Ez a hét valahogy iszonyat gyorsan elrepült, a munka nem volt megerőltető vagy sok (mint általában), sőt, a mai munkanapom abból állt, hogy leedzettem, ettem, megint ettem, vicces videókat néztünk, hülyéskedtünk, aztán megvártam, míg barátnőm Iana végez a Hyrox edzésével és mentünk kajálni a kedvenc török éttermünkbe.
Csütörtök reggel kaptunk egy nagyon égő videót a Ludwigshafeni Fitbase Team-től, amiben kihívtak mindenkit egy Hyrox mérkőzésre, a srác aki ott dolgozik, borzasztó vicces és nagyon elhiszi magát, egy deka izom sem található rajta, de persze ő mindent mindenkinél jobban tud az edzésről és posztolja is ahova csak lehet, hogy milyen gyakorlatokat csinál és hogyan, szegény amúgy nagyon ciki de hatalmas önbizalma van. A videó elején feszít és int a kezével, hogy tartsunk vele, legjobb jelenet, úgyhogy lescreenshotoluk, kinyomtattuk és ráragasztottuk az irodában a Dart táblára.
Tegnap este voltam moziban Max-al, az „Anyone but you”-t néztük, és nagyon tetszett mindkettőnknek. Aztán hazavitt és ennyi volt, szóval sok időnk nem volt, de szegény egyébként így saját vállalkozás miatt írtó sokat dolgozik és alig alszik, mert 3-4-kor kel, vagy ha piac van, akkor 01:50-kor... Nem tudom, hogy lehet ehhez hozzászokni, plusz még edzés is mindennap.
Elmesélte, hogy sok anyagi problémája van most, stresszel és ezért van sokszor elbaszva a kedve, mikor napközben beszélünk. Ugyanis felidegesítettem magam rajta, úgy voltam vele, ha ilyen búval baszott mindig, akkor kösz, de én nem kérek belőle. (Tiszta nyomi vagyok amúgy, mindenkinek lehetnek rossz napjai, de abban a pillanatban ez valahogy nem merült fel bennem.)
Viszont mikor vele vagyok, akkor annyira jól érzem magam és olyan jó a nagy izmos testéhez bújni, hogy el sem tudom mondani, és azok a csókok….
Ja és amúgy ha belegondolok, azt a pici szabadidejét, ami van, csakis velem tölti, én az én szabadidőmet meg azért nem csak vele, hiszen ma is Ianaval voltam kajálni, holnap Mónival megyek Sushit enni sőt még valószínúleg randijaim is lesznek másokkal (akik amúgy komolyan nem érdekelnek, de egy kis bowling, kaja belefér, had élvezzem már a szingliséget, biztosan nem fogok fejest ugrani egy újabb kapcsolatba..)

Mindenesetre az exem, Dávid is megjelent nálam, állítása szerint az új csaját nem is szerette és semmi nem volt jó vele (természetesen nem hiszem egy szavát sem) és már szakított is vele, mert engem akar. Én pedig közöltem vele, hogy nem vagyok egy második választás, vagy valami, amit csak úgy kihúz a fiókból, ha kedve tartja. Tegnap volt a szülinapja, úgyhogy nem voltam túl bunkó hozzá, és természetesen ennyi éves gyötrelem után még valamiféle érzéseim vannak is iránta, de ezek után már semennyire nem tudom komolyan venni. Csak szexre meg jelenleg nincs szükségem. És majd ha lesz, akkor nagy valószínűséggel Max lesz az, mert a kémia csak úgy tombol közöttünk.
Na de mindegy is, ez még a jövő zenéje, még csak hat randink volt. Viszont jövőhét hétfőn megyünk Sinsheim-ba a Termálfürdőbe, szerintem ott eléggé forró lesz a hangulat, de majd tartóztatjuk magunkat.

Most pedig elkezdem életem első Animéjét, ami tesóm szerint bejönne nekem.

Tegnap este át jöttek anyáék hogy összerakjuk az új bútort amit rendeltem, majdnem sikerült is viszont a gyártásnál kifelejtettek két csavart úgyhogy az egyik ajtót végül nem tudtuk feltenni. De amúgy nagyon szép kis Komód illik a lakásba.

