junius 292024.06.29. 18:41, fruzsi
Tegnap volt tesóm születésnapja, annyira jó lenne, ha legalább egy országban élnénk, még ha nem is egy városban, de ne ennyire messze egymástól…De még az is lehet, hogy elérkezik ez a nap is, mindenestre vettem neki repülőjegyeket, hogy legalább meglátogasson majd július végén és beiktatunk egy próbanapot barátnőmék szépségszalonjában neki. Aztán ha tetszik neki, akkor elkezdhet fodrász illetve körmösként itt dolgozni, hiszen angolul anyanyelvi szinten beszél és azzal teljesen jól el lehet lenni abban a szakmában. Persze egy idő után nem ártana megtanulnia németül is, hiszen azért csak fusztráló lehet, hogy egy idegen országban élsz és nem ismered a nyelvüket…
De mindez majd a jövő zenéje, ha egyáltalán tetszik-e majd neki itt.
A szülinapomról akartam amúgy írni. Nagyon lelkesen terveztem, barátnőmnek Ianaának 14.én, nekem pedig 15.-én van a szülianpom, úgyhogy kitaláltuk, hogy szervezünk egy partyt az edzőteremben a régi wellness részlegen. Másnap pedig anyáékkal és Andiékkal, tehát az itteni magyar családommal akartam egy étteremben kicsit ünnepelni, meg megnézni a magyar EB meccset.
Szülinapomon anya felhívott, hogy adjam már neki oda az összes félretett pénzemet, mert neki muszáj vennie egy kocsit és mondjam le az éttermi foglalást, mert akkor menne Andiékkal kocsit venni. Pont előtte díszítettük a wellnes részleget nagy izgalomban, bevásároltunk csomó piát, én még tátra teát is rendeltem, sok-sok nasit, torta, süti meg minden, de ezzel anya igazán elcseszte a kedvem. Semmi hangulatom nem maradt bulizni, de azért hazamentem, elékszültem, felvettem a szép ruhámat, mikor hívott Mónika, hogy nagyon összevesztek a pasijával megint és hogy nem-e megyünk el enni mielőtt kezdődik a buli. Mondtam természetesen, úgyhogy még elmentünk egy étterembe a belvárosban, aztán este kilenckor mentünk át a terembe. Nagyon jó volt a barátaimmal amúgy, ettünk, ittunk, a tátrateától eléggé kivoltak, aztán persze elkezdtünk üvegezni, én meg közben wellness hetvege utan neztem. Úgyhogy spontán vettem vonatjegyet 12:30ra másnapra, mondván, addig úgyis felkelek majd.
Kérdezték, hogy felelek vagy merek, na mondom először felelek, mire Jan: Ki volt az a bizonyos srác, akivel kéz a kézben sétáltam Mannheim utcáin múlthéten?
- Öhm….- Természetesen a magyar srác volt, mert én full naivan azt gondoltam, talán ez az egy tartós lesz, szóval miért ne. Hát nem volt az egyébként, szóval jó hülye vagyok. Gratulálok Fruzsi, megint.
Másodjára azt mondtam merek, mire kiválaszthattak valakit Instagramon az engedélykéréseim közül, akinek végiglájkolták az összes képét. Nyilvánvalóan valami rajongóm volt aki itt edz nálunk, szóval utána letiltottam egyből és reménykedtem, hogy nem látta.
Masnap 12:00 orakor ebredtem fel, a vonatom meg 12:30-kor indult, szoval meg soha eletemben nem keszültem el ilyen gyorsan. Mindent bedobaltam egy taskaba, öt perc alatt elkeszültem es rohantam a vonathoz, amit meg sikerült elernem is, nagyon büszke voltam magamra. :D
Ahogy 16.-án visszajöttem a wellnessből, visszaírtam mindenkinek az üzenetekre. Két nappal azelőtt elkezdett írogatni egy Simon nevű pasi, akivel már anno 2018-ban írogattam Instán és talizni is akartunk, de valahogy a végén csak nem akartam és ignoráltam. De ha jól emlékszem azért, mert láttam, mennyire a karrierjére koncentrál és úgysem lenne ideje rám. Mint kiderült, totál igazam volt, évekig napi 12-15 órát dolgozott heti hétszer és az utóbbi időben lett lazább neki, mert már inkább csak irányítgat, rangos eseményekre jár vagy ő rendezi őket és így több szabadideje lett. Már aznap vasárnap akart talizni, sőt, a szülinapomon is, hogy kicsit felvidítson, de akkor még nem igazán vettem ezt komolyan.
