egy hónap alatt bármi történhet.

junius 29

fruzsi — 2024-06-29 18:41:27

Tegnap volt tesóm születésnapja, annyira jó lenne, ha legalább egy országban élnénk, még ha nem is egy városban, de ne ennyire messze egymástól…De még az is lehet, hogy elérkezik ez a nap is, mindenestre vettem neki repülőjegyeket, hogy legalább meglátogasson majd július végén és beiktatunk egy próbanapot barátnőmék szépségszalonjában neki. Aztán ha tetszik neki, akkor elkezdhet fodrász illetve körmösként itt dolgozni, hiszen angolul anyanyelvi szinten beszél és azzal teljesen jól el lehet lenni abban a szakmában. Persze egy idő után nem ártana megtanulnia németül is, hiszen azért csak fusztráló lehet, hogy egy idegen országban élsz és nem ismered a nyelvüket… De mindez majd a jövő zenéje, ha egyáltalán tetszik-e majd neki itt. A szülinapomról akartam amúgy írni. Nagyon lelkesen terveztem, barátnőmnek Ianaának 14.én, nekem pedig 15.-én van a szülianpom, úgyhogy kitaláltuk, hogy szervezünk egy partyt az edzőteremben a régi wellness részlegen. Másnap pedig anyáékkal és Andiékkal, tehát az itteni magyar családommal akartam egy étteremben kicsit ünnepelni, meg megnézni a magyar EB meccset. Szülinapomon anya felhívott, hogy adjam már neki oda az összes félretett pénzemet, mert neki muszáj vennie egy kocsit és mondjam le az éttermi foglalást, mert akkor menne Andiékkal kocsit venni. Pont előtte díszítettük a wellnes részleget nagy izgalomban, bevásároltunk csomó piát, én még tátra teát is rendeltem, sok-sok nasit, torta, süti meg minden, de ezzel anya igazán elcseszte a kedvem. Semmi hangulatom nem maradt bulizni, de azért hazamentem, elékszültem, felvettem a szép ruhámat, mikor hívott Mónika, hogy nagyon összevesztek a pasijával megint és hogy nem-e megyünk el enni mielőtt kezdődik a buli. Mondtam természetesen, úgyhogy még elmentünk egy étterembe a belvárosban, aztán este kilenckor mentünk át a terembe. Nagyon jó volt a barátaimmal amúgy, ettünk, ittunk, a tátrateától eléggé kivoltak, aztán persze elkezdtünk üvegezni, én meg közben wellness hetvege utan neztem. Úgyhogy spontán vettem vonatjegyet 12:30ra másnapra, mondván, addig úgyis felkelek majd. Kérdezték, hogy felelek vagy merek, na mondom először felelek, mire Jan: Ki volt az a bizonyos srác, akivel kéz a kézben sétáltam Mannheim utcáin múlthéten? - Öhm….- Természetesen a magyar srác volt, mert én full naivan azt gondoltam, talán ez az egy tartós lesz, szóval miért ne. Hát nem volt az egyébként, szóval jó hülye vagyok. Gratulálok Fruzsi, megint. Másodjára azt mondtam merek, mire kiválaszthattak valakit Instagramon az engedélykéréseim közül, akinek végiglájkolták az összes képét. Nyilvánvalóan valami rajongóm volt aki itt edz nálunk, szóval utána letiltottam egyből és reménykedtem, hogy nem látta. Masnap 12:00 orakor ebredtem fel, a vonatom meg 12:30-kor indult, szoval meg soha eletemben nem keszültem el ilyen gyorsan. Mindent bedobaltam egy taskaba, öt perc alatt elkeszültem es rohantam a vonathoz, amit meg sikerült elernem is, nagyon büszke voltam magamra. :D Ahogy 16.-án visszajöttem a wellnessből, visszaírtam mindenkinek az üzenetekre. Két nappal azelőtt elkezdett írogatni egy Simon nevű pasi, akivel már anno 2018-ban írogattam Instán és talizni is akartunk, de valahogy a végén csak nem akartam és ignoráltam. De ha jól emlékszem azért, mert láttam, mennyire a karrierjére koncentrál és úgysem lenne ideje rám. Mint kiderült, totál igazam volt, évekig napi 12-15 órát dolgozott heti hétszer és az utóbbi időben lett lazább neki, mert már inkább csak irányítgat, rangos eseményekre jár vagy ő rendezi őket és így több szabadideje lett. Már aznap vasárnap akart talizni, sőt, a szülinapomon is, hogy kicsit felvidítson, de akkor még nem igazán vettem ezt komolyan. Simon visszatért szerda reggel Freiburgból, ahogy egy rendezvényen vett részt és mondta, hogy odakanyarodik a városba és igyunk meg egy kávét, holott már lebeszéltük, hogy majd csütörtökön este bepótóljuk a 2ö18-ban elmaradt randinkat. Kedvem az nem volt semmi, de úgy voltam vele, na jó egy kávé, egye fene. Kb csak egy óra hosszám volt, mielőtt mennem kellett volna dolgozni, de ahogy megláttam, egyből gondoltam: oh wow hű de szipmatikus, és valahogy olyan nyugalmat árasztott és kedvem lett volna direkt hozzábújni de komolyan. Biztonságban éreztem magam, meg mintha ismertem volna, tiszta őrültség, de komolyan. Csak beszélgettünk, de elég intenzíven és nagyon jó volt utána visszagondolni rá, szóval mindketten még jobban vártuk a másnapi randit. Egyébként lengyel, de itt született, viszont az egyetemista éveit Lengyelországban töltötte. A lengyelek kultúrája és mentalitása egyébként szinte ugyanaz, mint a magyaroké. Úgyhogy emiatt is tök gyorsan egy hullámhosszon voltunk. Másnap volt a városi futás, amúgy meglepően gyors voltam, 5,2 km-t lefutottam kevesebb, mint 30 perc alatt, de mivel sokszor lejtő volt, vagy felfelé kellett futni, utána napokig olyan izomlázam volt, hogy azt hittem meghalok. Szóval a futás után gyorsan lezuhanyoztam és mentünk egy Perui étterembe és hajnalba nyúlőan beszélgettünk, aztán sétáltunk és annyira jó volt. Másnap délután megkérdezte, van-e kedvem sétálni, szóval pénteken ismét órákig sétáltunk és beszélgettünk a legdurvább, intimebb témákról, totál deeptalk és mindenben egy véleményen voltunk, alig hittük el. Mondtam neki, hogy másnap Schwetzingenbe megyek, mert megyünk Andiékkal egy magyar buliba, mire felajánlotta, hogy elvisz, mert úgyis arra megy az éttermébe majd. Igazából minden egyes nap látni akart, még ha csak 10-15 percre is, hogy elvigyen valahova. És ami nagyon tetszett még benne, hogy akármit is kiejtettem a számon, mindig figyelt és elraktározta az információt. A buli estéje érdekesre sikeredett. De életem egyik legjobb bulija volt! Poén volt, mert Andi meg Laci mondták, hívjam el Simon-t, főleg ha lengyel. Na hát viccből meg is tettem, a vége az lett, hogy ott bulizott velünk a magyar bulin és még egy jó haverja is csatlakozott hozzánk később, aki török. Amúgy ezen még mindig nagyon flashelek, borzasztóan tetszett, hogy ott volt, csakis miatttam és még tetszett is neki. Nagyon lenyűgözött, úgyhogy egy idő után táncoltam is vele majd a vége felé meg is csókolt. És váóóóóó. Utána hajnal négyig sétáltattuk a kutyáját, beszélgettünk reggel hatig aztán aludtunk kb 3 órát. A lényeg, hogy azóta minden egyes nap együtt vagyunk. Én vagyok az első akinek reggel ír és az utolsó, akinek este. Mondjuk az utóbbi időben mindig hajnal egyig voltunk kint és még mindig annyit beszélgetünk. Annyira jó vele és annyira más, hogy el sem tudom mondani, Mindketten ebben a boldog szerelmes időszakban vagyunk amikor az ember egyáltalán nem akar aludni, mert a valóság sokkal jobb….. Már gondolkoztam, hogy talán ő nem is igazi, vagy valami exem küldte rám, hogy összetörje majd a szívem vagy bármi, de ilyen tökéletes összhang egyszerűen nem lehet. Emberek, én ezt nem értem. Ja, és sétálok az utcán és egyszerűen mosolygok és nem bírom abbahagyni WTF is this.

helloo again

fruzsi — 2024-06-10 20:07:26

Már ezer éve nem jelentkeztem, de legalább pár hónapja biztosan nem. Pár hete volt egy randim Max-al (újra előkerült, mert bocsánatot kért, és igazából félreéértés volt az egész, mert én anno hülyén reagáltam, amit ő rosszul értelmezett..na de mindegy is...gondoltam kap még egy esélyt) és valami nagyon drága étteremben több mint 100 eurós marha steaket ettünk(nem túlzok) és gondoltam, ha már ilyen drága felajánlom, hogy belefizetek én is. Megkérdeztem Ianát, hogy ő hogy szokta ezt a randikon (mert ő MINDIG feljajánlja a végén, hogy felezzék a számlát lol) aztán jót nevetett rajtam, hogy mennyie fogalmam sincs róla, hogy hogyan hozzam majd fel ezt a randi végén...De hát na, sosem csináltam még ilyet és gondoltam, haladok a korral, én is független, jól kereső nő vagyok...De akkor is olyan fura volt, valahogy abszurd és vicces. De Max egyből elhárította az ajánlatom és úgy nézett rám, mint valami őrültre, meg hogy ez neki sértés lenne, na mondom hálistennek valami normális férfi. (Amúgy nem az, de ezen a téren igen.) Így idővel kiderült, hogy neki minden nap valami más baja van, vagy testi fájdalma, stressz, betegség, sérülés, depresszió, elégedetlenség önmagával, de közben posztolja, hogy ő mennyire király mert havonta több mint nyolcezer eurót keres...Bebeszélte magának, hogy rákos és úgy érzi nem sok van már neki hátra. Komolyan, erre már nem is tudok mit mondani, csak azt, hogy örülök, hogy semmi sem történ tközte és köztem. Végül megbeszéltük, konkrétan ma, hogy hagyjuk egymást, mert neki idő kell, hogy kibéküljön magával, én nem meg akarom az időmet pocsékolni és én valami másra vágyom. Egy ilyen férfi hogy tudna gondoskodni bárkiről vagy bárki mást boldoggá tenni, ha saját magát sem bírja elviselni? Meg amúgy se volt már hozzá kedvem hetek óta, csak kétnaponta írtam vissza neki... Amugy is, ahhoz kepest, hogy januar ota talalkozgatunk nem törtent közöttünk semmi sem, valahogy annyira közel sosem kerültünk egymashoz, de ez jobb is igy, Szőrnyű dolog történt pár hete, ugyanis el ekllett búcsúznunk papától örökre. A szívem egy darabja leszakadt és sosem lesz már teljes....Életem egyik legszomorúbb időszaka volt ez. De túléltük...és úgy érzem, mostantól kezd jobb lenni. A temetés napján egyébként taliztam egy ismerössel voltunk egy nagyot setalni, utána elvitt nagybátyámékhoz, ahol már javában állt a buli. Őzpörköltet főztek nokedlivel, de engem inkább a szomszéd ezer éves retro zenegépje kötött le igazán. Június 3.-án jöttem vissza haza anyával. Bérelt egy autót, mert az övé tönkrement, mert rábízta itt valami magyar faszira, aki csak lehúzta pénzzel (2500 euróval) és a kocsit meg végleg elcseszte.Igazából anya is tudja, hogy ő volt a hülye és nem hallgatott ránk, de ebben nincsen semmi új. Szombat este Heidelbergben voltunk két magyar barátommal és jól bekajáltunk meg beittunk, először boroztunk, aztán Espresso Martini, mert imádom, aztán meg betévedtünk a Shootersbe, de azt már nem kellett volna.Veszélyes hely. Aznap tüzijáték volt ott, szóval annyira tele volt, mint valami augusztus huszadika Pesten, de azért jól éreztük magunkat nagyon.

sokk

fruzsi — 2024-02-20 10:30:42

Annyival jobb a kedvem, mikor melegszik az idő és néha még a napot is látom. Már mindenféle szart feltaláltak, a magadnál hordozható napfényt miértnem? Biztos nem lenne az igazi, de jobb, mint ez a folytonos szürkeség. Na, de mint nálam mindig, zajlik az élet. Anyáék már megint egyre többet vannak nálam a kicsivel, mert az az iráni fasz csak agresszívabb és agresszívabb lesz és nem hagyja anyát békén, holott nem dolgozik már három éve, anya tartja el, jár minden nap dolgozni, aztán az a nyomorult meg mérges, mert addig neki kell lenni a gyerekkel. Csóró anyum hazaér a munkából és lóg rajta a gyerek, de otthon kezdődik a második műszak, mert a lakás minden nap úgy néz ki, mint ahol bomba robbant, mivel az apja ugye mindent ráhagy a gyerekre, csak hogy nyugta legyen és tovább feküdhessen. Aztán még basztatja is anyát, hogy hülye k*va, meg főzzön, takarítson, hát amúgy én már rég megmérgeztem volna (szóba sem álltam volna egy ilyennel soha, kezdjük ott, akármilyen mézes-mázas volt is az elején, nemhogy még megtartani a gyerekét….na, de az én vagyok.) Szóval, anya választotta őt és ezt az utat, segítek, ahogy tudok, de azért az énlakásom sem olyan hű de nagy, a diákéveim alatt (amiket most fejezek be) teljesen elegendő volt ez a 45 nm egy fő és egy kutya számára, de még egy gyerek plusz felnőtt már néha szűkös. Amúgy semmi bajom az égvilágon nem lenne vele, ha Zoé nem lenne ilyen világi rossz, hogy akármit mondasz neki, hogy ne csinálja, csak azért is. Tönkreteszi a bútorokat, a drága ágyneműket stb. Szombaton mondjuk elvittem a városba kávézni (ő nem kávézott három évesen és egy hónaposan természetesen) meg ettünk sültkrumplit egy standnál, sétáltunk, és mikor Anya nincs ott, akkor még nagyjából hallgat is rám, de max pár órán át. Aztán jön a hiszti. Hogy ő nem sétál tovább. Akkor ott maradsz, baszki. Ha ilyen gyerekem lesz, elajándékozom. Aznap vendegül lattam nyolc embert, mert itt ünnepeltük anya ötvenedik szülinapjat, ami amugy nagyon jol sikerült es anya el tudta engedni magat. Ennyi ev utan tudott egy kicsit önfeledten bulizni es ezt latni annyira jo volt, teljesen boldogga tett.

meggyógyultam

fruzsi — 2024-02-07 18:50:02

Ma megvolt a beszélgetésem a főnökséggel, hogy mit is szeretnék a jövőben a cégnél csinálni és persze, hogy mennyi pénzt tudnak nekem az elején ajánlani. Sajnos nem kaptam meg azt a minimum összeget, amire vártam, pedig próbáltam bevonzani. De tipikus a cégre nézve, hogy a dolgozókon spórolnak, hisz a munka maga nem megerőltető, úgyhogy mindig ezzel érvelnek. De basszus mindenki pénzből él és nekem (igaz, öt év múlva, de akkor is) diákhitelt is vissza kell fizetnem. Szóval, az ő újabb elképzelésük szerint én majd szépen átveszem a másik belvárosi edzőtermet, és én fogom vezetni. De én kerek-perec megmondta, nem hagyom itt az én team-emet, mert imádom őket és minden egyes nap jókedvvel megyek be dolgozni, ami nekem borzasztó fontos. A fizu nem olyan rossz, főleg ehhez a semmittevéshez képest, amit csinálok. Mármint, én nagyon hatékonyan dolgozom és minden adminisztrációs feladatot, E-Maileket, rendeléseket, számlákat elintézek viszonylag hamar, aztán csak úgy elvagyok a többiekkel a teremben. Szóval, egyelőre maradok, de azért nyitva tartom a szemem és elkezdek nézelődni más munkák után. Például ahol barátnőm Iana dolgozik, egy betegbiztosító cégnél, na, oda simán felvennének, és a kezdő fizu máris 300 euróval több és egyre növekszik az idő múlásával. Plusz ott van karácsonyi és nyaralós pénz extra. A mi cégünknél semmi ilyesmi. Na, de mindegy is, ez őszintén szólva várható volt. Nyilván, ha elvállalom majd a másik terem vezetését, több pénzt kapok, de ott kicsit nyomibbak az emberek. Na, de a lényeg, hogy letöröltem a Tindert ugye kemény három nap után. Volt egy srác, akivel írtunk és elhívott spontán bulizni, amúgy akartam is menni abba a buliba Mónival, de szegény lebetegedett, szóval, mondtam neki, hogy bocsi nem. Aztán megbeszéltük, elmegyünk valamit inni, de annyira sokáig tartott aznap befesteni a hajam, hogy röviddel előtte lemondtam. Aztán megbeszéltünk másik napot, de addigra meg beteg lettem. Így tíz hónap után engem is ledöntött valami vírus a lábamról. Mire azt írta: - Én az én részemről megtettem mindent egy lehetséges ismerkedés érdekében, szóval, ha tényleg érdekellek, majd jelentkezel, ha jobban leszel. Én meg gondoltam magamban, chhh mit képzel ez magáról? Ámbár, így visszagondolva, hogy ennyiszer lemondtam, nem csoda, hogy ezt írta. Szóval, hétfőn lettem beteg és péntekre már egészen jól voltam. Vasárnap Iana megkérdezte van-e kedvem jégkorizni menni vele (nanááá hogy van) és valami fura oknál fogva gondoltam, írok a srácnak. Teljesen meg volt lepődve, hogy tényleg jelentkeztem nála, megdumáltuk, hogy kedd este elvisz egy nagyon szép bárba és iszunk együtt valamit. Már alapból tetszett az, ahogyan a kezébe veszi az irányítást és MEGTERVEZI a randikat. Mikor választani akartam, hogy mit igyak és töprengve nézegettem meg lapozgattam az itallapot, egyszercsak kivette a kezemből: - Majd én rendelek neked valami jót. Én meg csak pislogtam és belül majd elolvadtam: „Úristen, hozzád megyek feleségül.” Szuperjól elbeszélgettünk és be nem állt a szám egész este, de ez nalam sokszor elöfordul, ha szimpatikus az illetö. Amúgy 35 éves. De igy egy talalkozas utan nem tudok többet nyilatkozni..

