Nem szoktam visszatekinteni az elmult teljes evre, es föleg nem ujevi fogadalmakat tenni, de most van kedvem mindkettöhöz. Jobban mondva szükseges.
Az ev tele volt hullamvölgyekkel a szamomra, eleg sokszor voltam beteges is de ezt föleg a hullamzo lelkiallpotomra ertem.
Utazgatasokban, nyaralasokban nem volt hiany, ugyhogy az tenyleg 10/10 volt, de a hetkoznapok valahogy különösen unalmassa szelidültek es sokkal kevesebbet szocializalodtam. Mindezert a paromat okoltam, mert ö egyebkent is ilyen otthonülös fajta. Nyilvan valamennyire alkalmazkodtam hozza es otthon tengettem a hetvegeimet (illetve nala otthon), de nem kenhetem ra az egeszet, hiszen sosem allt az utamba, ha közöltem vele hogy ide-oda megyek a barataimmal.
Az igazsag az, hogy a barataim lemorzsolodtak, igy a programok szama is jocskan megcsappant. Sokan elköltöztek az utobbi 1-2 evben (fökent vissza Magyarorszagra) , vagy gyereket szültek, söt a sajat anyam is, aki amugy sokfele programban benne volt velem, nem jar mar sehova, csak otthon ül, aztan csodalkozik, hogy depresszios.
Iden sajnos en is megtapasztaltam, mi az a depresszio (marmint nem olyan hü de komolyan, hogy betegsegnek nevezzem) de ezt be tudtam a fogamzasgatlo hasznalatanak, amit abbahagytam augusztusban es azota ilyen teren sokkal jobban vagxok, söt, azota nem is voltam beteg, az ev elsö feleben pedig rengetegszer.
Az ev legnagyobb stresszfaktora szamomra a kapcsolatom volt, ami önmagaban iszonyu nyugis lett volna, csakhogy en nem vagyok biztos abban, hogy vele szeretnem leelni az eletem, pedig szeretem, mint embert! Tisztelem, es meg soha senki nem volt ilyen jo hozzam es soha senki nem ertett meg ennyire, a hülye viselkedesemet vagy ezt a tulelesi allapotot, meg hogy allandoan keszen allok a menekülesre, amik a korabbi traumaimbol adodnak.
Es ezek miatt a pozitiv dolgok miatt vacillalok allandoan, ami lassan megöl, total alvasi zavaraim voltak az elmult evben, ami termeszetesen nem volt jo az edzesemnek.
Iden muszaj leszek elhataroznom magam, vagy mellette vagy nelküle. Egyedül szornyu nehez lesz, hiszen sokat segit, vigyaz Nalara, vesz neki kajat, barmi van, ertem jön, segit..Azt szeretne, hogy boldog legyek, de ha en nem vagyok teljesen boldog akkor semmit nem er ez az egesz neki sem. De az is lehet, hogy en nem vagyok jo a kapcsolatokban, mert atlag 2-3 ev utan menekülök belöle.

Ez lesz az utolso evem az egyetemen, ugyhogy kihasznalom minden pillanatat, többet szeretnek tanulni, fejlödni es persze nezelödni, mit szeretnek csinalni ha elvegeztem.

 

Ezúttal villám sebességgel telt el a Magyarországon töltött hét és simán maradtam volna még legalább ennyit, ha lett volna még szabadságom.

Újabb hat hónap, mire újra itt leszek, akkor viszont maradok tíz napot, mert húsvét lesz és online egyetem tehát lesz laza 17 nap szabadságom egyben. Novembertől hivatalosan várhatom a karácsonyt is és szerezhetem be az idei díszeket, szigorúan elemeset, ha már ennyire spórolni kell idén az árammal. Na de visszatérve, nagyon jó volt végre a családommal lenni. Kétszer jól berúgtam, de csak egyszer lettem másnapos, ami felettébb váratlanul ért, hiszen soha nem szoktam már inni. Nagyon ritkán egy kis bort a vacsorához, de még azt sem szoktam teljesen meginni.