Úgyhogy majd ma el kell mennem a Bauhausba meg amúgy is vennem kéne valamit Zoénak mert holnap lesz a szülinapja. El sem hiszem hogy már három éves. Mire összeraktuk a bútort már majdnem este 9.00 volt úgyhogy végül mind a ketten nálam aludtak nem mellesleg Zoé levágott egy hatalmas hisztit hogy nem akar hazamenni; Igazából nincs azzal bajom , hogy nálam alszanak , viszont a kicsi éjfélig nagyon aktív volt, én meg már tiszta fáradt voltam, arról nem is beszélve hogy konkrétan mindent összefirkál és tönkretesz.. Na de sebaj.

Nem az én gyerekem , tehát nem is nekem kell megnevelni.

Tegnap beállított hozzám az exem Dávid, aki miatt elég sokat szenvedtem pár héttel/ hónappal ezelőtt, hiszen ugye véget vetettem a kapcsolatomnak, (Aminek amúgy is véget kellett vetnem nyilvánvaló okok miatt ) és úgy éreztem hogyha ennyi éven át szenvedtünk Dáviddal és nem tudtam kitörölni a fejemből, akkor itt az ideje újra megpróbálni és tisztalappal kezdeni, de mikor ezt elmondtam neki akkor ő már nem akarta ezt az egészet. Pont ő nem, mikor annyit várt rám ! Egyszerűen kihátrált és volt ráadásul valami másik nője akit elmondása szerint egyáltalán nem szeretett… De hát gondolom úgy volt vele, azért kipróbálja mert miért ne. Ez az úgymond ;visszautasítás; nagy sebet ejtett akkor bennem és hetekig szarul voltam emiatt, aztán persze felkeresett mikor én már egyre jobban éreztem magam.

Azt mondta folyton rám gondol amire én azt válaszoltam hogy hát ez így is fog maradni aztán boldog életet kívántam neki. Ahogy teltek a napok hetek és elkezdtem másokkal randizni, felnyílt a szemem hogy mennyi úriember és rendes pasi van a világon. Úgyhogy nem sokáig szomorkodtam igazából.
Erre fel tegnap beállít és azt mondja hogy csak én vagyok az igazi, és hogy visszatért így folytassuk ott ahol abbahagytuk. Semmiképp nem akartam megbántani, akkor sem hogyha ő ezt tette velem.
De nekem nem kell olyan pasi akinek egy másik nő kell ahhoz hogy rájöjjön hogy igazából engem akar. Nem vagyok biztos benne hogy megértette, úgy érzem nem fog tudni békén hagyni.

Mindenesetre ma találkozok megint Max-al, méghozzá moziba megyünk, ő választotta a filmet, amin nagyon meglepődtem mert egy romantikus filmre esett a választása. Őszintén szólva, tegnap le akartam mondani ezt az egészet vele mert elég sok privát gondja van mostanában és az utóbbi napokban csak panaszkodást hallok tőle vagy hogy mennyire nincs kedve ehhez meg ahhoz, mennyire nincs motivációja, és ehhez hasonló depressziós finomságok, amire nekem személy szerint jelenleg rohadtul nincs szükségem. Lehet ez önzőn hangzik, de az ismerkedős fázisban ne húzza már le valaki egyből a másiknak a kedvét.
Én teljesen megértő vagyok és hogyha ez egyszer vagy kétszer van ilyen hangulata , akkor azt mondom hogy oké de hogy majdnem minden nap !? Na köszi de ebből nem kérek.
De aztán azt mondta hogy összeszedi magát és találkozzunk. Végülis a mozi szerintem jó lesz mert ettől a filmtől valahogy mindenki be van zsongva. Amennyire bejött az elején Max, ezzel most eléggé elrontotta és lecsökkentette az esélyeit nálam. Egyébként is, megfogadtam hogy tök mindegy milyen nemzetiségű de német pasik nem akarok megint, Ő meg német, úgyhogy alapból hátránnyal indult tök mindegy hogy mennyire szexi és milyen jól néz ki. Arról nem is beszélve, hogy a második vagy a harmadik randink után közölte hogy letörölte a Tindert és hogy ő nem randizik soha egyszerre több emberrel, amit aranyosnak találtam, de egyáltalán nem vártam volna el.
Instagrammon ő nem követ semmilyen profilt csak engem meg egy pár family Guy vagy más vicces instagram oldalt, de egy ideje követ még egy csajt. Valószínűleg elkezdett vele is beszélgetni. Ami nem zavar, tegye nyugodtan.
Felőlem találkozhat is vele, mivel én is tervezem hogy több embert meg ismerek, végülis ő az első randim három év óta, logikus, hogy nem fogok összejönni az első emberrel akivel elmegyek bowlingozni vagy kajálni … (Amúgy nem figyelem betegesen hogy mennyi embert követ, de így nem nehéz hogy összesen öt-hat profilról van szó haha).
De az megnyugtató hogy ez mennyire nem esik rosszul.
Valószínűleg mégsem fogott meg annyira mint gondoltam.