sick

fruzsi — 2024-01-30 13:14:06

Jó, ebből a nagy randizgatásból végül nem lett semmi, pedig jól elterveztem. De őszintén szólva, rohadtul nincsen kedvem idegen emberekhez, akik amúgy mind érzelmi selejtek, minden pasi nőt akar, de titokban utálják a nőket és nem bíznak bennük szóval szuperjók a kilátások. Majd jön a megfelelő, ha jönnie kell. Tim ilyen szempontból egyszerűen tökéletes volt és senki nem gondoskodott jobban rólam, mint ő. Hatalmas kár, hogy az érzelmi része nem működött. Három teljes napig bírtam a Tinderen egyébként, mire végleg letöröltem. Ez a sok idióta legyengítette az immunrendszeremet, mert így tíz hónap után beteg lettem… Nem vészes amúgy, csak nátha, de aludni azt nem tudok tőle. Úgyhogy most két napja itthon ülök, de legalább anya átjött vasárnap és befestettük a hajam tövét, mert már volt vagy 5-6 centis lenövésem, ami borzasztó sok, mert a hajam 2,5 hónapja volt csinálva. De legalább tudom, hogy újra egészséges és nő, hiszen pár éve egyszer totál leégettük az egész hajam a fejem tetején. Nem vicc. Egyszerűen nem volt hajam egy ponton. Azóta lemondtam a platinaszőkéről és a sötétszőke szuperjól áll. Várok a szerződésemre a cégtől, elvileg Tim (nagyon rendes tőle) megejtett pár jó szót az érdekemben, hogy ne a minimumot ajánlják nekem, mire kész leszek az egyetemmel, tehát február végén, hanem azért jóval többet. Csodát nem várok el, mert tudom, hogy a cég a dolgozók bérén szeret spórolni, cserébe a Work-Life-Balance az 10/10-es, hiszen a munka nem megerőltető és senki nem dolgozza le a negyven óráját a héten… Szóval minden nap gondolok rá, hogy bevonzzam azt az összeget, ami számomra az elfogadható minimum lenne, ha több, akkor az csak még jobb. Szombaton este voltam a városban Jascha-val, egy srác, akivel még akkor talizgattam, mikor kijöttem Németországba (tehát a némettudásom nem sok semmi volt), de emlékszem nagyon jó volt hozzám, elkényeztetett teljesen azalatt a rövidke idő alatt, míg találkozgattunk, aztán valahogy másfelé vezettek az útjaink. De néha-néha azért írt, hogy mizu, így öt év távlatából. Két és fél éve mondjuk meglátogatott egyszer a munkahelyemen, de annyi. Szombaton egy csomót beszélgettünk, elvitt kajálni meg utána egy bárba iszogatni, elmesélte, hogy egyébként most ment szét a barátnőjével, akivel kilenc éven keresztül ilyen on-off kapcsolata volt, hol együtt voltak, hol nem (egy kicsit lesokkolt, hogy ezek szerint akkor is, mikor mi anno ismerkedtünk) de tökre sajnáltam szegényt. Kilenc év kínlódás az életedből azért elég kemény, valószínűleg borzasztóan is szerette őt, hiszen mi másért tartana ki ennyi ideig…Mindenesetre nagyon jól esett valakivel végre totál őszintén és tabuk nélkül beszélgetni, mindenféle álarc nélkül, hiszen nekünk nem kellett megjátszanunk magunkat a másik előtt, hisz igazából semmit sem akarunk a másiktól, csak minőségi együtt töltött időt. Azt mondta, szeretne még ilyet, szóval meghívtam csütörtök este a Barrios mexikói étterembe, ahol a spanyol volt munkatársam Martín a bandájával fellép és Reggeaton-t játszik. Jascha meg hasonló zenéket szeret, mint én, sőt, tud nagyon jól énekelni is. Javasoltam neki, hogy ennyi kínlódás után jó lenne, ha egy kicsit szingli tudna maradni. De az ilyen emberek, mint ő, sajnos kapcsolatfüggők és elmondta, hogy ő tényleg az. Igazabol en teljesen baratilag gondoltam ezt a dolgot vele, azota többször is talalkoztunk es eszrevettem, hogy neki egeszen mas szandekai lennenek velem, hogyha nyitott lennek ra. Nekem soha de soha nem lesz ferfi baratom, ezt mar muszaj leszek belatni. :(

wochenendeeee

fruzsi — 2024-01-27 17:05:48

Mostanában elvállalok egy jópár hétvégi műszakot, mert nagyon laza és cserébe ki tudok venni hétközben egy szabadnapot vagy pedig felírom magamnak az órákat valami Minijobos munkatársnál és megkapom a pénzt (ami kurvajó). Aztán mondta munkatársam, aki a beosztást csinálja, nyugodtan írjam fel az órákat ÉS vegyek ki egy szabadnapot hétközben. Hát rendben van, végül is miért ne. Egyébként meg nagyon kell a pénz, mert októberben szeretném megműttetni a cicimet. Visszakpni végre a sport előtti méretet. <3 Amúgy ez a Tinder borzalmas. Az összes jól kinéző pasival Match-em van, de nyilvánvalóan beszélnek ötszáz másik nővel, ehhez az írogatáshoz meg rohadtul nincs kedvem, borzasztó unalmas… Volt egy srác, akinek egész vicces volt a profilja, de kinézetre hát nem az esetem, mondjuk úgy, vele tegnap egész jól elbeszélgettem, megbeszéltünk jövőhétre egy talit is, aztán kezdett kicsit bizarr lenni, hogy amint elküldtem valami üzit, már el is olvasta és egy másodperc múlva visszaírt… Aztán elkezdte írni, hogy ő úgy gondolja, ha meg akar az ember ismerni valakit, akkor csak arra a személyre kellene koncentrálnia, másképp megoszlik a figyelem és az ember nem tud 100%-osan ott lenni, amivel egyet is értek, na de ő úgy értette, hogy én most máris rögtön csak vele írjak és főleg ne is találkozzak mással. Mire mondtam neki, hogy hát bocsi de már le van beszélve a jövőhétre két randi két másik személlyel, mert amíg élőben nem találkozunk, honnan tudjuk, hogy lenne-e ennek jövője egyáltalán? Hát ezzel nem értett egyet, merthogy ő szeretne különleges lenni és nem egy a sok közül. Írtam neki, chill mal Junge, ha nagyon passzolna közöttünk élőben, akkor nyilván nem találkoztam volna továbbra is más férfiakkal, de ezzel aztán rohadtul lelombozott, írtam, hogy nem bántásként, de ez too much és további sok sikert kívántam neki a párkeresésben. WTF. A neten csak őrültek rohangálnak. Vagy, aki nem az és be is jön, természetesen száz vagy kétszáz km-re lakik. Max még mindig követ engem Instagramon, mint egyedüli nőt, ami nagyon furcsa. Egyébként szerintem még nincsen túl az őrült exén, aki megkeserítette az életét a beteges féltékenykedéseivel, még az edzőterem szerződését is felmondatta vele, merthogy oda sok ’fitneszkurva’ jár. Fogalmam sincs végül mikor mentek szét (sőt a csaj szakított), de utána tudok járni, mert a felmondási E-Mail el van mentve a rendszerben, haha. Mert az történetesen az az edzőteremlánc, ahol én dolgozom. Amúgy hajmeresztő, hogy a nők miket ki tudnak deríteni, de komolyan.

loool ich wusste es

fruzsi — 2024-01-24 06:17:34

Eltelt még egy nap és Max még mindig nem jelentkezett, csak sztorizgat folyton, de érdekes módon nem követett ki Instagramon, pedig mostmár csak engem követ meg 8 db Meme oldalt. Na mondom egye fene, aktiválom a Tindert és szétnezek rajta, még mindig az ő lakóhelye és az életkora volt beállítva, hát nem ő volt az első, akit feldobott? Szóval nem csak álmodtam aznap éjjel, hogy megtaláltam, hát komolyan mondom nem hiszem el. Mi a fenéért nem lehet őszintének lenni és mondani, hogy bocsi, tényleg nagyszerű ember vagy (ezt mondta is) de ahelyett, hogy úgy folytatja: sajnos nincs időm és kapacitásom erre és nem tudok igazságos lenni veled szemben, mondhatta volna, hogy ő valami lazábbra vágyik és inkább keres tovább, ha már a sokadik randink után sem történt semmi. Vagyis csak csók. Á komolyan mondom, úgy beolvasnék neki, de akkor aztán tuti őrültként lennék elkönyvelve. De még megvan a hangüzi is amiben mondja: - Egyébként, most, hogy megismertelek, letöröltem a Tindert, tudom, nem kérdezted, csak gondoltam elmondom. Aha. Szerintem max egy hétig volt neki deaktiválva. De így, hogy ennyit papolt az őszinteségről, aztán meg persze ő maga nem volt az (tipikus..) így már inkább mérges vagyok, minthogy sajnáljam a dolgot.

Palmenparadies

fruzsi — 2024-01-22 21:01:32

Szóval végülis csak elmentem a termálfürdőbe Sinsheim-ba, ha már úgy volt betervezve. Tökmindegy volt, hogy kivel, a lényeg, hogy ott vagyok. Igazából aki ismer, az tudja, hogy én már csak ilyen vagyok, de szerintem ezzel nincsen semmi különösebb probléma. Mivel az exem Dávid azóta is folyamatosan írkált, megkérdeztem. nem-e lenne neki kedve wellnessezni velem, csak totál baráti viszonyban. Természetesen volt kedve, szóval a reggeli edzésem után indultunk is és annyira jó volt! Maga a fürdő nagyon igényes, csodaszép, bár annyi pénzért legyen is, nem voltak sokan mert hétfő napközben voltunk, az étteremben a kaja valami isteni volt és a legjobb, hogy 16 éves kor alatt nem jöhetnek be gyerekek, tehát tök nyugis. Imádtam, esküszöm. Dávid sem nagyon zargatott, vele amúgyis oylan természetes lenni, így aztán tökjól elvoltam a gondolataimmal. Muszáj belátnom, hogy tök sokat gondoltam Max-ra, nem tudom miért, de ezalatt a kis idő alatt úgy megtetszett és hát kár érte. Egyébként ma reggel még írt, de nagyon hűvösen és kimérten válaszoltam, mire csekkolta a szitut. Vajon fog-e jelentkezni, ha kicsit nyugisabb lesz nála a munka? Szerintem igen, minden pasi jelentkezik egy idő múlva, és neki hiszek is úgy nagyjából, hogy csak azért olyan távolságtartó néha, mert ezer más dolog van a fejében, de nekem mégis úgy jön le ez az egész, mintha nem akarná ezt velem eléggé. Tehát egy kicsit igen, vagy valamennyire igen, de mégsem eléggé. Ha ismerkedem valakivel, az elején nem lehetnek kétségeim afelől, hogy mit is akar a másik. Ha vannak, akkor máris veszett ügy. De nem olyan nagy probléma, mert a szingli életnek csomó előnye van, például senkihez vagy senki progjamjaihoz nem kell alkalmazkodnom és így még szabadabb vagyok. Van időm néha edzés után hasazni vagy kardiózni, ha van kedvem főzök, ha nincs, akkor nem, ha van kedvem bevásárolok, ha nincs akkor azt sem… Ha szocializálódni van kedvem, akkor elmegyek barátokkal ide-oda, vagy ha randizni van kedvem, akkor az sem kerül semennyi erőfeszítésbe. És nem tudom, sosem értettem, miért panaszkodnak a nők, hogy a pasik csak szexet akarnak. Mármint, ha én magam nem akarom, akkor nem lesz szex és kész. Nálam még a csók sem játszik, csak 3 randi után. Addigra meg általában meg is unom őket, szóval messzebb sosem jutunk el. De amúgy türelmesek, mindegyik képes várni, legalábbis eddigi tapasztalataim szerint. Na de lassan elteszem magam holnapra, mert mégis korábban kell mennem dolgozni egy kisebb vészhelyzet miatt.

dating in 2024

fruzsi — 2024-01-22 08:48:01

A mai világban ismerkedni egyszerűen kilátástalan. Az egész arról szól, hogy: - Csodálatos vagy, csinos vagy, okos vagy és vicces, egyszerűen tökéletes nekem, de azért mégis inkább szétnézek, hátha akad jobb nálad. Szóval fuck you. Egyébként szinte mindig van jobb, vagy valamiben jobb. De ha mindenki így gondolkozik, akkor nemigazán lesznek már hosszabb kapcsolatok… Max-al az utóbbi napok full döcögősek voltak, egyik-napról a másikra hidegebb és távolságtartóbb lett, rákérdezni nem akartam, hogy nehogy azt gondolja, drámázok vagy ilyesmi, de egyszerűen TUDOM, hogy más nőkkel is írogat, talán valamikor majd találkozgat is, nem tudom, ami amúgy nem zavar, tegye csak. Viszont, ÚGY már zavar, hogy az elején ő előadta, hogy ő csak egy emberre koncentrál száz százalékosan és a második talink után közölte, hogy ő letörölte a Tindert is. Valahogy úgy éreztem, újra fent van Tinderen, úgyhogy szombat éjjel, mikor együtt voltunk edzeni, utána hazavitt, én meg egész éjjel fent voltam, letöltöttem azt a szar társkeresőt és próbáltam keresni. Csakhogy ő kicsit messzebb lakik és nem tudtam beállítani rajta a várost, mert az fizetős lett volna. Na nem baj, nézegettem az embereket, mindenkit balra húztam aztán hajnal három körül már olyan álmos voltam, hogy bealudtam. Másnap reggel meg mertem volna esküdni rá, hogy megtaláltam őt a Tinderen, de nem voltam mégsem 100 százalék biztos magamban, mert mi van ha álmodtam? És úgy nem vádolhatom meg valamivel, ami lehet, hogy nem is állja meg tényként a helyét. Vettem 8,99 Euroért egy Tinder Pass-t, hogy be tudjam állítani a városát, és ott fel is dobta nekem az összes 35 éves palit, de ő nem volt köztük, VISZONT, hogyha azelőtt éjszaka őt balra húztam, akkor soha nem is fogja már feldobni nekem, úgyhogy kidobtam kilenc eurót az ablakon. AMÚGY NEM VAGYOK ILYEN ELVETEMÜLT tényleg. Mert, mint mondtam, leszarom, ha másokkal is randizik, viszont akkor legyen fucking őszinte és ne vetítsen, hogy ő milyen szent és csak velem foglalkozik. Lényeg a lényeg, egyszerűn megkérdeztem, mi a probléma, miért változott meg hirtelen, de teljesen normálisan kérdeztem és jött is a válasz, hogy ő minden nap dolgozik, 1:50-kor kell, kint a hidegben is dolgozik aztán otthonról is, alszik délután és megy edzeni és kibaszott fáradt mindig. Ez tényleg érthető, de mondtam, szóljon, hogyha nincs jelenleg ismerkedésre kapacitása és akkor elfogadom. Csak tisztázni akartam a dolgokat. Aztán én el is engedtem őt, de írt, hogy mizu és mit csinálok. Azért haveri kapcsolatban nem akarok maradni vele, bár ki tudja. Sosem volt még barátság extrákkal alapú viszonyom és lehet jót is tenne nekem, mert tudnék magamra koncentrálni, de mégis azért ott lenne valaki, viszont csak akkor, ha igénylem. De nála félek, hogy esetlegesen érzelmek alakulnának ki bennem és a végén megszívom. Vagy lehet éppen ő. Hát ezt még átgondolom, de hát egyszer élünk. Mikor az anyád dob el és választ helyetted sorozatosan semmirevaló faszokat, az jobban fáj, mint ezer összetört szív, és mivel már az sem tud nekem ártani, úgy gondolom, semmi sem. Kivéve, ha Nala öreg lesz és elhagy, de erről a témáról nem akarok beszélni. Vagy gondolni rá. Azért tegnap olyan mérges voltam Max-ra, (ilyen még nem volt, hogy valaki más dolgokat helyezzen fölém, szóval kicsit szokatlan) hogy a sráccal, aki már öt éve vár rám, de nagyon messze lakik, elmentem itt étterembe kajálni és amúgy jó volt meg vicces, de jaj, nagyon nem volt meg az a szikra. Az én részemről legalábbis. Pedig full cuki, csak hát nem nekem na. Csórikám meg vezetett összesen 4,5 órát. De hát én adtam egy esélyt, igazából erre ment ki az egész és mostmár tudom 100% hogy nem működne. Ma szabad vagyok, direkt így terveztem, mert úgy volt, hogy Max-al megyünk a termálba…. Nem akarok jelenleg vele ilyen helyekre menni, (meg hát nincs is ugye ideje....)szóval gondolkozom, hogy elmegyek edzeni aztán meg a termálba egyedül. Vagy riasztok valami egyéb pasit. Azért egyedül mégsem mennék.

türkisch essen ist beste

fruzsi — 2024-01-19 19:36:37

Ez a hét valahogy iszonyat gyorsan elrepült, a munka nem volt megerőltető vagy sok (mint általában), sőt, a mai munkanapom abból állt, hogy leedzettem, ettem, megint ettem, vicces videókat néztünk, hülyéskedtünk, aztán megvártam, míg barátnőm Iana végez a Hyrox edzésével és mentünk kajálni a kedvenc török éttermünkbe. Csütörtök reggel kaptunk egy nagyon égő videót a Ludwigshafeni Fitbase Team-től, amiben kihívtak mindenkit egy Hyrox mérkőzésre, a srác aki ott dolgozik, borzasztó vicces és nagyon elhiszi magát, egy deka izom sem található rajta, de persze ő mindent mindenkinél jobban tud az edzésről és posztolja is ahova csak lehet, hogy milyen gyakorlatokat csinál és hogyan, szegény amúgy nagyon ciki de hatalmas önbizalma van. A videó elején feszít és int a kezével, hogy tartsunk vele, legjobb jelenet, úgyhogy lescreenshotoluk, kinyomtattuk és ráragasztottuk az irodában a Dart táblára. Tegnap este voltam moziban Max-al, az „Anyone but you”-t néztük, és nagyon tetszett mindkettőnknek. Aztán hazavitt és ennyi volt, szóval sok időnk nem volt, de szegény egyébként így saját vállalkozás miatt írtó sokat dolgozik és alig alszik, mert 3-4-kor kel, vagy ha piac van, akkor 01:50-kor... Nem tudom, hogy lehet ehhez hozzászokni, plusz még edzés is mindennap. Elmesélte, hogy sok anyagi problémája van most, stresszel és ezért van sokszor elbaszva a kedve, mikor napközben beszélünk. Ugyanis felidegesítettem magam rajta, úgy voltam vele, ha ilyen búval baszott mindig, akkor kösz, de én nem kérek belőle. (Tiszta nyomi vagyok amúgy, mindenkinek lehetnek rossz napjai, de abban a pillanatban ez valahogy nem merült fel bennem.) Viszont mikor vele vagyok, akkor annyira jól érzem magam és olyan jó a nagy izmos testéhez bújni, hogy el sem tudom mondani, és azok a csókok…. Ja és amúgy ha belegondolok, azt a pici szabadidejét, ami van, csakis velem tölti, én az én szabadidőmet meg azért nem csak vele, hiszen ma is Ianaval voltam kajálni, holnap Mónival megyek Sushit enni sőt még valószínúleg randijaim is lesznek másokkal (akik amúgy komolyan nem érdekelnek, de egy kis bowling, kaja belefér, had élvezzem már a szingliséget, biztosan nem fogok fejest ugrani egy újabb kapcsolatba..) Mindenesetre az exem, Dávid is megjelent nálam, állítása szerint az új csaját nem is szerette és semmi nem volt jó vele (természetesen nem hiszem egy szavát sem) és már szakított is vele, mert engem akar. Én pedig közöltem vele, hogy nem vagyok egy második választás, vagy valami, amit csak úgy kihúz a fiókból, ha kedve tartja. Tegnap volt a szülinapja, úgyhogy nem voltam túl bunkó hozzá, és természetesen ennyi éves gyötrelem után még valamiféle érzéseim vannak is iránta, de ezek után már semennyire nem tudom komolyan venni. Csak szexre meg jelenleg nincs szükségem. És majd ha lesz, akkor nagy valószínűséggel Max lesz az, mert a kémia csak úgy tombol közöttünk. Na de mindegy is, ez még a jövő zenéje, még csak hat randink volt. Viszont jövőhét hétfőn megyünk Sinsheim-ba a Termálfürdőbe, szerintem ott eléggé forró lesz a hangulat, de majd tartóztatjuk magunkat. Most pedig elkezdem életem első Animéjét, ami tesóm szerint bejönne nekem.

