M�g most sem fogtam fel igaz�n
Fogalmam sincs, mi v�r r�m,
Csak sodr�dok az �lettel,
Egy �ress�ggel a sz�vemben.
Ott volt�l velem mindig ha baj volt,
Csak rajtad �lve s�rtam a v�lladon,
Te volt�l nekem a t�maszom,
V�gre valaki, akiben b�zhatok.
Olyan, akivel �nmagam lehettem,
Aki �gy is szeretett, ha gonoszul hisztiztem,
Aki nekem mindezt eln�zte,
Mert ugyan�gy �rzett, ahogy �n �reztem.
V�gytam arra, hogy halljam a hangod,
Megnyugtatott, ha l�ttam az arcod,
Hatalmas kezeddel fogtad az eny�met,
az eny�m kicsi, elveszett benne,
Szeretted, hogy �lmodozom hangosan,
Ahogy folyton po�nokkal f�rasztalak,
Ahogy t�ncolgattam magamban,
Ahogy tipegtem melletted a bulikban.
Im�dtad, hogy a ti�d vagyok,
hogy a hajamat simogathatod,
hogy a h�tamat puszilgathatod,
ahogy a karomat harapd�lhatod.
Szerett�l aj�ndokokkal meglepni,
l�tni a mosolyomat felvillani,
viccesen birk�zni az �gyadban,
hatfog�sos reggelit csin�lni a sz�momra.
A f�lembe s�gni �des szavakat,
emelgetni engem, mint a s�lyz�kat,
megn�zni velem az �sszes filmet,
l�tni a te nagy ruh�idban engem.
Mikor j�tszott�l, bem�sztam az �ledbe,
finom cs�kokat k�vetelve.
Mikor nem voltam ott, aludni sem tudt�l,
ha ott voltam, n�ztem, ahogy aludt�l.
M�gsem volt ez t�nd�rmese,
Tudtuk mi j�l, hogy egyszer v�ge,
Pedig nekem csak Te volt�l,
�s t�bb volt�l egy biztos pontn�l.
Azt mondtad, �n vagyok az egyetlen,
Aki valaha t�ged meg�rtett,
Aki megl�tta bel�l benned azt,
Amit m�sok nem l�thattak.
T�l sok az eml�k, �s m�g f�j is,
M�gis mindben ott van a boldogs�g is.
�n maradok neked a hercegn�d,
A Kincsed, a s�tid, a huzsi, a P�ty�k..
Az eml�kedet �r�kk� magamban �rz�m.