Új menüpontot indítottam. :) Mostanság nagyon érdekeltek ezek a csináld magad cuccok, úgyhogy össze fogom gyűjteni a bizonyos ruha, haj, smink vagy dísztárgy ötleteket, vagy egyszerűen csak az ehhez hasonló fantörpikus tippeket :

 

Igyekszem folyamatosan frissíteni. :)

Nézzetek be >>>

Igazából, az embernek fogalma sincs arról, hogy mi a szerelem, ha eddig csak rövid, futó kapcsolatokban volt része, esetleg reménytelen szerelemben. De az, akinek hosszú kapcsolata volt / van, ami nem ért véget az első komolyabb veszekedésnél, na az tudja. Egy kapcsolatban néha hibázik az egyik fél. Esetleg mindkettő. Az bocsájt meg hamarabb, aki jobban szeret.
Én, személyszerint a leghisztisebb és legbüszkébb csaj vagyok a földön, és a barátomnak ezzel már elég régóta meggyűlik a baja. De halálosan szerelmes belém, így mindent elnéz nekem, még ha minden kis hülyeségeken kiakadok, ütöm-verem őt, és a sírásig kiakasztom. Hát ez a szerelem.
És én is iszonyúan szeretem, néha már csak azért hisztizek, hogy jobban foglalkozzon velem. Pedig nem szokott elhanyagolni. MONDJUK, ha a haverjai ott vannak, akkor csak fogja a kezem és le se szar. Néha. De ilyenkor kijelentem pár perc után, hogy azonnal menjünk haza, és úgy is az van, amit én mondok. Mert ha nem, akkor hisztizek, és képes vagyok nagyon gonosz lenni. Tudom, hogy ez rossz. De mindezek mellett, én vagyok a világ legodaadóbb barátnője is, ha éppen olyanom van. Főleg, hogy elég bújós fajta lány vagyok. A legédibb és legkratívabb ajándékokkal szoktam elhalmozni őt, ha ajándékozás van.:D

Kapcsolatunk legszörnyűbb napja most volt, szeptemberben. Áprilisban részt vettem egy cserediákprogramban, finneket kellett fogadni. Tudtuk Zolival, hogy szeptemberben vissza kell majd mennem 10 napra Finnországba, és az rossz lenne nekünk, mert egy napot sem bírunk ki egymás nélkül. De nem törődtünk vele...még messze van...! Aztán eljött az ősz, én pedig vidáman elrepültem Finnországba, csodálatos volt. Pár nap után Zoli kiborult...mindennap sírt és ez elég lett neki...egyszerűen szakított velem...BORZALMAS VOLT. Nem volt ott velem egy jóbarátom se, senki...Úgy zokogtam, mint egy őrült. Ismerős érzés volt már, vesztettem már el előtte valakit, egy fiút, akit nagyon szerettem....
Tudtam, valahol legmélyen, hogy ilyen nem történhet meg. Tökéletesek voltunk együtt, IGAZ, MINDENNAP VESZEKEDTÜNK, KÜZDÖTTÜNK EGYMÁS ELLEN, és mindketten akartuk ezt a küzdelmet, ezt a tüzes szerelmet. Ennek nem lehetett csak úgy vége...Zoli pár óra múlva rájött, mit tett, mit veszített, és én így teljesen megnyugodtam. Igaz, nem bocsájtottam ezt meg neki még vagy egy hétig...De mikor leszálltam a vonatról, és az ölébe ugrottam...leírhatatlan.:)

WHAT IS LOVE? NOBODY KNOWS. BUT TO ME LOVE IS YOU.