so unsicher aber irgendwie alles egal

fruzsi — 2024-01-18 08:58:22

Tegnap este át jöttek anyáék hogy összerakjuk az új bútort amit rendeltem, majdnem sikerült is viszont a gyártásnál kifelejtettek két csavart úgyhogy az egyik ajtót végül nem tudtuk feltenni. De amúgy nagyon szép kis Komód illik a lakásba. Úgyhogy majd ma el kell mennem a Bauhausba meg amúgy is vennem kéne valamit Zoénak mert holnap lesz a szülinapja. El sem hiszem hogy már három éves. Mire összeraktuk a bútort már majdnem este 9.00 volt úgyhogy végül mind a ketten nálam aludtak nem mellesleg Zoé levágott egy hatalmas hisztit hogy nem akar hazamenni; Igazából nincs azzal bajom , hogy nálam alszanak , viszont a kicsi éjfélig nagyon aktív volt, én meg már tiszta fáradt voltam, arról nem is beszélve hogy konkrétan mindent összefirkál és tönkretesz.. Na de sebaj. Nem az én gyerekem , tehát nem is nekem kell megnevelni. Tegnap beállított hozzám az exem Dávid, aki miatt elég sokat szenvedtem pár héttel/ hónappal ezelőtt, hiszen ugye véget vetettem a kapcsolatomnak, (Aminek amúgy is véget kellett vetnem nyilvánvaló okok miatt ) és úgy éreztem hogyha ennyi éven át szenvedtünk Dáviddal és nem tudtam kitörölni a fejemből, akkor itt az ideje újra megpróbálni és tisztalappal kezdeni, de mikor ezt elmondtam neki akkor ő már nem akarta ezt az egészet. Pont ő nem, mikor annyit várt rám ! Egyszerűen kihátrált és volt ráadásul valami másik nője akit elmondása szerint egyáltalán nem szeretett… De hát gondolom úgy volt vele, azért kipróbálja mert miért ne. Ez az úgymond ;visszautasítás; nagy sebet ejtett akkor bennem és hetekig szarul voltam emiatt, aztán persze felkeresett mikor én már egyre jobban éreztem magam. Azt mondta folyton rám gondol amire én azt válaszoltam hogy hát ez így is fog maradni aztán boldog életet kívántam neki. Ahogy teltek a napok hetek és elkezdtem másokkal randizni, felnyílt a szemem hogy mennyi úriember és rendes pasi van a világon. Úgyhogy nem sokáig szomorkodtam igazából. Erre fel tegnap beállít és azt mondja hogy csak én vagyok az igazi, és hogy visszatért így folytassuk ott ahol abbahagytuk. Semmiképp nem akartam megbántani, akkor sem hogyha ő ezt tette velem. De nekem nem kell olyan pasi akinek egy másik nő kell ahhoz hogy rájöjjön hogy igazából engem akar. Nem vagyok biztos benne hogy megértette, úgy érzem nem fog tudni békén hagyni. Mindenesetre ma találkozok megint Max-al, méghozzá moziba megyünk, ő választotta a filmet, amin nagyon meglepődtem mert egy romantikus filmre esett a választása. Őszintén szólva, tegnap le akartam mondani ezt az egészet vele mert elég sok privát gondja van mostanában és az utóbbi napokban csak panaszkodást hallok tőle vagy hogy mennyire nincs kedve ehhez meg ahhoz, mennyire nincs motivációja, és ehhez hasonló depressziós finomságok, amire nekem személy szerint jelenleg rohadtul nincs szükségem. Lehet ez önzőn hangzik, de az ismerkedős fázisban ne húzza már le valaki egyből a másiknak a kedvét. Én teljesen megértő vagyok és hogyha ez egyszer vagy kétszer van ilyen hangulata , akkor azt mondom hogy oké de hogy majdnem minden nap !? Na köszi de ebből nem kérek. De aztán azt mondta hogy összeszedi magát és találkozzunk. Végülis a mozi szerintem jó lesz mert ettől a filmtől valahogy mindenki be van zsongva. Amennyire bejött az elején Max, ezzel most eléggé elrontotta és lecsökkentette az esélyeit nálam. Egyébként is, megfogadtam hogy tök mindegy milyen nemzetiségű de német pasik nem akarok megint, Ő meg német, úgyhogy alapból hátránnyal indult tök mindegy hogy mennyire szexi és milyen jól néz ki. Arról nem is beszélve, hogy a második vagy a harmadik randink után közölte hogy letörölte a Tindert és hogy ő nem randizik soha egyszerre több emberrel, amit aranyosnak találtam, de egyáltalán nem vártam volna el. Instagrammon ő nem követ semmilyen profilt csak engem meg egy pár family Guy vagy más vicces instagram oldalt, de egy ideje követ még egy csajt. Valószínűleg elkezdett vele is beszélgetni. Ami nem zavar, tegye nyugodtan. Felőlem találkozhat is vele, mivel én is tervezem hogy több embert meg ismerek, végülis ő az első randim három év óta, logikus, hogy nem fogok összejönni az első emberrel akivel elmegyek bowlingozni vagy kajálni … (Amúgy nem figyelem betegesen hogy mennyi embert követ, de így nem nehéz hogy összesen öt-hat profilról van szó haha). De az megnyugtató hogy ez mennyire nem esik rosszul. Valószínűleg mégsem fogott meg annyira mint gondoltam.

fagyizós nyalakodós

fruzsi — 2024-01-14 19:49:59

A harmadik randinkon Max-al másfél órán keresztül sétáltunk az erdőben mínusz 3 fokban, a kutyáinkkal, akik meglepően jól kijöttek egymással. Csak beszélgettünk végig, semmi különös, aztán a három kutyival a csomagtartóban elindultunk felém, és ennyi volt, de amúgy jól éreztem magam. Úgy volt, hogy másnap is talizunk, de aztán úgy gondoltam, ez túl gyakori lenne… Péntek este a városban ünnepeltünk Jan szülinapját, de én nem akartam inni, mert végül megváltozott a terv és nem mentünk tovább bulizni, akkor meg minek igyak… Ritkán fogyasztok alkoholt (már jópár éve így van hálistennek), de ha igen, akkor legyen miért, tudniillik, hogy fent tudjak maradni legalább hajnal háromig. Öreg vagyok már na. Szóval csak éjfélig maradtam, nagyon sokan voltunk és amúgy egészen vicces is volt, aztán én együtt léptem le Leonie-val és Anne-val. Az este folyamán megtudtam valamit, amit bárcsak ne tudtam volna meg… Röviden a Gebietsleiterünk, (ő van a studióvezető felett eggyel) csúnyát mondott rólam a hátam mögött, ami amúgy önmagában nem lenne meglepő vagy számomra kellemetlen, mert olyan típus, aki a szemedbe nyalizik, meg Smalltalk, meg ölelés, ha nem vagy ott, akkor pedig, hogy te milyen lusta vagy, miért nem csináltad meg ezt vagy azt, miért mentél hamarabb haza stb. Tényleg kivétzel nélkül mindenkire panaszkodik. De amúgy én jól dolgozom, tehát nálam extra keresnie kell a csomót a kákán, de jól megy neki, viszont konkrétan leszarom. A többiek is megmondták, meg nekem is egyértelmű volt, azért nem vagyok a szíve csücske, mert én vagyok az egyetlen nő a cégnél, aki nem flörtöl vele. (Amúgy régen tényleg jó pasi volt, naggyon régen, az arca még mindig helyes, de el van hízva, mióta feleség meg kisgyerek van, sőt, igazából a Corona Lockdown alatt is be volt már rendesen zsírosodva.) Na, de péntek este róla folyt kicsit a szó, hogy milyen alattomos meg hasonlók. - Ja, és ahogy a nőkről beszél…Undorító. Totál tiszteletlenül és olyanokról, akik a cégnél dolgoznak, sőt nálunk a team-ben….- mesélte Jan. - Nálunk??? Kiről? – kérdezte Leonie egyből. - Áh, nem mondom, nem mondhatom el… - Miért nem? – kérdeztük kórusban. - Azért, mert itt ül közöttünk. - ja jó, akkor mondd azt, hogy én rólam van szó. – szúrtam közbe. – Szóval, mégis mit mondott? Mostmár elmondhatod, hajrá. - Szóval csak annyi, hogy te milyen kurvajól nézel ki és hogy mennyire fogna és…de totál alpári módon fejezte ki magát, több munkatárs előtt, annyira tiszteletlenül, hogy Jonnynak kellett közbeszólnia és leállítania, hogy ne beszéljen így rólad. Na szuper. Ez egyébként az exemmel, Timmel szemben is borzasztó tiszteletlen, mert ők végül is munkatársak és sokszor látják egymást, mikor a Gebietsleiter megfordul ott az irodában…. Most ezek után hogyan éljem túl vele a hülye beszélgetéseket???? Mindegy, már amúgyis kész az önéletrajzom, szóval nézek munka után, eddig lazsáltam, mert nem hajt a tatár, meg a terem itt van öt percre és kényelmes, de azért mindennek van egy határa. Szombaton egész nap úton voltam, mert egy csomó elintéznivalóm volt, aztán este nyolckor felvett Max és mentünk a Fahrlachi terembe edzeni, mert az nonstop nyitva van. Imádkoztam, hogy ne legyen a dolgozók között egy ismerős se, hát kettő is akadt… Remélem hétfőn nem arról fog beszélni az egész iroda, hogy egy sráccal voltam edzeni és beszálltam utána a luxusautójába, mert természetesen azt is pont látniuk kellett…. Huh, nagy levegő, nem érdekel, így is úgyis megtörtént volna ez előbb utóbb. Na, de amúgy le kell szögeznem, hogy nem vagyok én már olyan fitt és üde, mint fiatalkoromban, így az este 9 óra utáni edzés már nem annyira nekem való. Utána elmentünk fagyizni és dumáltunk sokat, de még mindig kicsit olyan idegen meg feszengős a dolog, ez viszont normális és ettől függetlenül nagyon jól éreztem magam. És meg is csókoltuk egymást de még hogy, atyaúristen. Csak annyit mondhatok, hogy wow. És, hogy órákon át tudtam volna csókolni haha.

Personal Training des Jahres

fruzsi — 2024-01-11 18:23:34

Szóval, zajlik az élet, nem hiszitek el, de olyan személyi edzésem volt, mint még soha. Komolyan mondom, az emberek akkora gyökerek néha. Na de a férfiak! Ezt a fickót Felix-nek hívják, és 34 éves, ámbár véleményem szerint öregebbnek néz ki, kopasz és tiszta felfújt izom, néha úgy beszél, mint aki kokaint szívott. Nos, hétfőn odajött hozzám, hogy ő már mióta szeretne nálam egy személyi edzést. - Nálam? Mit tudnék én neked tanítani, már bocs? Hát, hogy neki van egy sérülése már évek óta, és nem tud vele mit kezdeni, mutassak neki rá pár nyújtó gyakorlatot. - Először is, ha ennyire fáj, menj orvoshoz, én jól kiismerem magam súlyzós edzés, egészség és táplálkozás területen, de sérülésekkel nem foglalkozom. - Azért egy pár nyújtó gyakorlatot tudsz mutatni, nem? Na jó, szerdára bejegyeztem az időpontot, gondoltam, majd odaküldöm Jan-t, egyértelmű volt, hogy csak a számomat akarja. Pechem volt, mert szerdán Jan nem volt ott. Jonny és Yannick viszont már készenlétben álltak, ha esetleg le kell ütni a pasit, mert valami oda nem illőt mond. Csak letelt valahogy az az egy óra, mutattam gyakikat, amiket ismertem és ennyi, közben ő végig dumált és néha elkalandozott, megtudtam, hogy magánvállalkozó, mint konyhaséf, és hogy két éve szingli, azelőtt hét évig volt felesége de elváltak. Boldog voltam, hogy letelt az egy óra, mehettem a dolgomra, de aztán jött fizetni a személyi edzésért. A mi termünkben írtó olcsó egy edzés, 35 euró, mielőtt fizetett megint teledumálta a fejem mindennel, de nem nagyon figyeltem mit zagyvál. Aztán egyszer csak benyögi: 35 Euró csak? Ez volt életem legolcsóbb randija. Mire én: - „Bitte was?” Teljesen el voltam képedve, mondtam neki, ez nem volt randi. - De lehetne. Úgyhogy küldök neked Instagramon egy követési felkérést. - Ahhoz tudnod kéne, hogyan írják a nevem. Elég ritka itt Németországban. - Már megtaláltalak, egy ilyen Disney kép a profilképed igaz? Megkapaszkodtam az asztal sarkában, mert valóban az, aztán berohantam az irodába és kértem a fiúkat, hogy öljenek meg. Ők is mondták, milyen undorító, igazi Stalker, Jonny felajánloptta, hogy kirúgja a teremből i, de erre nem volt szükség, mert később ugyanis írt nekem Instán, mire válaszoltam neki, egészen kedvesen, hogy nem érdeklődöm iránta. Normális emberek megértik ezt. Majd meglátjuk. Jan személyi edzése később is vicces volt, a képen úgy nézett ki a csávókám, mint valami rossz menekült, élőben végül nem volt olyan gáz, mert a haját legalább lenyíratta a kép készítése óta, annyira nem értett jól németül se. Mikor mondta neki Jan, hol van az öltöző, csóró egy tök random irányba indult egy vészkijárat felé, ahol ha kimész az ajtón és az becsukódik, kívülről nem jut vissza. Jan időben észrevette és utána futott, de amúgy jobb lett volna hagyni, had sétáljon ki valahogy az épületből, mert még azt is elvárta volna, hogy egyenként az összes gépet mutassa meg neki. Ma összeütöttem egy Salted caramel Tiramisut. mert holnap péntek és minden péntek nálunk Sweet Friday, plusz Jan szülinapját is megüljük este. Amúgy bulizni akartam menni, de ilyen embertelen mínusz hat fok lesz, úgyhogy csak beülünk valahova, ahova nem kell kicsípni magunkat, valószínűleg nem is iszok, főleg, hogy szombaton Max-al megyünk Fahrlachba késő esti edzésre, meg vasárnap amúgyis fotózásom lesz. Szóval nem oylan nagy probléma, ha elhalasztjuk a táncolást.

Visszatértem!

fruzsi — 2024-01-11 17:54:10

Pár hete lettem szingli újra, és megfogadtam, hogy ezúttal az is maradok, méghozzá nem csak két-három hónapig, mint eddig. Konkrétan kapcsolatból kapcsolatba estem, amik sosem voltak rövidek, tehát minden alkalommal kitartottak pár évig. De most, hogy már ennyi mindent tanultam a kapcsolataimból, szeretném ilyen fejjel még jobban megismerni magamat és az emberek gondolkodását. Elképesztő, hogy már több, mint öt éve Németországban élek, és néha utálom, néha imádom, ez ilyen se veled, se nélküled kapcsolat, pont, mint a hazámmal, Magyarországgal egyébként, úgyhogy azt hiszem, megérkeztem. Tekinthetem ezt az országot is otthonomnak. A munka által lett egy csomó barátom, akikkel eljárok mindenféle programokat csinálni, sokszor iszogatni vagy bulizni is, például most pénteken is megyünk és már tökre várom. Így, hogy egy edzőteremben dolgozom, nem nehéz jófej embereket találni. Szóval, a lényeg, hogy lezártam egy igazából biztos, egészen jól működő, mindenféle veszekedés nélküli kapcsolatot és azóta úgy megkönnyebbültem, hogy el sem tudom mondani. Sajnos az elejétől kezdve más volt ez a kapcsolatom, mint a többi, mert nem igazán voltak erős érzelmeim és persze a későbbiekben sem lettek, tökmindegy ki mit mond, ez kamu. El lehet éldegélni valakivel így is, de szerintem ebben semmi igazi nincsen. Többször véget vetettem a kapcsolatnak, de ő sosem akarta elfogadni, sírt is néha, így aztán nem volt szívem otthagyni, ám az utolsót meglepően jól fogadta. Végre készen állt elengedni, hiszen ő is azt akarja, hogy boldog legyek. Pár hét összezavarodottság után, mikor még szoktam az egyedüllétet, úgy döntöttem, itt az ideje végre belevetni magam a szingli életbe és randizgatni. Kajálni menni, sétálni, beszélgetni, csak lazán, semmi különösebb célt követni. Az első srác, aki elhívott bowlingozni, egy Max nevű pasi, aki német, bár megfogadtam, hogy nekem több német nem kell, de hát nem is törvényszerű összejönnöm vele ugyebár. Instagramon írt rám és tökjól eldumáltunk, ő is sportőrült és van két kutyaja, olyan nagyon messze sem lakik. Élőben mikor megláttam, hm, hát eléggé az én esetem, mert magas és tiszta izom, úgyhogy ennek eléggé örültem, mert előtte nem nagyon láttam róla kéepeket, A profilján csak az autóiról voltak fent képek, természetesen méregdrága BMW-k, mi más. Annyira nem értek a kocsikhoz, nem is nyűgöz le különösképpen, de az viszont igen, hogy nagyon gentlemen és ráadásul kicsit félénk is, hát annyira cuki, hogy behalok. Két méter magas, totál széles és félénk. Nyami. A bowling maga vicces volt, természetesen nem játszottam szuperjól, de azért ő sem vert rommá. Utána mondtam neki, hogy ennék valami fagyikelyhet (így a tél derekán, de hát én már csak ilyen vagyok), úgyhogy rendelt nekünk kettőt és elkezdtünk mindenféléről dumálni. Esküszöm, nem sokmindenkivel éreztem magam ilyen jól, aki konkrétan egy idegen számomra. Szóval az első randim így három év után nagyon pozitív csalódás volt, szerintem rendkívül szerencsésnek nevezhetem magam ebben a tekintetben. Egy másiks ráccal is írok, akivel egyébként már randiztam 2018-ban, mikor kijöttem Németországba, de csak 2-3x láttuk egymást, mert két és fél órára lakik innen kocsival. De azért néha néha írogattunk az éevek alatt, amúgy nagyon bírom és írtó vicces, az egyetlen, ami kicsit lelombozott vele kapcsolatban, hogy nem túl magas. Nálam azért magasabb, de az nem művészet, viszont nagyon jó teste van. Úgyhogy mindenképpen megérdemel egy talit, ha már öt éven keresztül kitartott. Elérkezett pár három nap utána második talink ideje Max-al, a bowling alatt megemlítettem neki, hogy kedden kipróbálok egy új fajta edzést nálunk a teremben, Hyrox felkészülést, olyasmi, mint a Crossfit, csak sokkal keményebb, mert 1,5 illetve 2 percig tartó gyakorlatok vannak, közte persze semmi pihenő, hiszen köredzés, és a súlyok is sokkal nagyobbak. Mivel ő boxol is az edzőtermi edzés mellett, mondta szívesen elkísérne és lenne az edzőpartnerem. Hát így is lett. Csakhogy szegénynek már az első körben becsípődött a hátában egy ideg és utána csak szenvedett, de ennek ellenére is majdnem végig csinálta velem az edzést, ami tényleg nagyon kemény volt (én meglepődtem, hogy jómagam milyen szuper fitt vagyok), de szegény Max utána nem bírt szó szerint mozogni, olyan fájdalmai lettek. Próbáltam segíteni neki, lenyújtani, vagy bármi, de nem segített semmi. Azt mondogatta, ez olyan kínos, de hát mondtam neki, hogy megsérült, rossz mozdulat volt és előfordul az ilyesmi. Ami igazából ciki volt, hogy Chris, az egyik srác, aki az edzőterembe jár hozzánk, szintén végig csinálta az edzést, csakis miattam. Párszor elhívott már kávézni, de még nem álltam készen semmiféle randizgatásra. Aztán később elkísértem Max-ot a parkolóházig, azt mondta, holnap megy orvoshoz, de ha legközelebb lesz ilyen edzés, attól még szeretne velem részt venni rajta. Amúgy írtó cuki. És a kollégáim is szimpik voltak neki, ami nagy pluszpont, mert imádom őket. Tökjól motiváltak minket az edzés alatt. Iana barátnőmnek az elején be is mutatkozott, mire Iana rohant utána hozzám, mikor már Max öltözni volt: - „Ist er schüchtern?” (Félénk?) Mire én: - „Ich denke ja, ist doch so süüüüüß“ (Szerintem aha, miylen cuki mááár) Mert amúgy tényleg az, két méter magas, izmos, jól néz ki, és félénk, ah megzabálom! Mire Iana mondta, hogy igen, tiszt édes, meg elég jól passzol, mert én pont az ellentéte vagyok a félénknek. (Túlzás amúgy, oylan nagyon őrült nem vagyok haha) Szóval miután hazament, visszamentem még a terembe kicsit csacsogni Mehmet-tel a kollégámmal, (amúgy még munkaidőben voltam, de hát alig voltak), és Chris még mindig ott volt. Ő legalább túlélte az edzést – mondta kollégám, Jan. Jó, ez igaz, de most na, nem tehet róla szegeény Max, hogy becsípődött egy ideg. Chris azért megkérdezte, hogy hogy van az edzőpartnerem. - Volt már jobban is. – feleltem. - Nyílt itt nem messze egy szuperjó thai kajálda, van kedved enni valamit? Vagy ha nem most, akkor majd egy másik alkalommal? Elgondolkoztam, amúgy ő sem néz ki rosszul, jó munkája volt, szuper sportos, vicces, táncol is, hát miért is ne. Szingli vagyok, sodródom az árral, beszélgetni, bowlingozni, együtt edzeni, kajálni menni még lehet na.