Na de nemsokára jön a forraltboros időszak, amit viszont imádok. Természetesen dráma nélkül nincs családi látogatás (meg úgy alapból család) és most éppen a nagynénim féltékeny ex-párjátol nem volt nyugtunk, aki ráadásul Hacker és sorozatosan feltörte nagynénimnek a Facebook fiókját. Szerencsére komolyabb történés nem volt, de említésre méltó hogy a nagynénimnek nagyon örülök, mert az új pasija igazán jó hatással van rá és boldoggá teszi őt. És rendkívül normális, lovagias, kedves és jó humorérzékű, tehát beillik a családba. Bele lett dobva a mely vízbe, mert én meg tesóm Pesten aztán tabuk nélkül beavattuk a családba.

Már elég hozza a viselkedésünk, főleg hogy ittunk is, aztán elkezdtünk én még sosem-et játszani. Debrecenben vettem egy Acitvityt és aztán vettem hozzá kiegészítő 18+-os feladvány kártyákat, hogy ne legyen olyan egyhangú vagy esetleg túl könnyű a játék, szóval szegénynek tényleg mindent de mindent meg kellett tapasztalnia. De nem menekült még el, ami már egy jó jel. Várjuk ki a végét, hiszen a család tényleg egy hihetetlen család de ha kemény fából van faragva és tényleg szerelem van közöttük (úgy tűnik) akkor nem aggódom.

Iszonyat sokat zabáltam az utóbbi egy hétben, első dolgom volt magyaros vajkremet venni jó kis magyar fehér kenyérrel. Aztán a sok éttermi kaja, persze minden panirozott, sajttal töltött meg haosblo finomságok, a cukrászdákról nem is beszélve. Szóval a testem egy héten keresztül szinte csak egészsegtelen dolgokat kapott, kezdve a sok energiaitalal és alkohollal meg a tömérdek mennyiségű latte. Akartam egyébként fogfehérítést csináltatni de az orvos nagyon jó fej volt és őszintén megmondta hogy nincs rá szükségem és amúgy is utána baromi érzékenyek a fogak, szóval nem tesz éppen jót a fogaknak, úgyhogy letettem róla. Inkább megcsináltattam a professzionális fogtisztítást. Csak egy tízest kért el, legközelebb is nála csináltatom, nem Németországban.

Amikor ilyen jól telik az itt eltöltött idő, elkap a vágy, hogy csak jobb lenne talán mégis itt élni. De az a baj, hogy ezek után szerintem minden egyre rosszabb lesz. Na de majd meglátjuk. Már csak 10 óra utazás vár rám ezen a hülye vonaton.

Most éppen úgy érzem magam, mint tini koromban, mikor elbúcsúztam az aktuális pasimtól és hazafelé vettem az irányt, hogy ne túl későn érjek haza igazából Hemsbachban várom a vonatot ami hazavisz Mannheimbe, vasárnap este van és csepereg az eső. Már kabátos idő van, persze nem a legvastagabb, ötszáz kilós belül tiszta szőrös kabátjaim egyike van rajtam hanem egy zarás kabát, ami amúgy elvileg téli kabát lenne, de nekem, aki kb halálra fagy, ha a hőmérő higanyszála 19 fok alá kúszik, inkább egy sima kis atmeneti dzseki ez. Mondhatnám hogy nagyon sokat töprengtem a kapcsolatomon, de ez nm igaz. Kicsit belazáztam, magamra koncentráltam és akarattal kerültem a stresszt. Meg az összecsapásokat másokkal (másokkal úgy értve: saját magammal. Csak saját magammal tudok veszekedni, ami megmagyarázza hogy valóban mindenkinek két énje van. Ha mégsem, akkor egyszerűen skizo vagyok.) Szóval, egy ilyen embert semmiképpen nem szeretnek elveszíteni. Persze, nem tökéletes. Vannak dolgok, amik igenis zavarnak. De ezek apró dolgok. Az, hogy megbízhatok benne és a legjobbat hozza ki belőlem, felülírja ezeket a kisebb hibákat. Na meg nem tagadom, rohadt sokat nyom a latba, hogy úgy szereti a kutyámat, mint saját gyermekét ( igen, Nala a gyerekem, ha nem tetszik, akkor se szólj be) és ő veszi neki a kaját, meg legutóbb még az állatorvosi költséget is kifizette. Igazából a szakításunk óta sojat gondoltam az exemre, Davidra és őszintén be kell vallanom, újra és újra találkoztunk is. Tudom, hogy ő úgy gondolja én vagyok neki az igazi, de ez közöttünk már annyiszor nem működött. Megváltozott, mondja is, látom én is, és szeretem, mint embert , de én is megváltoztam. Belátom, hogy a szenvedély nem elég egy tartós kapcsolathoz, ami stabil lábakon áll. Persze, kurvajó és talán az első pár évben fenntartható de utána úgyis oda lenne ugyanúgy. Úgyhogy ladies, nem mindig az a jó döntés, ami több tűzzel, szenvedéssel, vággyal jár. Sőt. Ennyi tapasztalattal már tudom mondani, ha túl sok a közös bennetek, az is tönkre vágja a kapcsolatot ugyanúgy, mintha semmi közös nevező nem található. Igazából mindenből meg kell találni egy arany középutat, és nem szabad elvárni, hogy a másik fél majd tökéletes lesz és téged kiegészít vagy pedig majd boldoggá tesz. Hozzatesz a boldogsagodhoz, igen, de ha te így magad, ahogy vagy nem vagy boldog, akkor valaki más oldalán sem leszel. Senkinek nem feladata , hogy a boldogságod legyen. Az a te feladatod. Sokáig hittem ebben a sors szerűségben is, hogy hiszen minden okkal történik. Ez így van, de a döntéseink befolyásolják a történteket. Tehát a tetteink, szokásaink hozzák el a jövőt is. Nagyon pszichológiai téma lett ez most, nem így terveztem, de annyi baj legyen.

