Csak én vagyok olyan az egész világon, hogy gyűlölöm a bizonytalan dolgokat és inkább kizárom azokat az életemből? 
Nyilván, szinte mindaz, amiylenek vagyunk, a gyerekkorunk és a szüleinktől átvett dolgok miatt van. Mivel anya túl fiatalon szült, hülye volt még és aztán tizenévekig egy férfival élt együtt, aki testileg-lelkileg terrorizálta őt is és a gyerekeit is, nem volt éppen kedvező se rá, se rám és a testvéremre nézve. Úgy fogadtam el őt is és tesómat is, ahogy vannak és ölni tudnék értük. De sajnos nincs időgépem, hogy egynéhány dolgot meg tudjak változtatni, már ha gyerekként lett volna rá nagy befolyásom, bár ami az öcsémet illeti, arra talán. 
Még mindig azt gondolja, én jobb vagyok, mint ő, nekem szerencsés az életem és minden jobb nekem, holott ez nem igaz, mert neki egy jó pár éve arany élete van, de magával még ő sincs kibékülve teljesen és sokszor rámvetíti ezt, akaratlanul. Tudom, hogy ő is szeret, de attól függetlenül benne van ez a negatív érzés és nem tudom, mit tehetnék, hogy ez megszűnjön. Talán többet kellene együtt lennünk, ami nem megy, mert más országban élünk. De ő a legfontosabb személy az életemben, és ha visszamehetnék az időben, sokkal többet megtennék az ő lelki vllágának az épségéért.
Bár mind a ketten lelki nyomorékok lettünk, ez tény, és nagyon nehéz megunkban megtalálni a boldogságot, ami az életnek az értelme igazából.
Nem is tudom, minek tervez az ember olyan előre, semmi értelme. Most is, minden szünetel, leállt. Igazából úgy is lehet nézni, hogy az emberek lehetőséget kapnak, hogy újra átgondolják a terveiket, tényleg ezt akarják-e?
Nekem tényleg ebben az országban kell élnem? Csak hát, annyi mindent megszenvedtem a sulikkal itt és nem akarom, hogy hiábavaló legyen. De talán mégsem vagyok jó helyen.
Dávidot is végleg el kell engednem, hiába sajnálom és szorul össze a szívem, ha rá gondolok. Nem rabolhatom az ő idejét és a magamét sem. Többször elmondtam ezt neki, és hogy egy év múlva elfelejt majd és lesz valaki más, és vele jobb lesz neki. (Vagy visszamegy az exéhez, mint sok pasi, de jólvan az, ha boldog és nyugodt élete lesz.)
Sajnos én nem tudok valamit úgy csinálni, amkit nem szívvel-lélekkel csinálok.
Így, majdnem 25 évesen hiszem már, amit az idősek mondtak mindig: igaz szerelem csak egy van az életben, ha szerencsés vagy kettő, mivel az első általában nem teljesedhet be. 
Mire rájövünk, addigra már késő.
Na igen, ha lenne egy időgépem, annyi mindent másképp csinálnék. Tudom, csak előre kell nézni és nem a múltban élni. De valahogy le kell zárnom ezt az egészet, méghozzá valami olyannal, amit megteszek. Azután végre szabad lehetek és nyitott mindenre, amit az élet elém sodor.