Már megint be van kötve az egyik ujjam. Most nem törtem, zúztam, hanem kb leszakadt a fél körmöm, és még a könnyem is kicsordul, ha hozzér valami. Dehát ez legyen a legnagyobb bajom!
Szalad az idő, észre sem veszem és már vége a hétnek. Most hajtás van, ugyanis mégis versenyzek, (úgy néz ki, ilyen színű bikinim lesz : KÉP ) egy hónapom van felhozni magam, ami az edzőm szerint lehetséges - nagyon kemény munkával és minden egyes szabály szigorú betartásával. Mondott nekem egy inspirációs beszédet arról, hogy a fitness az nem sport, hanem egy életforma és én ezért vagyok különb a többiektől. Már elégjól belerázódtam ebbe az életformába, még a koránfekvás-koránkelésbe is. Eddig úgy voltam vele, hogy napi 4 óra alvás, reggel fitten ébredés, a koránkeléssel ugyanis sohasem volt gondom. Egyszerűen imádok korán kelni.
De napi nyolc óra alvást be kell tartanom, szóval tízkor fekszek (hétvégén is!! nincs itt buli:( ) na és persze semmi egészségtelen ital/étel.
Egyébként az összes időmet Ádámmal töltöm, imádok vele lenni, vele aludni, vele kelni, hülyéskedni, nevetni meg mindent ♥ Azthiszem, az összes voltbarátom közül vele nevetek a legtöbbet, bár így visszagondolva kicsit nehéz megítélni, mert teljesen máshogy látok mindent. A lényeg, hogy SONO INNAMORATA !
A suli egész jól megyeget, még matekkorrepetálásra is járok, bár így is síkhülyének érzem magam néha, és mikor a tanár kihív a táblához feladatot megoldani, sokszor jobbnak látom halottnak tettetni magam a helyszínen vagy ilyesmi.
Fizikából a tanár az utóbbi időben kétszer feleltetett egyesre, ma meg kaptam egy ötöst egy fizikadolgozatra, amit teljes egészében a telómból néztem ki. :DD
Amúgy akkora tengerbuzi vagyok. De nagyon. Eszméletlenül hiányzik. Muszáj elmennem idén is, én ezt nem bírom ki. Ádámmal valamelyik nap itthon ültünk a gép előtt, Google maps-en rákerestünk Miamira, belevittük a kis emberkét és hát szemünk elé tárult a látvány! ÉN MEG ELKEZDTEM SÍRNI. Hogy én miért nem oda születtem? Itt miért nincs folyton meleg és tenger ? Ádám eddig is tudta, hogy nem vagyok százas, dehát így szeret.
Érdekes, mert amúgy soha nem sírok. De ha beleélem magam megint ebbe, most is tudnék.

Edzés előtt vártam anyát, unatkoztam, szóval ilyen kis szép képet szerkesztettem barátomnak:

Azért meg kell hagyni, profi vagyok.

Ja, és akit érdekel az ÉN SAJÁT mi van a táskámban videó, ITT megtekintheti.

Meglátogattam végre mamáékat kint Monostordűlőben, ő itt az új cica, Oli. Nagyon kis kedveees

Nagyon sportosan nyomtam sulibaa

legszebb tavaszon ♥

csodálatos *-* IMÁDOK REPÜLNI