Ahogy este hazaértem, még mindig jó kedvem volt, de apám elrontotta...Anya a szobában aludt, vagyis úgy tett, de óránként azért kinézegett. Apum itthon iszogatott, elég részeg volt, és nem hagyott békén. Folyton bejött, mikor gépeztem, simogatott, hogy én oylan szép vagyok, és pont oylanná váltam, mint akarta. Hogy miylen okos vagyok, talpraesett, stb...Ez furcsa volt, de ezzel semmi gond.
És azt is tudom, mert már elmondta, hogy már nem szereti anyát, és el akarja hagyni, csak miattam meg tesóm miatt jár haza. Ez már vagy fél éve volt, hozzászoktam a szörnyű gondolathoz, de még mindig nehéz, ahogy látom anyát szenvedni...Amikor elsírta magát előttem, megszakadt a szívem. Na, szóval, tegnap apám ilyeneket mondott, hogy nem találta meg anyában az igazit, és keressek neki valami jó csajt...Csak mosolyogtam, meg mondtam, hogy haha, kétségbesetten tereltem a témát, mielőtt nemcsak belül, de kívülről is látszana, hogy összeomlottam. Hogy mondhat ilyeneket anyáról, aki 16 éve hűséges társa ? Apám meg nyilvánvalóan megcsalta. Ugyanis ő Pesten dolgozik, vagyis most éppen a Balatonon, és kéthetente jár haza. A munkásai tudják, hogy csalja anyát, és anya is tudja, de úgy tesz, mintha nem akarna tudni róla...Ugyanúgy kinyalja pám seggét, mindenféle hatfogásos szart megfőz, megsüt neki, vesz neki ajándékba parfümöt, amire apám aztmondja : ez szar. És a parfüm az öcsémé lesz.
Az Élet kemény..
Olyan éjfél fele nem bírtam tovább, bementem aludni a szobámba, apám kiment egy köntösben vagy fél órára a hidegbe, anya pedig benyitott a szobámba, körbenézett, hpgy itt van-e apám, megkérdezte jól vagyok-e és megölelt.

Én már nem tudok mit csinálni. Mikor külön-külön beszélgettem velük, akkor az lett, hogy én kavarok. Na, persze. Nekem nem érdekem, hogy ők utálják egymást...
Az meg csak ront a helyzeten, hogy még csak beszélőviszonyban sincsenek már anyáék mamával. :( Bár én néha eljárok hozzá.
De úgyis lesz valahogy. Mindig van valahogy. És jó lesz minden. :)

Tegnap Józsán aludtam Zákány Vivinél, hát elvoltunk. :D Ma csináltunk kókuszgolyót, elég vicces volt, én mindenáron több rumot akartam tenni bele, de Vivi nem engedte, így aztán minden tiszta rum lett. Csináltunk kuki alakú kókuszgolyót :$ XD
Délután bejöttünk városba, taliztam Zolival, és még elcipeltem ruhákat nézni, de nem találtam semmi jót, csak egy szegecses bakancsszerű bokacsizmát, de nem vezsem meg, mert már annyi csizmám van, hogy el se fér. FAREMERNADRÁGOT KERESEK AMI SOHA AZ ÉLETBEN NEM NYÚLIK KI! Létezik?
Ma itt alszok Zolinál, elment a Mekibe nekem kajcsit venni, mert annyira édiiii ♥ *.*

Most nyomtattam épp ki egy kémia puskát, de elég nagy...azt sem tudom, hova rakjam majd. Lehet csak kirakom az asztalra. Najó, nem. Bár a tanár oylan balfasz (vagy leszarja) és aztse vágta le soha hogy mindig a telómból puskázok dolgozatnál. De most otthagytam Zoli zsebében a telefonom, mert az a nyomiburger elvette, hogy ne játszak a Pou-mmal,mire aztmondtam, ha nála marad a mobilom, megverem. Erre NÁLA MARADT, természetesen.
De mivel holnap neki nincs suli, első óra előtt elhozza nekem.:)
Amúgy kicseréltem a cipőt... Sajnos nem magassarkúra, de most a kényelem érdekelt. De azért sajnálom.
Töriből ma írtam egy kettest (REMÉLEM.), de azért jobbra számítottam, ha már három oldalt kijegyzeteltem mások jegyzeteiből (xD) és nagyjából meg is tanultam a nap folyamán, órákon. Na, mindegy... Ez is több volt, mint amennyit általában tanulni szoktam.
Az meg egyenesen felháborító, hogy holnap is suli van, és még csak nem is rövidített órák... Isten miért nem mindkét napot áldotta meg anno ? Ha a vasárnaphoz hozzácsapta volna a szombatot is, talán SOHA NEM LENNE SZOMBATONKÉNT SULI. Haha.
Régen annyira büszke voltam, hogy bejutottam ebbe a gimibe, és nagyon imádtam, mostanra viszont már kajak megutáltam. :( Nagyon rossz. Az emberek is, legtöbb síkhülye, csak a sporthoz ért, és nagyon rajnak hiszi magát. Bár ezek még annyira nem is zavarnak, inkább az, hogy ennyit kellene tanulni, és mindenkinek jobban megy, mint nekem, pedig rohadtul nem vagyok hülye, de szerintem már elittam az eszemet vagy nemtudom...
Most meg összevesztem a legjobb barátnőmmel, de alapból is elég feszült mostanában a hangulat köztünk, és mindenen összeveszünk. Talán túl sokat vagyunk már együtt.