El sem hiszem, hogy már lassan vége van szeptembernek. Valaki megállítaná egy kicsit az időt? Komolyan, kiíratom magam betegre, hátha akkor kevésbé rohan így. Az edzés amúgy nagyon jól megy, egyre erősebb vagyojk, ami az akrulais célom. Kaja még mindig ugyanúgy, mint évek óta : eszem ami jól esik, akármit, amit megkívánok, napi kalória bevételem 1700 és 2000 között mozog. Ha neadjisten egy két napon kétezer kalória felett eszem, nem büntetem magam másnap, hogy akkor mondjuk 300-al kevesebbet eszek, hiszen semmiféle cél nincs előttem az erő fejlesztésen kívül, ahhoz meg a kaja az energy. Amúgy 50 kg vagyok (és 159 cm). Egy-másfél éve 54 voltam, pár hónapja stabil 52. Mióta kivettem a hüvely gyűrűt és nem védekezünk (csak gumival - ezt se tenné meg értem ám akármilyen pasi ) azóta kicsit felborult a hormon háztartásom. De reménykedem, hogy pár hónapon belül beáll. A migrén piercingemről: még mindig faj a helye, ha megérintem, de persze a porc amúgy is ultra lassan gyógyul. Viszont! Azóta nem volt rendes migrénem. Fejfájás akadt, főleg ha változékony lett az idő, de arra bevettem gyógyszert és el is múlt, vagy ha éppen nem, a fájdalom nem volt tízes skálán 17-es hanem mondjuk csak 6. Érdekes, még csak másfél hónapja van piercingem, szóval továbbra is figyelni fogom. Már hónapok óta feljegyzem a rohamokat egy applikációba.

Az utóbbi időben sok hétvégén hostesskedtem, sört osztogattam a Szupermarketben vagy Zott vegán joghurtot stb. Mivel ezekre a munkákra tisztán húsz eurós oraber van, osszeszedtem szép kis összeget, amiből hazautazok októberben Magyarországra és nagyszüleimnek fogom adni a maradékot. Szegények nem sok nyugdíjat kapnak és megszakad a szívem értük. Főleg mikor én itt eszem a luxi gyümölcsbowlokat meg lazac meg steak meg stb. Nem így kellene lennie. Nekem sem könnyű diákként és így hogy Diákhitelt vettem fel ( aminek csak a felét kell visszafizetnem majd hat év múlva - thanks Germany) és itt is egyre drágább minden, főleg a gáz, úristen. Na de nem akarok veszmadarkodni vagy a kinkeserves jövőről írni, mert attól talán még szomorú is lennék. Azt nagyon nem akarom, mert pár hete kilabaltam a depresszióból, úgy érzem. Az amúgy nem is én voltam. Borzasztó volt és nagyon valószínű hogy a gyűrűnek volt köze hozzá... Sose voltam rosszabbul, mint ezalatt az egy év alatt. Összesen másfél évig használtam, de az első hónapokban nem volt semmi mellékhatása. Azon kívül, hogy felszedtem 6 kg-t. 😂 De azzal még ki is bekul az ember valahogy, a depresszió viszont már más tészta.

