Na, pont erről beszéltem. Talán rosszul döntöttem újfent és hibát követtem el?
Egy olyan embert engedtem el (ismét) aki halálosan szeret, csak mert én nem tudom elképzelni, hogy örökre őt szressem és vele éljem le az életem, hiszen rengeteg hibát követett el, nincs rá garancia, hogy nem fogja újra és újra megtenni és a lelkembe gázolni. De igazából, erre SENKINÉL nincs garancia.
Épp most kerültem olyan helyzetbe, hogy megismerhettem valaki kapcsolatának a hosszú és szomorú történetét, és hát abban a megcsalásoktól kezdve minden volt, úgyhogy én igazán szerencsésnek érzem magam olyan tekintetben, hogy legalább ilyenben nem volt még soha részem és remélem nem is lesz. Csak hát így látva meg még jobban utálom magam, amiért mindig kis ostoba indokok miatt léptem ki a kapcsolataimból és törtem össze az embereket. Totál hálátlanul. Számomra valamiért súlyos és nagy dolgok voltak ezek, pedig valójában nem is. De ha ilyen kis apró dolgok elegek voltak ahhoz, hogy véget vessek a kapcsolatnak, akkor azt hiszem, nem is voltam mindig igazán szerelmes.
Na, de hog valami jót is írjak, van munkám egy tök menő pékségben, (ideiglenesen, míg nem kezdődik az egyetem októberben) tegnap vettem egy biciklit is, munkába járáshoz mert hajnalok hajnalán még nincs busz sem, és már csak meg kéne tanulnom biciklizni. Tegnap kicsit kipróbáltam és csupán háromszor mentem bele a bokorba.