A harmadik randinkon Max-al másfél órán keresztül sétáltunk az erdőben mínusz 3 fokban, a kutyáinkkal, akik meglepően jól kijöttek egymással. Csak beszélgettünk végig, semmi különös, aztán a három kutyival a csomagtartóban elindultunk felém, és ennyi volt, de amúgy jól éreztem magam. Úgy volt, hogy másnap is talizunk, de aztán úgy gondoltam, ez túl gyakori lenne…

Péntek este a városban ünnepeltünk Jan szülinapját, de én nem akartam inni, mert végül megváltozott a terv és nem mentünk tovább bulizni, akkor meg minek igyak… Ritkán fogyasztok alkoholt (már jópár éve így van hálistennek), de ha igen, akkor legyen miért, tudniillik, hogy fent tudjak maradni legalább hajnal háromig.
Öreg vagyok már na. Szóval csak éjfélig maradtam, nagyon sokan voltunk és amúgy egészen vicces is volt, aztán én együtt léptem le Leonie-val és Anne-val. Az este folyamán megtudtam valamit, amit bárcsak ne tudtam volna meg… Röviden a Gebietsleiterünk, (ő van a studióvezető felett eggyel) csúnyát mondott rólam a hátam mögött, ami amúgy önmagában nem lenne meglepő vagy számomra kellemetlen, mert olyan típus, aki a szemedbe nyalizik, meg Smalltalk, meg ölelés, ha nem vagy ott, akkor pedig, hogy te milyen lusta vagy, miért nem csináltad meg ezt vagy azt, miért mentél hamarabb haza stb. Tényleg kivétzel nélkül mindenkire panaszkodik. De amúgy én jól dolgozom, tehát nálam extra keresnie kell a csomót a kákán, de jól megy neki, viszont konkrétan leszarom. A többiek is megmondták, meg nekem is egyértelmű volt, azért nem vagyok a szíve csücske, mert én vagyok az egyetlen nő a cégnél, aki nem flörtöl vele. (Amúgy régen tényleg jó pasi volt, naggyon régen, az arca még mindig helyes, de el van hízva, mióta feleség meg kisgyerek van, sőt, igazából a Corona Lockdown alatt is be volt már rendesen zsírosodva.)
Na, de péntek este róla folyt kicsit a szó, hogy milyen alattomos meg hasonlók.
- Ja, és ahogy a nőkről beszél…Undorító. Totál tiszteletlenül és olyanokról, akik a cégnél dolgoznak, sőt nálunk a team-ben….- mesélte Jan.
- Nálunk??? Kiről? – kérdezte Leonie egyből.
- Áh, nem mondom, nem mondhatom el…
- Miért nem? – kérdeztük kórusban.
- Azért, mert itt ül közöttünk.
- ja jó, akkor mondd azt, hogy én rólam van szó. – szúrtam közbe. – Szóval, mégis mit mondott? Mostmár elmondhatod, hajrá.
- Szóval csak annyi, hogy te milyen kurvajól nézel ki és hogy mennyire fogna és…de totál alpári módon fejezte ki magát, több munkatárs előtt, annyira tiszteletlenül, hogy Jonnynak kellett közbeszólnia és leállítania, hogy ne beszéljen így rólad.
Na szuper. Ez egyébként az exemmel, Timmel szemben is borzasztó tiszteletlen, mert ők végül is munkatársak és sokszor látják egymást, mikor a Gebietsleiter megfordul ott az irodában….
Most ezek után hogyan éljem túl vele a hülye beszélgetéseket????
Mindegy, már amúgyis kész az önéletrajzom, szóval nézek munka után, eddig lazsáltam, mert nem hajt a tatár, meg a terem itt van öt percre és kényelmes, de azért mindennek van egy határa.