over

fruzsi — 2023-12-07 08:41:18

Igazából már régóta próbálom elfogadni, hogy nem illünk össze. Amikor te akartad, én nem voltam biztos magamban, nem akartam, de elengedni sem. Amikor én akartam a végén, te már nem. Tudom, hogy vannak érzéseid irántam, és egyszer meg fogod bánni, hogy elengedtél, de remélem, addigra én már rég túl leszek ezen az egészen, és boldogan élem az életemet, remélhetőleg valaki oldalán. Mindenesetre hálás vagyok azért, hogy az életem része voltál, méghozzá ilyen sokáig. Valamiért sosem tudtalak igazán elengedni, és ennek volt oka is. Mert nagyon szerettelek. De nem működött, sok okból kifolyólag. Te ezt nehezebben láttad be, én valahogy mindig is tudtam. De elengedni nehéz. Elveszíteni valakit örökre, ez mindig fájdalmas. De megtanuljuk együtt élni a fájdalommal. És én is boldog leszek majd.

marcius vege

fruzsina — 2023-03-28 07:13:27

Tegnap meg havazott, de ahogy lattam, Magyarorszaon is, tehat mindenhol idiota idojaras van. Annyira de annyira szeretnek egy olyan helyen elni, ami nincs tul messze (tehat nem pont Ausztralia) de megis melegebb eghajlat es enyhe tel van, peldaul Ciprus vagy Spanyolorszag. Remelem összejön egy oylan munka, ahol tökmindegy, hogy honnan dolgozom. Az ujevi fogadalmaimnak csak egy resze jött össze (kevesebb szocialis media, több valodi szocializalodas, uj emlekek gyartasa), de a napi meditacio vagy hogy minden egyes nap valamit tanuljak, az sajnos nem. Ujra elkezdtem az olaszt, es azt tökre elvezem is, de azert mindennap nem tudtam tanulni, valami erthetetlen okbol, hiszen munkaidöben sokszor semmi dolgom nincsen. Meg mindig tulgondolom a dolgokat, legyen szo barmiröl, ami nem is lenne oylan rossz, ha kicsit dolgoznek a pozitiv mindset-emen. Neha eltöprengek, vajon letezik-e olyan ember aki tenyleg illik hozzam? Talan igen, de idövel az is lapos lenne vagy ahogyan fejlödünk, megvaltozunk es mar nem is passzolna annyira. Minden kapcsolaton dolgozni kell, de azt hiszem legbelül vagyom arra, hogy meg egyszer ugy igazan szerelembe essek. Tudom, bonyolult, es olyankor az ember elvakult, de ahhoz az erzeshez nem sokminden hasonlithato. Talan egyszer, talan meg ebben az evben eselyt adok majd ennek. Ma jön az uj edzönacim az Oace-tol, mar annyira varom. Nem tudom, diakkent hogyan tudok megengedni magamnak havonta 1 uj edzöcuccot, aminek darabja 60-70 Euro, de a lenyeg, hogy valahogy mindig sikerül es ez olyan nekem, mint valami drog. Az edzes nagyon jol megy es nagyon elegedett vagyok a formammal, igaz, mindent zabalok, amit csak tudok, nem telik el nap csokoladek es jegkrem nelkül, semmit nem vonok meg magamtol, es mivel ezek ellenere is igy nezek ki, büntudatom sincsen miatta. Nem is ertem, hogyan elhettem anno napi 1000-1300 kalorian. Bar nem is neztem ki jol, az biztos. Tökjo, hogy minel többet TUD az ember, annal jobban nez ki.

mar csak par nap

fruzsina — 2023-03-21 07:35:49

Iden valamiert elmaradt a korai tavasz es nagyon elhuzodott a tel, amit egyszerüen utalok, mar alig vartam a jobb idöt, hogy ki tudjak kecmeregni ebböl a depressziobol. Azt gondoltam, a hormonjaimmal nincsen valami rendben, de a legutobbi vervetel eredmenye teljesen normalis volt. Mennem kell meg ultrahangra meg egyeb tesztekre, mert valami csak nem stimmel velem, ha pajzsmirigy lett volna, az meg teljesen okes is lett volna, hiszen azt lehet kezelni. Na de most tartok egy kis szüntetet a kivizsgalasban, hiszen nemsokara Budapesten leszek, ahol teljes ket hetet eltöltök majd. Alig varom, hogy megint annyit hülyeskedjünk a csaladdal. Repjegy es szallas mar kifizetve, visszafele meg nem foglaltam, mert spontan szeretnem eldönteni, meddig maradok. Az utobbi idökben mindig szuperjol ereztem magam ott, es alig akartam visszajönni. Neha elmerengek, hogy tudnek-e vajon ujra ott elni. Jelenleg ugy erzem, hogy nem, de talan idövel majd valtozik a velemenyem, ki tudja. Szokas szerint zajlik az elet, a munka nyugis halistennek, az egyetemmel is minden okes, sokat voltam anyaeknal Heidelbergben a korhazban, mert a kishugom sajnos veleszületett cukorbeteg es erre csak nem regen derült feny. Egyre többet merengtem azon is, hogy a kapcsolatom javithato-e es arra jutottam, hogy igenis, de csak ha akarom. Es ez a nehez resz, hogy akarom-e, hogy müködjön. Minden egyes exem mindennel jobban szeretett, de en egyszer csak megleptem (talan ez abbol ered, hogy nem akarok helytelen döntest hozni es ugy jarni, mint az anyam). A legbiztonsagosabb szamomra, ha nem maradok 2-3 evnel tovabb egy kapcsolatban, nehogy komolyra forduljanak a dolgok. Valoszinüleg nem egeszseges ez a hozzaallas, de az is lehet, hogy cak siman meg elni akarok es nem vagyok az elkötelezettseg hive. Pedig csak ugy repülnek az evek. De ha latom, hogy valaki velem egykoruak/fiatalabbak meghazasodnak, gyereket vallalnak, akkor mindig az az elsö gondolatom, hogy Jaj szegenyek. Az edzes egesz jol megy, neha meg midig csak amulok es bamulok, hogy a lapos fenekemböl milyen bomba hatsot sikerült csinalnom, kemeny edzessel, nehez sulyokkal, sok tudassal es sok-sok zabalassal (es igy is tiszta kockas a hasam). Szoval igenis büszke vagyok magamra. Az a kedvencem, mikor a vendegeim ugy kepzelik el, hogy 2-3 honap mulva ugy fognak kinezni, mint en. Persze. Csak jopar evbe kerül. Multheten igaz csak 3x sikerült edzenem, mert jo idö volt es inkabb kint lofraltunk, plusz hetvegen elmentünk egy magyar retro buliba, ittam alkoholt is, csekely mennyisegben, igazabol nem is ereztem belöle semmit, de azert orakig tancoltunk, egesz funny volt. Masnap meg huslevest föztem es pakolast raktam az arcomra, utana pedig anyaeknal grilleztünk a teraszon es iszonyatosan bezabaltam, mint mindig. Anya sütött egy tortat (csak ugy) a piskota mezeskalacs izesitesü volt, a krem vanilia-mascarpone, fahejas alma es karamell reteg, az egesz puncs izu tejszinnel bevonva. Szerintem a legfinomabb torta volt, amit valaha ettem. a Malnas pisztacias is egy csoda volt, de ez! Mondtam is, a szülinapomra ilyen tortat kerek.

You

Fruzsi — 2023-01-13 08:11:07

Nézz rám, ne szólj semmit. Had lássam szemeid. Szeretem a sűrű csendet, Had élvezzem veled is. Úgy szeretem kihallgatni Az elhagyott szavakat Kiengedni a kalitkából A bizonytalan madarat. Nem is kell a beszéd, Elég most egy érintés. Hiszen abból árad felém A rég vágyott megértés. Sokan néznek a szemembe, Sokan hallják szavaim, De te érzékeled egyedül Vízbe fojtott hangjaim. Hogy hogy csinálod ? Az csak rejtély nekem, Mégis, jobban mint más, Megfejtettél engem.

versem numero 5466445

fruzsi — 2023-01-11 04:29:38

Szürkében, feketében láttalak, Érintés a hideg ellen szólt, Sötét, nyirkos, mégis meleg, Az öröm és élet bennem volt. Kis idő, nem sok, annyi kellett, Érezzem azt, mi újra meglett, Te hoztad be, nyitottad ki, A lelkem élve szállni kezdett.

hello 2023

fruzsina — 2023-01-01 11:54:47

Nem szoktam visszatekinteni az elmult teljes evre, es föleg nem ujevi fogadalmakat tenni, de most van kedvem mindkettöhöz. Jobban mondva szükseges. Az ev tele volt hullamvölgyekkel a szamomra, eleg sokszor voltam beteges is de ezt föleg a hullamzo lelkiallpotomra ertem. Utazgatasokban, nyaralasokban nem volt hiany, ugyhogy az tenyleg 10/10 volt, de a hetkoznapok valahogy különösen unalmassa szelidültek es sokkal kevesebbet szocializalodtam. Mindezert a paromat okoltam, mert ö egyebkent is ilyen otthonülös fajta. Nyilvan valamennyire alkalmazkodtam hozza es otthon tengettem a hetvegeimet (illetve nala otthon), de nem kenhetem ra az egeszet, hiszen sosem allt az utamba, ha közöltem vele hogy ide-oda megyek a barataimmal. Az igazsag az, hogy a barataim lemorzsolodtak, igy a programok szama is jocskan megcsappant. Sokan elköltöztek az utobbi 1-2 evben (fökent vissza Magyarorszagra) , vagy gyereket szültek, söt a sajat anyam is, aki amugy sokfele programban benne volt velem, nem jar mar sehova, csak otthon ül, aztan csodalkozik, hogy depresszios. Iden sajnos en is megtapasztaltam, mi az a depresszio (marmint nem olyan hü de komolyan, hogy betegsegnek nevezzem) de ezt be tudtam a fogamzasgatlo hasznalatanak, amit abbahagytam augusztusban es azota ilyen teren sokkal jobban vagxok, söt, azota nem is voltam beteg, az ev elsö feleben pedig rengetegszer. Az ev legnagyobb stresszfaktora szamomra a kapcsolatom volt, ami önmagaban iszonyu nyugis lett volna, csakhogy en nem vagyok biztos abban, hogy vele szeretnem leelni az eletem, pedig szeretem, mint embert! Tisztelem, es meg soha senki nem volt ilyen jo hozzam es soha senki nem ertett meg ennyire, a hülye viselkedesemet vagy ezt a tulelesi allapotot, meg hogy allandoan keszen allok a menekülesre, amik a korabbi traumaimbol adodnak. Es ezek miatt a pozitiv dolgok miatt vacillalok allandoan, ami lassan megöl, total alvasi zavaraim voltak az elmult evben, ami termeszetesen nem volt jo az edzesemnek. Iden muszaj leszek elhataroznom magam, vagy mellette vagy nelküle. Egyedül szornyu nehez lesz, hiszen sokat segit, vigyaz Nalara, vesz neki kajat, barmi van, ertem jön, segit..Azt szeretne, hogy boldog legyek, de ha en nem vagyok teljesen boldog akkor semmit nem er ez az egesz neki sem. De az is lehet, hogy en nem vagyok jo a kapcsolatokban, mert atlag 2-3 ev utan menekülök belöle. Ez lesz az utolso evem az egyetemen, ugyhogy kihasznalom minden pillanatat, többet szeretnek tanulni, fejlödni es persze nezelödni, mit szeretnek csinalni ha elvegeztem.

Ha elmulik Karacsony

fruzsina — 2022-12-30 10:24:59

Hungary

Fruzsi — 2022-10-15 13:59:32

Ezúttal villám sebességgel telt el a Magyarországon töltött hét és simán maradtam volna még legalább ennyit, ha lett volna még szabadságom. Újabb hat hónap, mire újra itt leszek, akkor viszont maradok tíz napot, mert húsvét lesz és online egyetem tehát lesz laza 17 nap szabadságom egyben. Novembertől hivatalosan várhatom a karácsonyt is és szerezhetem be az idei díszeket, szigorúan elemeset, ha már ennyire spórolni kell idén az árammal. Na de visszatérve, nagyon jó volt végre a családommal lenni. Kétszer jól berúgtam, de csak egyszer lettem másnapos, ami felettébb váratlanul ért, hiszen soha nem szoktam már inni. Nagyon ritkán egy kis bort a vacsorához, de még azt sem szoktam teljesen meginni. Na de nemsokára jön a forraltboros időszak, amit viszont imádok. Természetesen dráma nélkül nincs családi látogatás (meg úgy alapból család) és most éppen a nagynénim féltékeny ex-párjátol nem volt nyugtunk, aki ráadásul Hacker és sorozatosan feltörte nagynénimnek a Facebook fiókját. Szerencsére komolyabb történés nem volt, de említésre méltó hogy a nagynénimnek nagyon örülök, mert az új pasija igazán jó hatással van rá és boldoggá teszi őt. És rendkívül normális, lovagias, kedves és jó humorérzékű, tehát beillik a családba. Bele lett dobva a mely vízbe, mert én meg tesóm Pesten aztán tabuk nélkül beavattuk a családba. Már elég hozza a viselkedésünk, főleg hogy ittunk is, aztán elkezdtünk én még sosem-et játszani. Debrecenben vettem egy Acitvityt és aztán vettem hozzá kiegészítő 18+-os feladvány kártyákat, hogy ne legyen olyan egyhangú vagy esetleg túl könnyű a játék, szóval szegénynek tényleg mindent de mindent meg kellett tapasztalnia. De nem menekült még el, ami már egy jó jel. Várjuk ki a végét, hiszen a család tényleg egy hihetetlen család de ha kemény fából van faragva és tényleg szerelem van közöttük (úgy tűnik) akkor nem aggódom. Iszonyat sokat zabáltam az utóbbi egy hétben, első dolgom volt magyaros vajkremet venni jó kis magyar fehér kenyérrel. Aztán a sok éttermi kaja, persze minden panirozott, sajttal töltött meg haosblo finomságok, a cukrászdákról nem is beszélve. Szóval a testem egy héten keresztül szinte csak egészsegtelen dolgokat kapott, kezdve a sok energiaitalal és alkohollal meg a tömérdek mennyiségű latte. Akartam egyébként fogfehérítést csináltatni de az orvos nagyon jó fej volt és őszintén megmondta hogy nincs rá szükségem és amúgy is utána baromi érzékenyek a fogak, szóval nem tesz éppen jót a fogaknak, úgyhogy letettem róla. Inkább megcsináltattam a professzionális fogtisztítást. Csak egy tízest kért el, legközelebb is nála csináltatom, nem Németországban. Amikor ilyen jól telik az itt eltöltött idő, elkap a vágy, hogy csak jobb lenne talán mégis itt élni. De az a baj, hogy ezek után szerintem minden egyre rosszabb lesz. Na de majd meglátjuk. Már csak 10 óra utazás vár rám ezen a hülye vonaton.