Simon visszatért szerda reggel Freiburgból, ahogy egy rendezvényen vett részt és mondta, hogy odakanyarodik a városba és igyunk meg egy kávét, holott már lebeszéltük, hogy majd csütörtökön este bepótóljuk a 2ö18-ban elmaradt randinkat. Kedvem az nem volt semmi, de úgy voltam vele, na jó egy kávé, egye fene.
Kb csak egy óra hosszám volt, mielőtt mennem kellett volna dolgozni, de ahogy megláttam, egyből gondoltam: oh wow hű de szipmatikus, és valahogy olyan nyugalmat árasztott és kedvem lett volna direkt hozzábújni de komolyan. Biztonságban éreztem magam, meg mintha ismertem volna, tiszta őrültség, de komolyan. Csak beszélgettünk, de elég intenzíven és nagyon jó volt utána visszagondolni rá, szóval mindketten még jobban vártuk a másnapi randit.
Egyébként lengyel, de itt született, viszont az egyetemista éveit Lengyelországban töltötte. A lengyelek kultúrája és mentalitása egyébként szinte ugyanaz, mint a magyaroké. Úgyhogy emiatt is tök gyorsan egy hullámhosszon voltunk.
Másnap volt a városi futás, amúgy meglepően gyors voltam, 5,2 km-t lefutottam kevesebb, mint 30 perc alatt, de mivel sokszor lejtő volt, vagy felfelé kellett futni, utána napokig olyan izomlázam volt, hogy azt hittem meghalok.
Szóval a futás után gyorsan lezuhanyoztam és mentünk egy Perui étterembe és hajnalba nyúlőan beszélgettünk, aztán sétáltunk és annyira jó volt.
Másnap délután megkérdezte, van-e kedvem sétálni, szóval pénteken ismét órákig sétáltunk és beszélgettünk a legdurvább, intimebb témákról, totál deeptalk és mindenben egy véleményen voltunk, alig hittük el. Mondtam neki, hogy másnap Schwetzingenbe megyek, mert megyünk Andiékkal egy magyar buliba, mire felajánlotta, hogy elvisz, mert úgyis arra megy az éttermébe majd.
Igazából minden egyes nap látni akart, még ha csak 10-15 percre is, hogy elvigyen valahova. És ami nagyon tetszett még benne, hogy akármit is kiejtettem a számon, mindig figyelt és elraktározta az információt.
A buli estéje érdekesre sikeredett. De életem egyik legjobb bulija volt!
Poén volt, mert Andi meg Laci mondták, hívjam el Simon-t, főleg ha lengyel. Na hát viccből meg is tettem, a vége az lett, hogy ott bulizott velünk a magyar bulin és még egy jó haverja is csatlakozott hozzánk később, aki török. Amúgy ezen még mindig nagyon flashelek, borzasztóan tetszett, hogy ott volt, csakis miatttam és még tetszett is neki. Nagyon lenyűgözött, úgyhogy egy idő után táncoltam is vele majd a vége felé meg is csókolt. És váóóóóó.
Utána hajnal négyig sétáltattuk a kutyáját, beszélgettünk reggel hatig aztán aludtunk kb 3 órát.
A lényeg, hogy azóta minden egyes nap együtt vagyunk. Én vagyok az első akinek reggel ír és az utolsó, akinek este. Mondjuk az utóbbi időben mindig hajnal egyig voltunk kint és még mindig annyit beszélgetünk. Annyira jó vele és annyira más, hogy el sem tudom mondani, Mindketten ebben a boldog szerelmes időszakban vagyunk amikor az ember egyáltalán nem akar aludni, mert a valóság sokkal jobb…..
Már gondolkoztam, hogy talán ő nem is igazi, vagy valami exem küldte rám, hogy összetörje majd a szívem vagy bármi, de ilyen tökéletes összhang egyszerűen nem lehet. Emberek, én ezt nem értem. Ja, és sétálok az utcán és egyszerűen mosolygok és nem bírom abbahagyni WTF is this.
|