Nem lenne szabad híreket olvasnom, mert kicsit az őrületbe kerget ez a vészmadárkodas, hogy télen meg fogunk fagyni, nem lesz meleg víz az edzőteremben es a többi. Igazából úgysem tudunk ellene mit tenni, akkor fogadjuk el, éljük túl es bizakodjunk, hogy utana majd meg jobb lesz, mint azelött.

Eppen a ket hetes szabadsagomat elvezem mar megint, voltunk egy szűk hetet Ausztriában, Maria Alm-ban. Te jó isten, ha van gyönyörű. Es az a nyugalom, ami ott honol…Teljesen magaval ragadott es annyira le tudtam menni alfába, mint szerintem meg soha azelött. Mikor elmentünk egy vizeseshez es egy csodaszep gleccserhez, ami egyebkent turista latvanyossag es tömve volt emberekkel, szo szerint tömegiszonyom lett, pedig en sosem voltam ilyen. Az evek alatt egyre inkabb introvaltta valtam, ez teny es valo de a tömeg sosem zavart. Most viszont, annyi nyugodt, halk es meseszep tajakon töltött nap utan kicsit felzaklatott.
Egyebkent elsö nap elvetettem a sulykot, mert egy több mint hat oras turat neztem ki, sok helyen rendes út nelkül, sziklakrol le es fel, kavicsos-poros utakon négykézláb csuszkaltam le, kisebb vizesesen kapaszkodtunk lefele, mellettünk meredek szakadek…Alig vartam, hogy vege legyen, ja es meg le is égtünk. Szegeny Nala teljesen ki volt, utana minden nap csak evett meg aludt. Hosszu több oras turara nem kenszeritettem mar (magunkat sem) mert szegenykem alig tudott mar rendesen jarni.
A hotelben isteni reggeli büfé volt, csak reggelire simán bezabaltam 800 kalóriát, aztán rendszerint ettünk valami fagyikelyhet napközben, este pedig 4-5 fogasos vacsora, amit a reggeli közben lehetett kivalasztani, melyik fogasbol mit kerünk. Hat mondanom sem kell, majdnem hanyasig zabaltam tele magam minden este, híztam is 2 kilot, ami egyebkent nem artott.
Mikor anno, több mint egy éve, betettem a hormon gyűrűt, rövid időn belül hiztam 6 kg-ot. Utana elkezdtem úgy igazan nagy sulyokkal edzeni, szóval felepitettem egy kis izomtömeget is, es szuperjol tudtam a sulyomat (53-54 kg) tartani.
Aztán idén tavasszal koronas lettem, lefogytam 3 kg-ot, ugyahogy vissza tudtam szedni egy kicsit, de aztan kivettem vegleg a gyűrűt es azota 49-50 kilogramm között mozog a sulyom. Total mindegy mennyit zabalok es elhihetitek, nem keves mennyisegü kajat es fagyit tolok magamba minden nap. Hozza kell tenni, hogy termeszetemnel fogva nagyon aktiv vagyok, sosem birtam megülni a seggemen, jelenleg heti 3-4x edzek, de mindennap megvan a minimum 12.000 lépésem. Van, amikor húszezer is összejön, föleg nyaron.

Jelenleg eleg nagy dilemmaban vagyok a szerelmi elettemmel kapcsolatosan, ert van egy jol müködö, biztos labakon allo stabil parkapcsolatom, ahonnan csak a szenvedely es hat valljuk be, a jo szex hianyzik. Amugy mindent megad nekem es ö a legjobb hozzam ezen a vilagon. De ez pont egy oylan dolog, ami hogyha hianyzik, olyan hü de hosszu tavon nem tarthato. Vagy talan a legtöbb embernek megis, es egy idö utan lesz egy szeretöjük, de az milyen elet mar? Meg nem költöztünk össze, es nem is tudunk meg egy evig, amig a belvarosban dolgozom. De ha azt meglepem, onnantol nincs visszaut, illetve van, de sokkal komplikaltabb. Igy is nagyon komplikalt, mert szeretem, megnyugtat, ö a biztonsagom, segit rengeteget, Nala nála el, vesz neki kajat, elviszi orvoshoz stb…
Manapsag iylen rendes embert talalni szinte lehetetlen, de a szivem megis masfele huz es fogalmam sincs, mit tegyek.