Autumn

Fruzsi — 2022-09-19 20:29:13

Most éppen úgy érzem magam, mint tini koromban, mikor elbúcsúztam az aktuális pasimtól és hazafelé vettem az irányt, hogy ne túl későn érjek haza igazából Hemsbachban várom a vonatot ami hazavisz Mannheimbe, vasárnap este van és csepereg az eső. Már kabátos idő van, persze nem a legvastagabb, ötszáz kilós belül tiszta szőrös kabátjaim egyike van rajtam hanem egy zarás kabát, ami amúgy elvileg téli kabát lenne, de nekem, aki kb halálra fagy, ha a hőmérő higanyszála 19 fok alá kúszik, inkább egy sima kis atmeneti dzseki ez. Mondhatnám hogy nagyon sokat töprengtem a kapcsolatomon, de ez nm igaz. Kicsit belazáztam, magamra koncentráltam és akarattal kerültem a stresszt. Meg az összecsapásokat másokkal (másokkal úgy értve: saját magammal. Csak saját magammal tudok veszekedni, ami megmagyarázza hogy valóban mindenkinek két énje van. Ha mégsem, akkor egyszerűen skizo vagyok.) Szóval, egy ilyen embert semmiképpen nem szeretnek elveszíteni. Persze, nem tökéletes. Vannak dolgok, amik igenis zavarnak. De ezek apró dolgok. Az, hogy megbízhatok benne és a legjobbat hozza ki belőlem, felülírja ezeket a kisebb hibákat. Na meg nem tagadom, rohadt sokat nyom a latba, hogy úgy szereti a kutyámat, mint saját gyermekét ( igen, Nala a gyerekem, ha nem tetszik, akkor se szólj be) és ő veszi neki a kaját, meg legutóbb még az állatorvosi költséget is kifizette. Igazából a szakításunk óta sojat gondoltam az exemre, Davidra és őszintén be kell vallanom, újra és újra találkoztunk is. Tudom, hogy ő úgy gondolja én vagyok neki az igazi, de ez közöttünk már annyiszor nem működött. Megváltozott, mondja is, látom én is, és szeretem, mint embert , de én is megváltoztam. Belátom, hogy a szenvedély nem elég egy tartós kapcsolathoz, ami stabil lábakon áll. Persze, kurvajó és talán az első pár évben fenntartható de utána úgyis oda lenne ugyanúgy. Úgyhogy ladies, nem mindig az a jó döntés, ami több tűzzel, szenvedéssel, vággyal jár. Sőt. Ennyi tapasztalattal már tudom mondani, ha túl sok a közös bennetek, az is tönkre vágja a kapcsolatot ugyanúgy, mintha semmi közös nevező nem található. Igazából mindenből meg kell találni egy arany középutat, és nem szabad elvárni, hogy a másik fél majd tökéletes lesz és téged kiegészít vagy pedig majd boldoggá tesz. Hozzatesz a boldogsagodhoz, igen, de ha te így magad, ahogy vagy nem vagy boldog, akkor valaki más oldalán sem leszel. Senkinek nem feladata , hogy a boldogságod legyen. Az a te feladatod. Sokáig hittem ebben a sors szerűségben is, hogy hiszen minden okkal történik. Ez így van, de a döntéseink befolyásolják a történteket. Tehát a tetteink, szokásaink hozzák el a jövőt is. Nagyon pszichológiai téma lett ez most, nem így terveztem, de annyi baj legyen. El sem hiszem, hogy már lassan vége van szeptembernek. Valaki megállítaná egy kicsit az időt? Komolyan, kiíratom magam betegre, hátha akkor kevésbé rohan így. Az edzés amúgy nagyon jól megy, egyre erősebb vagyojk, ami az akrulais célom. Kaja még mindig ugyanúgy, mint évek óta : eszem ami jól esik, akármit, amit megkívánok, napi kalória bevételem 1700 és 2000 között mozog. Ha neadjisten egy két napon kétezer kalória felett eszem, nem büntetem magam másnap, hogy akkor mondjuk 300-al kevesebbet eszek, hiszen semmiféle cél nincs előttem az erő fejlesztésen kívül, ahhoz meg a kaja az energy. Amúgy 50 kg vagyok (és 159 cm). Egy-másfél éve 54 voltam, pár hónapja stabil 52. Mióta kivettem a hüvely gyűrűt és nem védekezünk (csak gumival - ezt se tenné meg értem ám akármilyen pasi ) azóta kicsit felborult a hormon háztartásom. De reménykedem, hogy pár hónapon belül beáll. A migrén piercingemről: még mindig faj a helye, ha megérintem, de persze a porc amúgy is ultra lassan gyógyul. Viszont! Azóta nem volt rendes migrénem. Fejfájás akadt, főleg ha változékony lett az idő, de arra bevettem gyógyszert és el is múlt, vagy ha éppen nem, a fájdalom nem volt tízes skálán 17-es hanem mondjuk csak 6. Érdekes, még csak másfél hónapja van piercingem, szóval továbbra is figyelni fogom. Már hónapok óta feljegyzem a rohamokat egy applikációba. Az utóbbi időben sok hétvégén hostesskedtem, sört osztogattam a Szupermarketben vagy Zott vegán joghurtot stb. Mivel ezekre a munkákra tisztán húsz eurós oraber van, osszeszedtem szép kis összeget, amiből hazautazok októberben Magyarországra és nagyszüleimnek fogom adni a maradékot. Szegények nem sok nyugdíjat kapnak és megszakad a szívem értük. Főleg mikor én itt eszem a luxi gyümölcsbowlokat meg lazac meg steak meg stb. Nem így kellene lennie. Nekem sem könnyű diákként és így hogy Diákhitelt vettem fel ( aminek csak a felét kell visszafizetnem majd hat év múlva - thanks Germany) és itt is egyre drágább minden, főleg a gáz, úristen. Na de nem akarok veszmadarkodni vagy a kinkeserves jövőről írni, mert attól talán még szomorú is lennék. Azt nagyon nem akarom, mert pár hete kilabaltam a depresszióból, úgy érzem. Az amúgy nem is én voltam. Borzasztó volt és nagyon valószínű hogy a gyűrűnek volt köze hozzá... Sose voltam rosszabbul, mint ezalatt az egy év alatt. Összesen másfél évig használtam, de az első hónapokban nem volt semmi mellékhatása. Azon kívül, hogy felszedtem 6 kg-t. 😂 De azzal még ki is bekul az ember valahogy, a depresszió viszont már más tészta.

last days of summer

fruzsi — 2022-08-24 10:47:01

Nem lenne szabad híreket olvasnom, mert kicsit az őrületbe kerget ez a vészmadárkodas, hogy télen meg fogunk fagyni, nem lesz meleg víz az edzőteremben es a többi. Igazából úgysem tudunk ellene mit tenni, akkor fogadjuk el, éljük túl es bizakodjunk, hogy utana majd meg jobb lesz, mint azelött. Eppen a ket hetes szabadsagomat elvezem mar megint, voltunk egy szűk hetet Ausztriában, Maria Alm-ban. Te jó isten, ha van gyönyörű. Es az a nyugalom, ami ott honol…Teljesen magaval ragadott es annyira le tudtam menni alfába, mint szerintem meg soha azelött. Mikor elmentünk egy vizeseshez es egy csodaszep gleccserhez, ami egyebkent turista latvanyossag es tömve volt emberekkel, szo szerint tömegiszonyom lett, pedig en sosem voltam ilyen. Az evek alatt egyre inkabb introvaltta valtam, ez teny es valo de a tömeg sosem zavart. Most viszont, annyi nyugodt, halk es meseszep tajakon töltött nap utan kicsit felzaklatott. Egyebkent elsö nap elvetettem a sulykot, mert egy több mint hat oras turat neztem ki, sok helyen rendes út nelkül, sziklakrol le es fel, kavicsos-poros utakon négykézláb csuszkaltam le, kisebb vizesesen kapaszkodtunk lefele, mellettünk meredek szakadek…Alig vartam, hogy vege legyen, ja es meg le is égtünk. Szegeny Nala teljesen ki volt, utana minden nap csak evett meg aludt. Hosszu több oras turara nem kenszeritettem mar (magunkat sem) mert szegenykem alig tudott mar rendesen jarni. A hotelben isteni reggeli büfé volt, csak reggelire simán bezabaltam 800 kalóriát, aztán rendszerint ettünk valami fagyikelyhet napközben, este pedig 4-5 fogasos vacsora, amit a reggeli közben lehetett kivalasztani, melyik fogasbol mit kerünk. Hat mondanom sem kell, majdnem hanyasig zabaltam tele magam minden este, híztam is 2 kilot, ami egyebkent nem artott. Mikor anno, több mint egy éve, betettem a hormon gyűrűt, rövid időn belül hiztam 6 kg-ot. Utana elkezdtem úgy igazan nagy sulyokkal edzeni, szóval felepitettem egy kis izomtömeget is, es szuperjol tudtam a sulyomat (53-54 kg) tartani. Aztán idén tavasszal koronas lettem, lefogytam 3 kg-ot, ugyahogy vissza tudtam szedni egy kicsit, de aztan kivettem vegleg a gyűrűt es azota 49-50 kilogramm között mozog a sulyom. Total mindegy mennyit zabalok es elhihetitek, nem keves mennyisegü kajat es fagyit tolok magamba minden nap. Hozza kell tenni, hogy termeszetemnel fogva nagyon aktiv vagyok, sosem birtam megülni a seggemen, jelenleg heti 3-4x edzek, de mindennap megvan a minimum 12.000 lépésem. Van, amikor húszezer is összejön, föleg nyaron. Jelenleg eleg nagy dilemmaban vagyok a szerelmi elettemmel kapcsolatosan, ert van egy jol müködö, biztos labakon allo stabil parkapcsolatom, ahonnan csak a szenvedely es hat valljuk be, a jo szex hianyzik. Amugy mindent megad nekem es ö a legjobb hozzam ezen a vilagon. De ez pont egy oylan dolog, ami hogyha hianyzik, olyan hü de hosszu tavon nem tarthato. Vagy talan a legtöbb embernek megis, es egy idö utan lesz egy szeretöjük, de az milyen elet mar? Meg nem költöztünk össze, es nem is tudunk meg egy evig, amig a belvarosban dolgozom. De ha azt meglepem, onnantol nincs visszaut, illetve van, de sokkal komplikaltabb. Igy is nagyon komplikalt, mert szeretem, megnyugtat, ö a biztonsagom, segit rengeteget, Nala nála el, vesz neki kajat, elviszi orvoshoz stb… Manapsag iylen rendes embert talalni szinte lehetetlen, de a szivem megis masfele huz es fogalmam sincs, mit tegyek.

ez tenyleg Nemetorszag legjobb nyara

fruzsi — 2022-08-10 07:06:00

Vegre olyan az idei nyar, mint amilyennek lennie kell: total forro. Neha, mikor mar arnyekban negyven fok föle kuszik a hömerseklet, ugy erzem magam, mint Afrikaban es megfajdul a fejem is, de persze ez nalam egyszerüen standard. Fejfajas naplom szerint, havonta tizenöt napon van migrenem, ami az utobbi honapokban egyszerüen egyre rosszabb lett. Mar akkor is, mikor azt hittem rosszabb nem lehet, annyira fajt a fejem, hogy belazasodtam es önszantambol jeghideg vizzel zuhanyoztam. Igazabol az utobbi hetekben, honapokban ez a sok betegeskedes megviselt. Egyszerüen minden: az elalvasi zavarok, amitöl szinte mindig faradtnak ereztem magam, sokszor volt hanyingerem, föleg eves utan, ami nalam nagyon nem volt jellemzö azelött, söt, neha egyszerüen be tudtam volna hanyni a kavetol. A kavetol, ami nekem amuy elet eszencia, vicc nelkül. Probalkoztam Matcha Latteval,de nekem az meg barista kokusztejjel is olyan teas...Nem az en vilagom, de neha meg lehet inni. Ugye a migren egyre jobban gyötört, ezert jelentkeztem egy Migren Kutatasra. Egy hete kaptam egy migren piercinget, majd`meghaltam, mikor atszurta a csavo a porcot mind a ket oldalon. Utana Tim megprobalta mikroarammal felgyorsitani a gyogyulast, fogalmam sincs, hogy sikerült-e, mindesetre csak akkor faj, amikor hozzaerek, de tudok töle aludni es a fejhallgatot is ra tudom tenni, ami elegge fontos az edzes alatt. Egyebkent rögtön masnap rohadtul fajt a fejem es mult vasarnap is. De elvileg az elsö heten a migren piercing felerösiti a fajdalmakat es egy idö utan egyre kevesbe lesz fajdalmas, talan teljesen is megszünik, bar az en esetemben valoszinüleg nem fog, mert havi 15 nap mar elegge durvanak szamit. De ha csak legyengiti a fejfajast, nekem mar megerte. Plusz a csavo nagyon rendi volt, mert mondtam neki, hogy en a csillogos dolgokat szeretem es swarovski köves piercinget tett be nekem, ami tenyleg nagyon kedves töle, tekintve, hogy a kutatasban valo reszvetem miatt szamomra ez az egesz ingyenes, söt meg ök fizetnek nekem harminc eurot majd a vegen. Idövel csak bizsergest kellene ereznem a piercing helyen, amikor normal esetben migrenes roham jönne. Ha bevalik, csinaltatok Shen Men piercinget is. Azt ki is lehet ingyenes probalni 2 hetig. A panaszaimhoz visszaterve, az immunrendszerem teljesen le volt gyengülve, ezert sokszor tele volt a szam aftakkal, ami egyszer (pont az olaszorszagi nyaralason) olyan irtozatos fajdalmakat okozott, hogy se beszelni nem tudtam, eves elött telekentem a szamat belülröl lidokain gellel, ami tiz percre enyhitette a fajdalmakat, hogy legalabb rendesen enni tudjak, de ettöl függetlenül a közerzetem nagyon rossz volt es egy idö utan a folytonos szenvedes miatt reggelente mar felkelni sem volt kedvem... Persze, semmi sem segitett. Mindezekmellett ijesztöen elkezdett hullani a hajam, de szamomra az volt a legkisebb problema. A libidom lassan-lassan teljesen eltünt, remisztö volt, es sokszor rendesen depresszios voltam. En soha e soha nem voltam depresszios azelött. Hangulatvaltozasok, az igen, de ilyen komolyan a melybe süllyedni es raadasul ok nelkül ? Mindig mikor felülkerekedett ez a szornyü sötetseg, probaltam en mindent: meditacio, termeszet, vidam sorozatok, zenek de semmi sem müködött. Mar feltem, hogy teszek magamal valamit ilyen sötet pillanataimban, ezert bedzaoltam ezekröl Timnek is es anyanak is, mire mindketten egyböl azt mondtak, szedjem ki a hüvelgyürüt. Amit mar amugyis akartam. Tudtam, a hormonok nem tesznek jot nekem es a szervezetem nincs is hozzaszokva. Valamivel több, mint egy evig volt bent, de most megszabadultam töle. Elvlileg 4-6 het, mire ujra önmagam leszek. Hianyzik nagyon a regi enem. :( Szedek ilyen növenyi antidepresszivat is, ami egybekent tenyleg segit kicsit ellazulni (vagy ez a placebo effekt, nem tudom, de nem is fontos) . Igazabol nem lenne okom depisnek lenni, hiszenm mindenem megvan, szuperjol elek, meg diakkent is meg tudok engedni magamnak nagyjabol mindent, nyaralastol ezdve a szaz euros edzönadragokig, van egy csodalatos kutyam, egy nagyon nagyon jo ember van mellettem, mint partner , a munkam szuper laza es imadom a kis csapatomat, mar csak masfel ev es lediplomazom, szombaton jön az idei masodik nyaralas...Minden szuper egybekent, ezert utalom magam, hogy ilyen melyre süllyedtem, meg ha a hormonok is felelösek ezert. Valamennyire en magam is. A kapcsolatom tenyleg szuper, soha senki de senki nem hordozott meg ennyire a tenyeren, mint ö, de a szenvedely meg mindig hianyzik es ez egyre nagyobb problemava valik szamomra....De manapsag egy iylen embert eldobni egyszerüen marhasag.

vegre egy meleg nyar

fruzsi — 2022-07-26 18:00:46

Tudom, hogy mindig mindenki panaszkodik a negyven fokok miatt, de en megis örülök neki, mert ezerszer jobb mint a tel. En ezt mindig el tudam viselni. Marnagyon regota nem jelentkeztem vagy irtam barmit is, pedig hetek ota el-elkap az erzes, hogy irjak - igazabol barmit is. Nekem ez amolyan önkifejezes, meg ha nem is blogot, hanem epp egy verset vagy barmifele novellat is irok. Regennyel mar nem probalkozom, mert sosem tudtam befejezni, talan nyolc-kilenc evesen meg sikerült öket teljesen a vegeig vinni. Nem mintha olyan tul sok szabaidöm lenne ra. Akkor is inkabb olvasok. Az utobbi hetekben nagyon depresszios hangulatom volt, pedig ha belegondolok, okom nem lehet a panaszra. A munkaban mint mindig, remekelek, a kutyam (aki szamomra a legfontosabb) szuperjo eletet el a baratomnal, hiszen nala van kert is meg ö rengeteget otthon van a Home Office miatt, talaltam egy mellekallast is, talan felretenni is tudok majd kicsit szereny diakkent. Halistennek mar csak masfel evem van hatra az egyetemböl, kettö mar mögöttem. Kicsit frusztal hogy megis mit fogok kezdeni magammal utana, de meg van idöm kigondolni melyik iranyba szeretnek menni. A kapcsolatom total nyugis, de annyira, hogy több, mint egy ev alatt sem sikerült meg egyszer sem összekapnunk barmin is. Mondhatnam azt is, hogy a szenvedely lassan kihalt belölem. De a baratom egyszerüen ilyen. Olyan ..nemet. Nyugodt, kedves, mindent megtesz ertem es nagyon szeret de hogy szenvedelyes kapcsolat? Szerintem nem igazan tudja, miylen az. Miota Covid-os voltam sajnos mindenfele betegsegem volt, pedig nem voltam soha egy nagy betegeskedö. Ma ujra lecsapoltak a verem, mint egy joparszor mar, es jövöheten var ram egy szuper muris beltükrözes. Szerencsere elaltatnak, de akkor is. Ja es voltunk nyaralni Olaszorszagban, ami egyszerüen csodalatos volt, föleg Róma. Legszebb varos, komolyan, es ott ünnepelhettem a születesnapom! Legszivesebben minden evben visszamennek. Akkor is, ha ötvenezer fok volt. Inkabb összel ajanlom. Utana Romabol tovabbrepültünk Calabriara, ahol meg egy hetet eltöltöttünk. Igazabol ott is beteg lettem, emiatt nem igazan tudtam elvezni az egeszet, de mindemellett unatkoztam is. A baratomnak jo volt, mert ö remek benne, hogy kikapcsolodjon es semmittevesbe merüljön, en viszont sosem birok megülni a seggemen. Mikor hazarepültünk, a betegsegem ezerszer rosszabb lett es meg egy hetet kimaradtam a melobol is. A hetvegeimet leginkabb a strandon töltöm, amit sose unok meg egyebkent. Mivel csak hetvegen van idöm latni a kutyamat es a baratomat, ezert minden szombat-vasarnapot Hemsbachban töltök, ami amugy egy kis cuki falu, de iagazbol nem sokmindent lehet ott csinalni. Ezert sznten gyakran gyötör az unalom, takaritok, fözök, eszek es eszek es eszek meg persze setalgatok Nalaval a legtöbb hetvegen. Ettl persze mar kiborultam, mert szeretnek kicsit elni, meg aert en olyan öreg nem vagyok. Azt megertem, hogy ö 39 eves, es neki szuperjo szorakozas hogy ül a gep elött es olvas, elemez, vagy eppen kockul, de en legszivesebben allandoan kint lennek. Nem okolom a kapcsolatomat a jelenlegi boldogtalansgomert, de azt hiszem megsem ö lesz az Igazi. Mar ha van olyan. Igazabol butsag lenne eldobnom ezt, hiszen senki mas nem lenne iylen jo hozzam, de egyre inkabb masfele huz a szivem. Nem is tudom, hova, de nem akarom mellette lekötni magam. Talan hatalmas hiba, de kivarom, hogyan alakulnak az erzeseim es azalapjan döntök majd.

depi

fruzsi — 2022-03-31 07:25:46

Éppen tornászom vissza a régi súlyomat, azt a par kilot, amit a Covid betegség alatt vesztettem, holott étvágyam az volt rendesen es unalmamban minden nap három fogasos ebedet tettem az asztalra. Hiába, ha nincs súlyzós edzés, akkor csak fogyok. A tegnapi nap rendkívül stresszesre sikeredett a végére. Nalával volt egy időpontom egy új kutyaszalonban, es almomban sem gondoltam volna, hogy ott kell maradnom végig, hogy a kutyámat tartsam es nyugtassam es hogy végeredményben csupa kutyahaj legyek. Két es fel óra volt ez az életemből es este kilenckor lettünk kész, mire realizáltam, hogy nincs nálam kulcs, mivel Tim vitt el minket autóval es aztán neki mennie kellett küzdő sport edzésre. Szóval szépen odesetaltunk az edzéséhez (inkább felig kocogtunk, mert fáztam) es meg ott bent majd félórát vártunk rá. Hazaértünk én meg tiszta idegbe voltam, mert aznap rémes migrénem volt es valami vacsit is akartam meg fürödni is. Igazából egész estere pihenést terveztem igy a hosszú nap után, hiszen ma egész napos Spinin es Step Aerobik képzésem van, amin meg fogok szó szerint dögleni, de hat nem jött össze. Valószínűleg majd meg hamarabb leesek a Spinning Bike-rol. Péntekre szinten Kettlebell tovabbkepzes lesz, ami ugyanúgy kemény, ráadásul szombaton mennem kellene Karlsruhéba a Hyrox Sporteseményre (olyan, mint egy Crossfit nap, különböző Challengekkel) es ott a többieket támogatni meg hajrázni meg segíteni meg minden. Hat, biztos, hogy nem. HA nagyon kell nekik, hozok egy orvosi igazolást, hogy migrénem volt. Ja, es vasárnap este a teremben a többiek búcsú bulit terveztek nekem, aztán meg megyünk bowlingozni meg inni. Fasza. Utalom az ilyeneket amúgy. Ez a tipikus helyzet, mikor csak benézek es aztán lelepek, de most ezt nem tudom megtenni, mert végül is értem szervezték. Hétfőn pedig kezdek az új teremben, ahol minden egyes nap estés vagyok, amit gyűlölök, mert este 6-7 után én mar nem vagyok beszámítható. Az első hetet meg kibírom igy, de aztán megmondom, hogy ez nem mehet igy tovább.

altalanos unalom

fruzsi — 2022-03-27 11:55:18

Az utóbbi időben elég sokszor fordul elő, hogy elmerengek azon, jó döntés volt-e, otthagyni a családomat es barátaimat es egyszerűen egy másik országba öltözni. Új kihívások után kutattam, amiket meg is kaptam, sikeresen túljutottam a nehézségeken es most ott tartok, hogy minden olyan lapos es unalmas. Meg soha életemben nem ereztem ilyet, de igy van. Nyilván sokkal jobb, mint a folytonos stressz, problémák vagy rettegés, másrészről viszont ez a monotonitás pontosan az, ami nem az olyan embereknek való, mint amilyen én vagyok. Mert ez gyilkos. Parválasztásban sem biztos, hogy ö a tuti, mármint ilyen terén. Megvan a nyugim, a szabadságom mellette 100%-os mertekben, szeret, tisztel meg minden, de néha olyan érzésem van, mintha neki totál elég lenne ez a nyugalom es biztonság. El is hiszem, ö mar talán azt gondolja jól kielte magát es mar mindent csinált, amit szeretett volna, én viszont nem tartok meg ennél a pontnál es szeretnek minél több dolgot átélni. Sosem akartam Németországban letelepedni például, de ha őmellette maradok, akkor igenis az a sorsom. Tegnap túlgondoltam mindent, majdnem sirtam is (de csak majdnem, mert amugy sosem tudok) es írtam tesómnak, hogy úgy hiányzik az a spontaneitás, hogy átmegyek es iszogatunk vagy elmegyünk valahova együtt vagy a családdal bulizunk, megyünk strandra, állatkertbe, vagy csak az az egyszerű kerti grillezes, főzés, ami minden hétvégén megszokott volt. De ez az én döntésem volt, amivel együtt kell élnem, legalábbis két évig meg biztosan, amig az egyetem tart. Szóval tegnap kiöntöttem magamnak jó sok bort, amit a párom vett nekem, fogta ezt az eldobhatós Burberry Hibiscus vízipipa szerű cigit, vagy mi ez es kiültem a kertbe zenét hallgatni meg tovább morfondírozni az életen es hogy mégis mi is lenne vagy lett volna a legjobb. Persze, itt is lenne lehetőségem es hívnak a többiek ide-oda, enni, inni, bowling, gokart es társai, de velük valahogy NEM UGYANAZ. Vagy csak nem akarom elvből, fogalmam sincs. Az a nagy partizos es éjszakázós mar amúgy sem vagyok évek óta, eléggé távol áll tőlem, de azért néha-néha jól esne, es mikor arra kerül a sor, lelepek valami kifogassal (erre jó, ha van az embernek egy kutyája. )

vege

fruzsi — 2022-03-22 12:19:03

Szóval hivatalosan is túléltem a Covid-ot, ami egyebkent egy sima influenza volt, tehát rettenetes es sokáig tartó. Igazából meg mindig vannak tüneteim, de nagyon enyhek es inkább amolyan megfázás jellegűek. Ez a szar nagyon ráment a fülemre, úgyhogy az továbbra is kissé be van dugulva, de úgy döntöttem, nem megyek vele orvoshoz, egyszer csak elmúlik magától. Sőt, ma mar negatív tesztet csináltam otthon, ami azt jelenti, holnap kint vagyok a karanténból, holnapután pedig mar dolgozhatok végre. A munkahelyen törten ez-az, például a munkatársnőm, aki most végez az egyetemmel, mégis maradhat a cégnél, mert sehol máshol nem talált munkát, pedig úgy volt, hogy a teljesítményét tekintve mennie kell. Igazából tényleg nem csinált semmit, de meg csak jelen sem volt, hiszen mindig hónapokig betegszabadságon volt, merthogy ö depressziós. (Es lusta.) Nem találom fairnek, hogy azokat, akik meg tényleg odatettek magukat, őket pedig sokszor elküldtek az egyetem elvegeztevel, mondván, hogy nincs szabad hely. Na es mivel a kolleganöm maradhat, ezért Michael-nek mennie kell egy másik terembe. Pedig ö tényleg szuper (kicsit túl jószívű es gyakorolnia kellene az autoritást) es ö a kedvenc kollegam. De azt mondta, mivel én is termet váltok ugye április elsejével, ezért annyira nem bánja. De igy mar én sem. Az utóbbi időben komplett kicserélődött az egész Team, szinte mindenki új es annyira nem ismerem meg őket. Persze szuperek, jó fejek, de hadd legyen akkor ott ez a totál új Team, es én is elhagyom őket kerek egy év es 10 hónap után. Nem kevés idő es nagyon sok minden történt. Mondanom sem kell, az a terem a második otthonom, de haladni kell tovább. A változás pedig minden esetben jó. Az idő egyebkent valami fenomenális es megjöttek az új edző cuccok is, amiket rendeltem, úgyhogy nagyon happy vagyok, attól eltekintve, hogy emberek köze nem mehettem mar tíz napja. Nincs is vele baj, mert olyan szociális lény azért megsem vagyok, de azért jó lett volna beülni valahova, vagy csak simán venni valamit, bármit. Holnap viszont mar megyek anyához, kajalunk, fagyizunk stb, meg elintézek ilyen apróságokat, hogy bank es Nőgyógyász. A fogorvosnál mar idén voltam, professzionális fogtisztítást is letudtam erre az évre, vérvétel es hormonteszt is mind el van intézve (minden szuper, de vas hiányos vagyok meg mindig, szerintem az a nagy dózisú vas amit szedek, fel sem szívódik, de mindegy, a lényeg, hogy kb. öt év szenvedés után a hormonjaim rendbe jöttek az eletmodvaltasomnak köszönhetően es hogy példa értékű koleszterinszintem van.) Olyan meleg van ma, legszívesebben mennek egyet kocogni, de meg nem szabad semmifele sportot beiktatnom. (Total unfair, nem bírom ki meg egy hétig edzés nélkül. Te jó ég, ez a 10. nap mozgás nélkül. BELEHALOK emberek) MAR NEM SOK VAN HATRA ES NYARALAAAAS.' De elötte beiktatok egy het Hungary-t is es leszolizom magam a felismerhetetlensegig haha. Hat nem gyönyörü? isabella körülbelül egy éve Követés 106

mmm

fruzsi — 2022-03-17 10:34:33

A lelkem vágyik rá, de az eszem tiltja. Almomban latom öt, De az életben ritka. Tudom, hogy létezik, hiszen ö velem volt, Hideg őszi esten Keze a kezem volt. Nem ismert engem, Talán nem is akart. Legalábbis nem igy. Igy csak felkavart. Megnyíltam neki, Mint hóvirág tavaszon, onnantól kezdve, Szeretett de nagyon. Szerelem volt az, szeretet nélküli. Megsérült s meghalt, Szét tudtuk tiporni. Mégis, hogyha lenne egy esélyem arra, hogy a rohanó időt Visszaforgathassam…

hello Corona

fruzsi — 2022-03-16 19:24:26

Nagyszerű érzés, amikor a vírus, ami két éve tönkretette az életed, egyszerűen megfertőz es kéthetes karanténra ítél. Amúgy nem is lenne ezzel semmi gond, eltekintve attól, hogy az ember edzeni sem tud, de elég durva tüneteim vannak. Nem is az, hogy durva, hiszen voltam mar többször is influenzás es volt mar a helyzet sokkal rosszabb is. No de mindent összegezve lázas vagyok, faj a torkom, begyulladt a fülem es iszonyatosan be van dugulva az orrom. A túl sok orrcsepp nem megoldás, mert megfájdul tőle a fejem, pedig gyerekeknek valót használok (eskü, csak az jött be, es az sem izgat, mikor furcsán néznek ram a patikában miatta. Egyszer egy kedves férfi meg is jegyezte, hogy: Ez valójában Önnek lesz igaz? Ah, ne aggódjon, rengetegen használjak felnőtt létükre is). Ha Mannheimban az én kis szépséges lakásomban lennek most karanténban, akkor igencsak megölne meg jobban az unalom, hiszen Nala kiskutyám mar december óta itt sziesztazik Timnél vidéken. Az elején iszonyat nehéz volt a hétköznapokon nélküle, de Nalanak igy a jobb, hiszen szinte sosincs egyedül. Timnek Home Office van es valószínűleg egy darabig meg lesz is, hiszen megint egyre feljebb ment a fertőzöttek száma az utóbbi időben, egyértelmű volt, hogy mi is elkapjuk. Tim mar egyebkent egész jól van, én meg tőle kaptam el, tehát nálam most éri el a csúcsfokot. Csak hat mostanság mindenkit jobban érdekel a háború alakulása es a lehetséges kihatásai, például, hogy milyen irreálisan drága az üzemanyag es mennyire drágultak az élelmiszerarak es társaik. A Covid csak a kezdet volt, egy jó kis gazdasági válság fogja meg megkeseríteni az életünket. Pedig egy kicsit azért vágytam arra, hogy szüljek egy darab gyereket, de mindezek a történések megerősítenek abban, hogy nem kell nekem az. Mindig is sokat filoztam rajta, hogy akarom-e vagy nem, végső koron ki a francnak van kedve terhesnek lenni, nagy hassal benazni, hízni, a hormonoktól pszichopatává válni, aztán persze a szülésbe majd belehalni, hogy utána ne legyen soha többe egy szabad perced se magadra meg meg a szexi tested is tönkretedd. Aztán a gyerek tinédzserként úgyis a fejedhez vágja, hogy utal meg hogy elszökik. Hat kurva jól hangzik. De nem is akarnám büntetni a gyerekem, hogy egy ilyen szar világba küldöm. Én magam is annyiszor belegondoltam, hogy például anya mindig rajtam töltötte ki a keserűséget, mert hat ki máson? A párján nem tudta, mert egy alkoholista állat volt, aki felholtra verte, ha ki merte nyitni a szájat, a kisebbik gyereken meg főleg hogy nem, hiszen öt védeni kellett minden percben (főképp az alkoholista állattól) Tehát én maradtam eme nemes de nem halas feladatra, rajtam csattant nagyon sok minden az anyámtól es ezért állandóan bűnösnek ereztem magam, amiért ott vagyok, amiért élek, amiért lélegzem, amiért erre az átkozott világra kerültem. De végső soron, nem én kertem öt, hogy adjon nekem eletet. Én nem kertem semmit. Na, de elég a családi traumákból, mindenkinek van, nekem meg aztán akad többfele is, több személyből kiindulva, de mar évek óta azon vagyok, hogy megértsem es feldolgozzam oket es mar olyan hetven százalékban sikerült is. Ez ugyebár egy lassú folyamat, de mindenkinek szembe kellene néznie ezekkel, ha igazan nyugodt eletet akar élni.

Frühling oder so

Fruzsi — 2022-03-10 19:31:33

Mostanában elég nehéz megtalálni a lelki békémet, megint gyötör az álmatlanság éjjelente és ezek az elalvást elősegítő bogyók sem hoznak igazán eredményt. Néha jó, mert teljesen kiüt, de össze sem hasonlítható egy pihentető alvással. Amit csak akkor sikerül elérnem, amikor nem egyedül alszom. Arányában egész jó, mert sokszor vagyok éjjelente nem egyedül, de amikor igen... Hát az borzasztó. De már lehet a fejemben vettem, hogy úgy úgysem tudok aludni és ebben rejlik a probléma. Lényeg a lényeg, felcseszem az agyam párszor ezeken a szürke hétköznapokon. Ez esküszöm gyilkos. Soha életemben nem tapasztaltam még ezt meg, mert velem folyton történt valami. Még ha nem is mindig jó, de mindig mozgásban voltam és folyamatos változásban. A változás az, amitől a legtöbb ember tart, engem pedig az éltet. Még csak pár nap, és kezdek az új helyen, persze kicsit más lesz, aminek örülök is mert szükségem van rá egyszerűen, ugyanakkor nem vagyok olyan biztos benne, hogy JOBB lesz ott. Tartok attól, hogy nem. De már csak két éven van ebből a rohadt egyetemből, úgyhogy átvészelem valahogy. Az utóbbi hetekben elkezdtem újra angolt tanulni,ért annyira a németre fókuszáltam, mióta itt élek, hogy olyan érzésem volt, mintha angolul totál elfelejtettem volna. Igazából csak podcastokat hallgatok és próbálom Netflixen a sorikat német helyett angolul nézni, de tegnap már angolul beszéltem a vendégekkel, mindenféle probléma nélkül, szóval még ez a kevés is hatásos. Most pedig elkezdem az olaszt felfrissíteni. Hihetetlen az emberi agy, ahogyan titkosan megőrzi azt a rengeteg idegen nyelvű szót, és az ember egyszerűen csak tudja. Ma voltam Schwetzingenben anyáéknál (igazából heti 2-3x megfordulok ott) mert Mama túrós batyut sütött, úristen ma dupla annyi kalóriát ettem, mint általában, pedig az 'általában' sem kevés. Sőt, meg utána fagyizni is voltunk az olaszoknál, mert 18 fok volt ma. Elbúcsúztam mamitól, mert ma este utazik vissza Magyarországra. Én meg majd valamikor május végén megyek vonattal, mert meg akarom várni a jó időt. De amúgy már nagyon mennék! Hiányzik minden és mindenki. Végre elértük azt itt, hogy minden nap süt a nap és egy kicsit jobb a kedvem is emiatt. Ezt akartam mindennel jobban, mert itt egész télen összesen háromszor ha láttuk a napot, tiszta Anglia volt. Ma nem edzettem, mert tegnap éjjel az alvás semennyire sem jött össze és ilyenkor úgy sincs erőm nagy súlyokat mozgatni, úgy meg meg sem éri edzőcuccba öltözni. Szerintem adok magamnak egy jó pár nap pihenő időt, úgy érzem, a szervezetemnek most szüksége van rá. Inkább meditálnom kellene meg folytatni a légzés gyakorlatokat. Ja és tanulni marketingre. A közgazdasági ZH-mra 1,3-at kaptam! (Ami szuper jó, mert itt az egyes az ötös hahi)

Februar

Fruzsi — 2022-02-22 20:15:00

Jud majdnem 10 év-vel ezelőtt Követés 12 Akár hiszem, akár nem, de eljött ez a pillanat is, amitől az utóbbi hónapokban már valósággal rettegtem. Az egyetem felénél járok, ami azt jelenti, itt az idő edzőtermet váltani. Mivel a főnökök nagyon szeretnek engem, joggal, hiszen én tényleg nagyon oda teszem magam a munkában és állandóan dicsérnek, így aztán eleget tettek kérésemnek, miszerint hogyha eljön a terem váltás pillanata, a belvárosi termék egyikébe szeretnék kerülni. Úgy is lesz. Ráadásul két volt kollégám is ott van és nagyon örülnek nekem, meg én is szuper jól kijöttem velük mindig is, de azért kicsit összetört a szívem, hogy ott kell hagyjam a mostani termet. Ami egyébként a központ, és ott van az Office is, na és nem utolsó sorban a barátom. Minden nap együtt ebédelunk ott az irodájában és naponta sokszor odajön hozzám munkaidőben, ami egyszerűen feldobja a napjaimat És ezeknek mind vége szakad, helyettem felvettek egy új diáklányt, aki egész szimpatikus egyébként, azt meg kell hagyni. Kikérték a véleményem, és mivel az első benyomásom róla pozitív volt, ezért helyeseltem, hogy vegyük fel. Mondjuk akkor még. Nem tudtam, hogy nekem mennem kell majd. Egy hónapom lesz rá, hogy mindent megtanítsak neki. Vagy legalábbis sok mindent. Én már ismerem a hatalmas épület minden zugát, tudom, hová való a legtöbb kulcs a 135-ből, én kezelem a pénzt, az automatakat, a lágert, mindenhez van kulcsom, tudom hol vannak a biztosítékok, milyen cég mit hoz vagy visz vagy szerel vagy ellenőriz, rengeteg felelősséget vállaltam és igazából imádom ezt. Fontosnak érzi magát az ember. Még pár hétig stúdió vezető is voltam diák letemre, mert senki más nem akadt a posztra. Na de most egy szép időszak lezárása következik. Valahogy úgy érzem, a másik teremben jobb lesz nekem, kevesebb őrült, alkoholista, perverz és Pszichopata jár oda. Inkább fiatalabbak és normális abban emberek, akik csak az edzés miatt jönnek. Ahogy valójában lennie kellene. De mikor megosztották velem ezt a sokkoló hírt, nagyon szomorú lettem és ideges. A haragomat mrg persze mindig a barátomon töltöm ki. Szegény. De azért imádom. Főleg, hogy tűri. Ő a legjobb a világon, esküszöm. Még csak nyolc hónapja vagyunk együtt és emiatt lehetséges, hogy még elég sűrű a rózsaszín köd, de akkor is bomba jó érzés. Tegnap lecsapolták a vérem, úgyhogy hamarosan kiderül, hogy miért fázok akkor is, amikor másoknak melege van és mitől van havonta egyszer napokig tartó migrénem. Természetesen sejtettem én mindig, hogy a hormonjaimmal van gond, de állandóan halogattam, hiszen kinek van kedve vizsgálatokra járni? Mióta (sokkal) többet eszek, azóta az emésztési gondjaim már nem olyan vészesek, és mióta kevesebbet stresszelek(haha vagyis próbálok) és igyekszem odafigyelni a legzesemre, azóta jobban is alszok. De lehet, hogy az új súlytakaró is segített ebben. Egy időszakban viszonylag sokat írtam titokban az exemmel és az nagyon megviselt. Gondolom a bűntudatom gyötört és persze ő is továbbra is, igy aztán altatóra volt szükségem, hogy legalább néha néha ki tudjam aludni magam. Alvás nélkül és sok edzéssel nem igazán voltam működőképes, úgyhogy ez elkerülhetetlen volt. Aztán végleg megszakítottam vele mindenféle platformon a kapcsolatot, és azóta rendben a lelkem és az alvásom. A legtöbb problémánk, aminek van, lelki eredetű és a gyökerét kell keresni és 10000%-osan megszüntetni, másképp nem fog hosszútávon megszűnni a szenvedés.

love is kind

fruzsi — 2022-02-09 09:32:49

Soha eletemben nem volt meg ilyen nyugodt parkapcsolatom. Olyan ami ennyire meghitt, problemamentes es meg terheket is levesz a vallamrol, ahelyett, hogy extra stresszfaktor lenne. Ha tudtam volna, hogy letezik ilyen, nem elegedtem meg volna a folytonos veszekedessel, mondvan, hogy az normalis. Mert nem az. Es az nem is igazi.

; again

Fruzsi — 2021-12-20 15:36:58

Nagyon regota nem irtam mar, nezzetek el nekem meg mindig, hogy a nemet laptopommal kepzelen vagyok ekezeteket tenni. Engem is idegesít. Szóval, mar hónapok óta nem írtam, es iszonyat sokminden törtent azota. A Lockdown Németországban a nyar elejen veget ert, mindenki ujult erövel, fitten es motivaltan vagott neki a melonak, esküszöm, öröm volt nezni. Aztan szep lassan kezdtek a kollegaim kihullani, vagy felmondtak, vagy edzötermet valtottak, söt, meg a Studiovezetom is bejelentette, hogy ideje tovabb lepnie. Teljesen erthetö ez szamomra, mivel a ceg nem igaza fizeti meg a jo munkaeröt. En meg egyetemista vagyok, nekem tökeletes, hiszen diakkent sehol sem keresnek ugy igazan pénzt, itt viszont nagyon jok a Venice Beach-en belüli képzések. Az exemmel valo kinlodasom igazabol a mai napig nem ert veget – shame on me. Egy többeves kapcsolatot persze nem egyszerü lezarni, de nagyon nem ugy kellett volna kezelnem a helyzeteket, ahogyan kezeltem. Hiszen mindemellett a sok kusza erzes mellett, folyton belevagtam valami ujba. Mert hat miert ne, ki tudja, talan lesz valami komolyabb belöle. Igazabol maximum 3 honap utan kiderült, hogy peldaul a sraccal, akivel az ev eleen ismerkedtem, össze sem illünk. Tul gyerekes es tul önzö volt nekem. Arrol nem is beszelve, hogy egy-ket honap utan bemutatott az egesz csaladjanak meg a drogos barati tarsasaganak, akik csak a fesztivalokrol voltak kepesek beszelni. Ez egybekent is tul gyors tempo volt nekem, en kikeszülök az ilyenektöl. Termeszetesen megbantottam, en voltam a legnagyobb szar, es meg azt is hozzam vagta, hogy nekem fogalmam sincs, hogy ö mennyit tankolt miattam, es hogy mennyibe került az az ezüstlanc, amit vett nekem. Nem is kertem. Azota mamanak adtam, mint minden ekszert, amit pasiktol kaptam. Ott elhataroztam, hogy nekem soha többe nem kell nemet. Mert a nagy resze tenyleg igy gondolkozik, Suy kolleganöm meselte, hogy ök a baratjaval mar evek ota együtt vannak, de mindent 50-50%-ban fizetnek. A lakast, a kajat, MINDENT. Szerintem ez nagyon gaz, föleg, hogy Susy is tanul meg, es annyit keres havonta mint en: konkretan semmit. Diakhitel <3 Utana ismet az exem volt a kepben, de persze nem müködött, mert allandoan bizonytalan voltam, hogy ez jo döntes-e egyaltalan. Es akkor egy elveszettnek hitt feltestveremen keresztül (aki meglehetösen fura es allandoan meg akart masszirozni, egekig magasztalt, mint egy istennöt, ezert eppen hogy megismertem, mar nem is tartom a kapcsolatot vele) megismerkedtem a fönökevel. Persze csak online. Es szuper jol elbeszelgettünk, neha orakig telefonaltunk, igy aztan gondoltam hazautazom, mielött kinyitunk, hogy megismerkedjek vele. Igazabol semmi rosszat nem tudok mondani ra, mindent megtett ertem es egy nagyon jo lelek de valahogy nem volt hozzam valo. Nem volt eleg ferfias. Aztan kitalalta, hogy meglatogat itt engem, es valoban kivezetett idaig, hozott sok ajandekot, stb, de eletem egyik legfusztralobb napjai voltak azok es raadasul akkor volt a szülinapom. Meg a telefonom is elhagytam, mikor ruhakat adakoztam. Azt hiszem, azt teljesen megerdemeltem. A karma dolgozik. Szegeny sracot par nap utan hazaküldtem, mert mar annyira idegesitett, hogy egy idözitett bomba voltam. Termeszetesen az exemujra ott volt, sosem akarta feladni es mindenaron vissza akart kapni. En meg gondoltam, csak lazan, probaljuk meg, Es ott valoban minden nagyon szep volt. Amig nem közölte, hogy harom hetre hazautazik Magyarorszagra. Nalam pedig egy iszonyat stresszes idöszak következett a munkahelyemen, ahol nekem kellett hetekig egyedül csinalnom, vezetnem mindent. Annyira rossz volt a helyzet, hogy még a legjobb barátnőm esküvőjére sem engedték el. Egyszerűen el kellett toljam a szabadságomat. Szomorú voltam és szükségem volt valakire. Az exem pedig nem volt ott hiába kértem, hogy legalább egy kicsit hamarabb jöjjön haza hozzám. Nem terveztem, hogy a dolgok így alakuljanak, de így lett. Igazából mindig is felnéztem a Venice Beach Akadémia főnökére a tudása miatt. Edzéssel, életmóddal, táplálkozással kapcsolatosan. Nagyon sokat tanultam tőle és nagyon sok időt szentelt nekem, mert látta rajtam, hogy tanulni akarok. Kaptam tőle egy rakat könyvet is, meg egyéb apróságokag és mindig megvigasztalt, amikor éppen romon voltam például anya miatt vagy akármi más miatt. Őszintén sosem gondoltam volna, hogy köztem és közötte bármi is lesz. Hiszen ő azért jóval idősebb, számomra érthetetlen lett volna, hogy bármit is akarna egy külföldi diáktól. Meg ez persze amúgy is tilos. De azért olyan tavasz körül elkezdett nagyon is érdekelni. Egyszer a szülinapom környékén egy igazán forró álmom volt vele, na onnantól kezdve azt csak azt gondoltam, oke, nekem ő kell. Még anyáéknak is elmeséltem, mire anya megjegyezte, hogy én én úgyis bárkit megkaphatok. Akkor azt gondoltam, ja talán igen, de őt biztos nem, mert ő volt az egyedüli férfi akinel nem lehetettem biztos abban, hogy akár engem. Mint utólag kiderült egy játékot játszott így velem, hogy jól a fejemben maradjon és mindig rá gondoljak. (Működött). Igazából, amikor néha vasárnaponként üzenetet kaptam tőle WhatsAppon, kezdtem gondolni, hogy talán mégsem vagyok közömbös neki, de nem akartam beleélni magam. Még akkor sem, amikor elvitt egy szép várhoz túrázni a nyár elején és megcsókolt. Halálosan meglepődtem, amúgy most visszagondolva, nem tudom, miért voltam ilyen naiv haha. Csodálatos hónapok következtek utána, persze mindent alaposan titokban tartva (sikerült is 4 teljes hónapig, nagyon jó színészek voltunk). Állandóan kirándulni vitt, majdnem minden szuper volt, csak nehezen szoktam hozza, hogy ő nem igazán mondja ki az érzelmeit. Viszont annál inkább mutatja. Tettekkel, vagy sok csókkal, simogatassal, bujassal. Nehéz volt megszoknom, és még szenvedtem is emiatt rendesen. De tudom, hogy mindennel jobban szeret és bármit megtenne értem. Tényleg nagyon jó hozzám és én is világi jó barátnő vagyok és próbálom őt úgy boldoggá tenni, mint ő engem. Sőt még tanulunk is együtt és fejlesztjuk magunkat. Soha nem volt még ilyen egészséges és nyugodt kapcsolatom. Hagy nekem időt magamra, persze szeretne, ha állandóan nála lennék, de mégis bármikor elvonulhatok, ha egyedül akarok lenni. Például most két hét szabadságon vagyunk és én minden egyes nap itt vagyok nála Nalaval. Tegnap este elmentem barátnőmmel étterembe meg iszogatni és az ilyesmi sem probléma neki soha, elvisz, értem jön és kész. Egyébként ő mégis német, de mivel öt évet élt Sydney-ben, kicsit szélesebb a látóköre. Mégis néha úgy érzem, hiányzik valami és totál bűntudatom van, mert az exem olyan székeket ír és soha de soha nem fog lemondani rólam. Hiába nem beszélünk hónapokig, még néha a fejemben van és ez kikészít. Soha de soha nem lenne szabad hagynunk, hogy idáig fajuljanak a dolgok. Egy éles Cut-ot kell csinálni és véget vetni mindennek. Nem szabad húzni, százszor újra próbálni. És így, 26 évesen már tudom, nem a szenvedély a lényeg egy kapcsolatban, hanem a bizalom és a nyugalom. Mert egy idő után, ezek sokkal többet érnek. És ezekkel tud az ember haladni is, mint egy csapat előre.

; lieber Sommer, wo bleibst du?

fruzsi — 2021-04-27 19:17:50

Vicces visszaolvasni, hogy telen azt irtam egy bejegyzesben, hogy ugyis nemsokara nyitunk. Termeszetesen azota sem, ugyhogy az elet kicsit lassabb mederben folyik, de engem nem zavar, igazi luxuseletem van, sok idöm tanulni a vizsgakra, a beadandokat alaposan es reszletesen kidolgozni, tudomanyos kutatasok utan keresgelni es a többi. Visszatert a motivaciom is vegre az edzeshez, mai nappal uj edzestervem van, ami szuper jo es rendesen kifaradok töle. A kajaval meg mindig nem akarok semmit kezdeni, a felszedett pluszkilok nem allnak rosszul, vegre akkora lett a mellem is, mint anno regen a fitnesz elött, ugyhogy ez vegül is pozitiv es örülök neki. Viszont elfeljettem mar, milyen kellemetlen nagy mellekkel futni peldaul, a hason fekvest pedig szinten elfelejthetem. De ennyi aldozatot hozok, na meg persze a testzsirszazalekom is picit nött. A szabdidömben a kishugomhoz jarkalok, pa ora alatt kibabazom magam, meg persze minden egyes nap elmegyünk fagyizni, es hatalmas setakat teszek Nalabebimmel. A pasizast jelenleg szüneteltetem, mar kb. egy honapja vissza sem irok senkinek, nemhogy tali vagy ilyesmi. Ebben az undorito vilagban mar csak a penz a fontos mindenkinekinek. Ha talalunk az eletben valakit, akinek viszont mi magunk vagyunk a legbecsesebb dolog es nem a penze, akkor azt az embert nem szabad elengednünk...

Meg mindig tavasz jeee

fruzsi — 2021-02-24 08:22:01

csodalatos husz fok <3 Tesoooo <3 Egyetlen es igaz<3 (persze a többi tesveremet is szeretem, de ezzel a dilivel egy az apank is. Összetartozunk örökkeee) Eletem elsö feketeerdö tortaja, ami full jol sikerült halistennek.

Szia tavasz

fruzsi — 2021-02-22 23:38:02

Azt hiszem, szuper jó hétvége van mögöttem, ráadásul három napos volt. Kipihentem magam rendesen, mert tulajdonképpen semmit nem csináltam a főzésen és Nala nevelésén kívül. Igen, próbálom végre megnevelni a kis drágámat, mivel azt hiszi, hogy ő a főnök és mindent megkap. Eddig így is volt, nem találom, de rájöttem, hogy már csak csupa szeretetből is, ezt nem hagyhatom. Szerencsére valami borzasztó okos és érti, hogy mit akar az ember tőle. Néha persze makacs, mint az öszvér, de ha nem adom fel akkor a végén úgyis megteszi amit akarok. Picit stresszes volt a mai nap, mert olyan helyen voltunk, ami számára idegen volt és néha ugariti, mikor valaki bejött a lépcsőházba. Ez számomra természetes, mivel így jelez, de sokan nem bírják ezt elviselni és akadt egy kis súrlódás. A következő lépés az lesz, hogy leszoktatom az ugatasrol, de nem lehet mindent egyszerre. David meg mindig nem adja fel, te jo eg, most azzal jött, hogy el akar vinni Pragaba. A fönökkel ma megint sztorizos es lelkizös napot tartottunk, meg mentünk bevasarolni es szülinapi kartyat is nezni Susynak, mert ma lett 23 eves. Husz teljes fok volt ma, full napsütessel, ugyhogy igazabol semmi sem ronthatta el a kedvünket, lehuzott napfenytetövel utaztunk es hangosan zenet hallgattunk, ki kell elvezni a jo idöt, mert ahogy neztem, egy het mulva ujra elromlik az idö. Holnap csak öt orat leszek bent a teremben, aztan megyek ki Schwetzingenbe es megyek Nikiekkel fagyizni, aztan meglatogatom anyukamat meg a kishugimat is. Egyebkent rafüggtem a francia rap-re. Olyan jo vibe-ja van.

A szerelem hónapja

fruzsi — 2021-02-16 11:21:16

Kisbabammal uton kutyakozmetikushoz.<3 A minusz ezer fokban. A mai nap egy piciket erzelmesre sikerült, ugyanis David irt nekem es ujbol kifejtette, hogy mennyire sajnalja, ahogyan velem viselkedett es hogy mennyire nem ezt erdemeltem volna. Remenykedik benne, hogy idövel, mikor keszen all majd es több tapasztaltot szerzett, akkor majd ujra küzdhet ertem es megmutathatja, mennyit valtozott es megadhatja nekem mindazt, amit erdemlek. Igen, aranyos es kedves ez töle, de en adtam neki sok-sok eselyt es mar a masodik sem kellett volna. Az elejen meg voltak erzelmeim, eleg erös remennyel karöltve, miszerint talan ö lesz az utolso kapcsolatom es vegre megallapodhatok.De a sok hiba utan, amit elkövtetett, meghalt bennem tulajdonkeppen minden erzelem es csak azert bocsatottam meg, mert mar lelkileg lestrapalt es önbzalmamat földbe tiporta. Ezt soha nem lenne szabad hagynunk senkinek. Eszre sem veszzük, hogy mennyien elnek mergezö kapcsolatban, ahol az egyik fel manipulalja, gyengiti folyamatosan a masikat, szivja ki az energiajat, igy az adott felnek betegsegei alakulnak ki, melyek termeszetesen lelki eredetüek. Es ezt sajat tapasztalatbol mondom. Csak peldakent: amig együtt voltam Daviddal (ket evig kb, plusz egy harom honapos szünet) egyalataln nem jött meg a menstruaciom! Egy nyaron szakitottam vele es akkor igen, aztan visszafogadtam es ujra nem. Ahogy legutobb vegleg veget vetettem a kapcsolatunknak, egyböl megjött. Most mondja nekem valaki, hogy ez veletlen. A masodik hasonlo dolog az emesztesi problemaim voltak. Az anyagcserem iszonyat lassu volt, mar reges-eg kiesett a normalis kategoriabol, mindenfele bogyot es gyogyszert, teat kiprobaltam, de semmi sem hasznalt. Miota David felszivodott az eletemböl, szamomra sokkolo modon, az anyagcserem is rendbe jött. Bar azt mindig is sejtettem, hogy ez amoylan psziches alapu, de nem gondoltam, hogy a szakitas ezt a problemamat is megoldja majd. EGY SZO MINT SZAZ; nem bantam meg a szakitast, es nagyon jol erzem magam vegre. Egyedül lakni meg valami mesebeli. Igazabol nem is gondolok negativan vissza az egeszre, legalabbis megprobalok. Az elsö szerelmem vegeleges elvesztese talan meghatarozobb pont volt az eletemben, mint ez a kapcsolat, de ebböl is nagyon sokat tanultam es hozzam tett ez is. Es ami tök jo, hogy minden egyes evvel egyre jobb embernek erzem magam. En csak varok EGYVALAKIRE, aki a lelki tarsam, aki teljesen elfeledtet velem mindent, ami volt. Végre ennyi idősen (25 évesen!!) elértem azt a kort, hogy még tudom különböztetni a fellángolást és a valódi érzelmeket. Egész egyszerű : nincs is már fellángolás. Annyi sz*rt tapasztaltam es átéltem már kapcsolatok terén, többféle személyiséget sikerült megismernem, így aztán nem tudom magam elkápráztatni es beleélni magam olyan dolgokba, amik nem is olyanok, mint amilyennek magamban szépen elképzelem. Felismerek intő jeleket is, és persze, senki sem tökeletes, de valaki ugyis tökletes NEKEM; szereny szemelyemnek, es en is neki. Nem akarok semmit sem elkiabalni, de megismertem valakit, akivel több közös van bennünk, mint barkivel igazabol. A legfontosabb szamomra, hogy nem lobbanekony, hanem nyugodt termeszetü. De nem akarok csalodni, igy lassan , mindent csak LASSAN.

Valentine´s day

fruzsi — 2021-02-14 20:45:42

Boldog Valentinapot! <3 Olyan szep csokrot kaptam, meg csokit is, amit nem kellett volna mert igy is edessegen elek mar miota, haha. Szerintem ez csak Lockdown hatasa, de lassan labalunk mar ki ebböl is. Bar nem tudom, keszen allok-e mentalisan arra, hogy emberek jöjjenek a terembe. Es hogy ujra nyolc oraban kelljen dolgozni, elkepzelni is rettenet. Ma voltam anyanal is, mert neki pedig szülinapja van, ugyhigy egesz hetvegen szinte csak sütin eltem, nagyon jo. Jöttek Andiek is, olyan jo volt latni öket meg beszelgetni vegre, mondtak, hogy menjek mar at valamikor es igyunk vagy csinaljunk valamit, mert megörülnek. Hat amugy el is hiszem, bele lehet a semmittevesbe nagyon is bolondulni. Mindesetre ma babaztam legalabb kicsit. Alig varom, hogy Zoe vegre nagyobb legyen, meg csak most lesz egy honapos es nagyon cuki, mindig nez, alszik es eszik, ennyit csinal igazabol. De egy-ket ev mulva lehet rohangalni utana, hogy ne bontsa le a hazat majd. Igazabol soha nem akarok SEMMIT elsietni, de hogyha valami az adott pillanatban boldogga tesz es helyesnek erzem, akkor miert ne? Vagy pont ez az, hogy boldog pillanatainkban nem szabad dönteseket hozni? Mindjart utananezek. De mindesetre tenyleg boldognak erzem magam es igazabol csak ez szamit. ”Három fontos szabály a boldog élethez: Soha ne válaszolj, amikor mérges vagy. Soha ne ígérj ha boldog vagy. Soha ne dönts amikor szomorú vagy” Dalai Láma

06.02.2020

fruzsi — 2021-02-06 21:22:54

Ki gondolta volna, hogy egy ilyen kis apro emberke lattan felreteszem mindazt a rengeteg serelmet, amit a sajat anyukam de föleg az aktualis parja nekem okozott? Az a "ferfi" termeszetesen egy idiota barom, nem csak szerintem, mert senki sem birja, az a szerencseje, hogy nem beszel szinte semmit. Mert meg a rosszindulata mellett hülye is, mint a föld. Amig nagymamam itt van anyanal, a kisunoka miatt, ugysem mer szolni semmit, ezert batorkodtam odamenni es vegre talalkozni a feltestverkemmel. Az elsö hugim. Igazabol leszarom, hogy mit gondol az a pasas, es ha akartamvolna idegesiteni, mindenegyes nap mentem volna. Ez nem erröl szolt, hanem inkabb arrol, hogyha anya 25 ev alatt nem tanulta meg, hogyan kell kiallni a gyereke mellett, akkor nem is erdemel meg se engem, sem az öcsemet. Ezt a velemenyemet meg mindig tartom es nem ertem, minek kellett neki meg egy gyerek... Mikor a kezemben tartottam, tudtam, hogy ö megiscsak a hugom es egesz eketeben meg kell vedenem. Anyara valoszinüleg ö sem szamithat majd ugy igazan. Persze, azert akarta anya mindenaron megtartani a babat, mert keresett egy ertelmet az eletenek. Mert mar ugy gondolta, hogy nincs es valoszinüleg veget is akart vetni neki. Talan a baba megmentette ettöl, talan nem, de szegenykemnek nem lesz csodas elete, az apjat elnezve es nyilvan az anyam eletkora sem tul kedvezö. DE MAR MINDEZ TELJESEN MINDEGY, belölem is ember lett valahogy. Tegnap tudtuk mega szörnyü hirt az edzöteremben, hogy az egyik srac, aki Saunameisterkent dolgozott nalunk kisegitökent, meghalt...Sajnos a reszleteket nem tudjuk. Nem tul sokszor beszelgettem vele, de teljesen le voltam sokkolva es aznap ketszer is sirtam. Emberek, ertekeljetek az idöt, az embereket es soha ne valjatok el haraggal...Nem tudhatod, mikor latsz valakit utoljara es onnantol mar kesö lesz.

05.02.2021

fruzsi — 2021-02-05 19:07:06

Másokkal is úgy van, hogy ha már megszokták, hogy valakivel együtt alszanak, akkor egyedül utána egyszerűen nem olyan jó az alvás? Mert velem igen. Mindentől függetlenül csak az alvás rész az, ami most kicsit fura. Semmi magány érzetem nincs és remélhetőleg a későbbiekben sem lesz, de mivel amúgy is rossz alvó vagyok, ez a rész most kicsit megvisel. De szerintem még egy-két hét és túlleszek rajta. Ma nem akartam amúgy edzeni, de a teremben tökre bemotiváltak az emberek, úgyhogy negyven perc kardió után még lábaztam egy iszonyat jót. Szoval ma kemény nap volt és eddig 20.000 képest tettem. Alig várom, hogy megérkezzen a többi deko/disz amit rendeltem és olyan legyen a lakásom teljesen, amilyenre megálmodtam. *-* Nala mostn tiszta happy, mert hoztam neki egy teniszlabdat az edzöteremböl. Olyan rossz, mert imadja a jatekait, de nagyon hamar tönkretesz mindent, bele se merek gondolni, mennyi penzt költök havonta csak jatekra... Amugy annyira jo erzes full egyedül lenni, el se tudom mondani. Valoszinüleg nem leszek sokaig egyedül, magamat ismerve, de addig is kielvezem. A munkahelyen a többiek szeretnek engem nagyon es en is öket, szinte mar az itteni csalodomma nöttek ki magukat, akikkel minden szemelyes problemamat, szivem-lelkem ügyeit megbeszelhetem. Meghallgatnak es tanacsot is kapok, de föleg tamogatast. Mondjak, hogy ök ott vannak nekem. Nagyon cukik. Es meg az edzesben is egyre inkabb hajtanak, nyomnak, mar felszedtem egy rakat izmot. Nyilvan zsir is jött vele, amit nehezen tudtam elfogadni, de hat ez van. Majd azt nyarra ledietazom kicsit. De hala a jo istennek, a mellem is nagyot nött.

02.02.2021

fruzsi — 2021-02-02 18:25:20

David elvitte az összes cuccat mar, en pedig megrendeltem az összes butort, amit akartam, plusz dekoraciot es haztartasi dolgokat. Igy is fizettem neki rengeteg penzt, hogy elmenjen, most meg ez is. Szegeny diak letemre. De szerencsere eleg jol tudtam sporolni a korona miatt, meg ugy is, hogy decemberben Magyaroszagon eleg sokat költekeztem. Na, de azt olyankor nem lehet mashogy, Amugy nem tudom eznormalis-e, de olyan jol elvagyok egyedül. Es az egyedül alatt nem azt ertem, hogy kapcsolat nelkül, (bar az is nagy szo, mert a legtöbben nem birnak megallni a sajat labukon) hanem, hogy csalad nelkül is. Se nevelöapammal nem beszelek, az igazival sem, az anyammal sem mar... De mind hatalmas szörnyüsegeket tettek, amivel idaig fajultak ezek a helyzetek. Ha nekik minden es mindenki fontosabb mint en (vagyis inkabb: mint mi, mert a tesommal is ugyanez a helyzet) akkor nekem sem kellenek az eletembe. Nagynenimmel ketnaponta telefonalok, tesommal szinten, es igazabol ennyi is. Meg persze az itteni baratimmal föleg. Ami a legjobb az egeszben, hogy nem is vagyom többre. Ma reggel nem tudtam aludni, ugyhogy megirtam az online ZH-mat reggel fel hatkor. Nem is volt veszes, csak nehany szamolasnal kerekedett ki a szemem. Aztan elmentem a terembe, 9:30-ra, valamikor elkezdtem edzeni is es aztan fel egyig ott evett a fene, pedig szabad vagyoki az egyetem miatt. De hat na, apoltam a szocialis eletemet. Meg Susyval kiprobaltuk a Lidl uj proteines grizpudinjat es ahhhhh. Mennyei. Az iment meg megettem egy embertelenül hatalmas Mcflurry-t Oreoval es vanilia szosszal, mert remeltem, hogy elmulik töle a fejfajasom. (Nem mult el.) A hülye idijaras miatt faj, mar masfel hete csak esik. Esküszöm, a folyo mar olyan magas, hogy lassan kiarad. Söt, ma tegnap ote lehet ki is aradt, majd nemsokara lemegyek Nala bebivel es megnezem.

; alles wird immer besser

fruzsi — 2021-01-31 21:03:06

Mostmar kezdek en is happy lenni, az exem, David holnap viszi el az utolso kis holmijait es butorait a lakasbol, utana meg talan ezt-azt tisztaznunk kell az ara atiras miatt, de aztan vegre vegleg megszuntethetem vele a kapcsolatot. Amiröl neki persze fogalma sincs, mert ma reggel is azzal nyaggatott, hogy szeret es hogy jarjunk össze aztan meg majd probaljuk meg ujra. De inkabb beleugrok egy viz helyett kigyokkal töltött medencebe, komolyan. Az elözö kapcsolataimban en voltam mindig a rossz, meg a heartbreaker, de a Daviddal valo kapcsolatom (ugy gondolom karma volt) erösen kivett belölem. Mivel az elejetöl kezdve megjatszotta magat, ugy gondoltam, rendben, vegre talaltam egy ujabb rendes pasit es nagyon-nagyon odaado, hisztimentes baratnö leszek, meg a letöbbször en fizettem magamnak mindent, söt, neki is, amit azelött soha nem csinaltam. Erre fel ö a beteges feltekenykedeseivel megalazott, igazi Stalker volt, követett, tudta az összes jelszavam, allandoan titokban a telomban turkalt, es mindezek mellett undorito csunyan beszelt velem es sertegetett, aztan masnap meg ment a bocsanatkeres es nyalizas. Csak aztt felejtette el, hogy a csunya szavaknak sokkal nagyobb sulya van, mint a szepeknek es ez a verbalis agresszio meg terror ugyanolyan rossz, mint a tettleges, ha nem rosszabb. Nagyon leepiette az önbizalmamat es azt hiszem, EZ KELLETT IS NEKEM, meg ha kicsit tulzas is volt. De ugy erzem, most vegre keszen allok egy normalis es igazi, jol müködö kapcsolatra, es semmivel nem fogok atesni a lo tuloldalara. Meg kell talalni mindig egy arany közeputat es ezt az elet minden területere ertem. Nagyon nehez talalni manapsag olyat, aki valoban komoylan is gondolja ..Na jo, nem ez hülyeseg. Nehez olyat talalni, aki komolyan gondolja veled ES TE IS VELE. Tehat felkelti az erdeklödesed egy oylan szinten, ahogy a legtöbben nem. Es ez nem is idö kerdese, hanem a lelked harmoniaja. Ha ott benned minden rendben van, akkor nem fog keslekedni. Es jönni fog. :) Btw meg mindig a mega hiper szuper eletemet elem az edzöteremben, manapsag Nala is jön velem edzeni. Türelmesen var, amig a futopadon vagyok, bar neha kicsit idegesitö, mert mindig amikor fekvötamaszt akarok csinalni, alam fekszik, fekvenyomasnal meg a hasamon ül.

; muss abschließen

fruzsi — 2021-01-12 09:00:24

Ma eleg furan erzem magam, különösen nyugtalannak, igy aztan meg aludni sem tudtam. Felkeltem ötkor, elkezdtem gyantazni, arcot gözölni, fözni, takaritani es mosni. Közben szepen elkeszültem a munkaba is (amit amugy nem lehet munkanak nevezni, mert semmi dolgunk, na mindegy.) Egyvalamit vegleg le kell zarjak es az pedig a barminemü kapcsolatom az utolso exemmel. Nem könnyü igy, itt külföldön, tavol a csaladtol elni es ök egyedül lenni, ezert is nehez ez szamomra, Hiszen az exem az egyetlen, aki segit mindenben, rohan ha baj van es erdekli hogy mi van velem, Nyilvanvaloan azert, mert szeret es en ettöl egy szar alaknak erzem magam, mert en mar reg nem tudok igy erezni iranta. Nem feltetlenül kihasznalas ez, mert en is nagyon sokat segitek neki meg mindig, szoval amolyan kölcsönös, de erzelmi szinten megiscsak kihasznalasnak minösül ez, mert ö ugýis remenykedik. En pedig tudom, hogy szeret es mehetnek HATRAFELE, a regi, a biztos fele, söt annyit tanult mar tölem es szenvedett a hianyomban, hogy nem is lenne mar rossz, A baj csak azzal van, hogy en soha de soha nem tudnam öt fele annyira sem szeretni, mint ö engem, es ez egy idö utan ugyis kibukna, nem vagyok az a rezignaltan dolgokat tudomasul vevö szemelyiseg. Nekem elet, szenvedely es lendület kell, meghozza mindenben, munka, tanulas, kapcsolatok, hobbik. Ugyhogy felesleges a masik idejet pazarolni, meg mifele gyava ember lennek, ha bent maradtam volna egy "haaaaat,minden oke" kapcsolatban vagy ha visszafogadnam az exemet. (Mint a legtöbb ember, olyan lennek, de nem vagyok es senkinek nem kene ilyennek lennie) Rohadt nehez teret engedni az ujnak, de ha megtettük, utana sokkal felszabadultabban erzi magat ez ember. Es nincs is jobb erzes annal, mint amikor nem függesz senkitöl, azt csinalod, amit szeretsz, egyedül is jol erzed magad, anyagilag is tökjol kijössz es sok-sok idöt tölthetsz a barataiddal, akkor amikor te akarod. Valoszinüleg ennek a honapnak a vegen veget er a Lockdown II. Ami azt jelenti, hogy valoszinüleg ki fogunk nyitni mi is, es jön az a sok-sok ember es panaszkodni fognak meg problemaik lesznek, hogy marpedig ök a Lockdown ideje alatt tovabb fizettek a tagsagat es követelik vissza a penzt. Nice. Alig varom. Matol pedig sokkal jobban ki fogom hasznalni az idömet es nem regenyeket fogok olvasni, hanem tudomanyos cikkeket es könyveket. Na jo, ezt a regenyt meg elolvasom, amit epp elkezdtem. Zsuzsi olvasta, mikor Magyarorszagon voltam, es mondta, hogy annyira jo (igaza volt , mar a masodik kötetnel jarok) hogy en is megvettem itthon, nemetül. Öt nap alatt elolvastam 600 oldalt, pedig direkt lassan olvastam. :(

; das Leben geht weiter

fruzsi — 2021-01-08 09:49:46

BOCSI, DE AZ UJ LAPTOPOM NEMET; NEMTUDOK EKEZETET TENNI Szoval, 2020 veget rendesen odatettem mar mielött elutaztam Magyarorszagra is, hiszenminden hetvegen hazibuliztunk, tömenytelen mennyisegu alkoholt ittam, mert ugy gondoltam, mert is ne. Csak a masnapokon vettem eszre ugy igazan, hogy nem vagyok mar tizennyolc eves. De amugy elvoltunk, Activity, Orszag-Varos meg egyeb bajnoksagokat tartottunk ivas közben. A füvet is kiprobaltam, eletemben elöször, de majdnem megfulladtam, komoylan. Iszonyatosan rossz volt. Aztan jött a szabadsagom elsö napja es mindenfele kettös erzessel pakoltam a böröndbe. Sok ajandekot föleg, hisz pont az ünnepekre mentem haza. Az elejen fura volt, mindig ez van, total nem erzem otthon magam, föleg nem igy egy ev utan. Aztan egyre jobb lett es minden nap voltam valahol, sokmindent csinaltam, persze inni ott is kellett, de akkor mar mindegy volt, csak kezdtem erezni, hogy a szervezetem lassan megalljt parancsolna. Eleg sok regi ismerösömmel is talalkoztam, erzeseket kavartak fel bennem es esküszöm, ugy ereztem, haza akarok költözni. Zsoltikaval is nagyon jo volt, csak szegenykem stresszes mostanaban a sajat szalonja miatt, meg hitelt vesznek fel, mert vesznek egy hazat Dunakeszin. Es a kutyai üüüüübercukik. Rengeteg szeretet kaptam otthon es full feltöltödve jöttem vissza ide, annak ellenere, hogy a helyzet valtozatlan, semmi nem nyithat ki, mi sem, es kellemetlenül erint a tudat, hogy harom kilot fogynom kell. Ez mindig is rosszul erintett. A mellem vegre mgint nagy, de nekem valahogy az oldalamra gyülik a zsir, ugyhogy egyszeruen fuj. Ugy döntöttem, az egyetemet (ofcourse) vegigcsinalom, meg harom ev, aztan eldöntöm, hogy haza megyek vagy nem. Igazabol, otthon varnak is ram, de ezt annyira nem tudom ennyi ido tavlatabol komolyan venni. Mert mi van ha en itt megismerek valakit ? Maradok nyitott az uj kapcsolatokra, tehat siman megtörtenhet. Arrol nem is beszelve, hogy mire meglesz a diplomam, 28 es fel eves leszek. Akarok majd par honapot dolgozni, aztan (felteve ha stabil kapcsolatban leszek) egy gyereket is. Ez meg mind full messzinek tünik, de mar lassan komolyan ilyeneken kell gondolkoznom. Manapsag a legnehezebb az igazit megtalalni szerintem, ebben a szocialis mediaval mergezett vilagban, ahol mindneki azt gondolja, nem kell ertekelnie a masikat, hiszen van ezer masik. Na, egy darabig müködik is ez, en is pont ilyen voltam, de ilyen gondolkodassal marad az ember egyedül. Megprobaltam a szerencsem egy-ket hete egy tarskeresö appal, a Lovoo-val, de azota 5500 Likeom van, amit rohadtul nincs kedvem atnezni, ugyhogy rajöttem, ez nem nekem valo. Egy-ket sraccal irok onnan, meg nagyon az elejeröl, max elmegyek velük setalni. De ha az elsö talinal nem tünnek izgalmasnak, mehetnek a levesbe. Mostmar nem leszek olyan, mint azelött, hogy akkor is igent mondok egy masodik talira, ha igazabol annyira nem is akarom. Meg az a baj ezekkel az applikaciokkal, hogy nyilvan külsö alapjan dönt az ember, mert csak az marad. Nekem meg az pont nem olyan fontos. Ne legyen ronda es ne legyen köver, ennyi eleg, de a belsö es a gondolkodasmod ezerszer fontosabbak. Meg a jo szex. De az utobbi ket kapcsolatom (mindkettü 2-3 ev) is a jo szexre alapult es mellette szinte semmi mas nem passzolt. Ugyhogy valahogy azt is hatterbe kene szoritanom. Majd lesz valahogy, nagyon jol eltudok lenni egyedül is igazabol. Ja, amugy David meg mindig nem adta fel, pedig soha nem tudok mar ugy nezni ra, annyit bantott szoban, mint senki mas eetemben... Az eves horoszkopom szerint, 2021 nem hozza el nekem az igazit, meg varnom kell. Na de nem is baj. Koncentralok magamra, Nalara, az egyetemre.

#warumistessoschwer

fruzsi, Heidelberg — 2020-11-13 15:07:03

Tegnap este megkívántam a keksz szalámi nevű sütit, így gyorsan elkészítettem és ma egés znap azt eszegetem itthon, úristen, el is felejtettem, hogy ez ilyen isteni. Online egyetem van ma és tegnap, úgyhogy egész nap a laptop előtt fetrengek, de őszintén szólva így brutálisan nehezemre esik odafigyelni. Szombat este egy házibuliban megittam egy üveg vodkát egyedül (hébe-hóba előfordul, például tavalyelőtt szilveszterkor), de ez most Absolut vodka volt, én pedig mindig Three Sixty-t szoktam, így aztán másnap iszonyatosan szarul voltam. Délután kettőig csak nyöszörögtem egy lepedő alatt. Túlságosan részeg az nem voltam ugyan, de hála a Lockdown-nak, nem tudtunk még egy üveg vodkát vásárolni, mert este tizenegy után nem adnak ki jelenleg alkoholos italt. Egyre jobban kedvelem ezt a Lockdownt. Másnap meg a hab volt a tortán, hogy kizártuk magunkat a lakásból. Egy kiskanál segítségével feltörtem az ajtót, szóval ha valahová esetleg be kell törni, itt vagyok ! Még másnap este azért megmutattuk a fiúknak Heidelberget és felmentünk a kilátóba meg a kastélyhoz, mert azt mindenkinek megmutatom, aki errefelé látogat. Sose unom meg. December 15.-től szabadságom van, úgyhogy GO MAGYARORSZÁG, úristen, egy év után újra. Nagyon hiányzik mindenki. :(