Szombaton egész nap úton voltam, mert egy csomó elintéznivalóm volt, aztán este nyolckor felvett Max és mentünk a Fahrlachi terembe edzeni, mert az nonstop nyitva van. Imádkoztam, hogy ne legyen a dolgozók között egy ismerős se, hát kettő is akadt… Remélem hétfőn nem arról fog beszélni az egész iroda, hogy egy sráccal voltam edzeni és beszálltam utána a luxusautójába, mert természetesen azt is pont látniuk kellett…. Huh, nagy levegő, nem érdekel, így is úgyis megtörtént volna ez előbb utóbb.
Na, de amúgy le kell szögeznem, hogy nem vagyok én már olyan fitt és üde, mint fiatalkoromban, így az este 9 óra utáni edzés már nem annyira nekem való. Utána elmentünk fagyizni és dumáltunk sokat, de még mindig kicsit olyan idegen meg feszengős a dolog, ez viszont normális és ettől függetlenül nagyon jól éreztem magam. És meg is csókoltuk egymást de még hogy, atyaúristen.
Csak annyit mondhatok, hogy wow. És, hogy órákon át tudtam volna csókolni haha.

Szóval, zajlik az élet, nem hiszitek el, de olyan személyi edzésem volt, mint még soha. Komolyan mondom, az emberek akkora gyökerek néha.
Na de a férfiak!
Ezt a fickót Felix-nek hívják, és 34 éves, ámbár véleményem szerint öregebbnek néz ki, kopasz és tiszta felfújt izom, néha úgy beszél, mint aki kokaint szívott. Nos, hétfőn odajött hozzám, hogy ő már mióta szeretne nálam egy személyi edzést.
- Nálam? Mit tudnék én neked tanítani, már bocs?
Hát, hogy neki van egy sérülése már évek óta, és nem tud vele mit kezdeni, mutassak neki rá pár nyújtó gyakorlatot.
- Először is, ha ennyire fáj, menj orvoshoz, én jól kiismerem magam súlyzós edzés, egészség és táplálkozás területen, de sérülésekkel nem foglalkozom.
- Azért egy pár nyújtó gyakorlatot tudsz mutatni, nem?
Na jó, szerdára bejegyeztem az időpontot, gondoltam, majd odaküldöm Jan-t, egyértelmű volt, hogy csak a számomat akarja.
Pechem volt, mert szerdán Jan nem volt ott. Jonny és Yannick viszont már készenlétben álltak, ha esetleg le kell ütni a pasit, mert valami oda nem illőt mond.
Csak letelt valahogy az az egy óra, mutattam gyakikat, amiket ismertem és ennyi, közben ő végig dumált és néha elkalandozott, megtudtam, hogy magánvállalkozó, mint konyhaséf, és hogy két éve szingli, azelőtt hét évig volt felesége de elváltak.
Boldog voltam, hogy letelt az egy óra, mehettem a dolgomra, de aztán jött fizetni a személyi edzésért. A mi termünkben írtó olcsó egy edzés, 35 euró, mielőtt fizetett megint teledumálta a fejem mindennel, de nem nagyon figyeltem mit zagyvál. Aztán egyszer csak benyögi: 35 Euró csak? Ez volt életem legolcsóbb randija.
Mire én: - „Bitte was?” Teljesen el voltam képedve, mondtam neki, ez nem volt randi.
- De lehetne. Úgyhogy küldök neked Instagramon egy követési felkérést.
- Ahhoz tudnod kéne, hogyan írják a nevem. Elég ritka itt Németországban.
- Már megtaláltalak, egy ilyen Disney kép a profilképed igaz?
Megkapaszkodtam az asztal sarkában, mert valóban az, aztán berohantam az irodába és kértem a fiúkat, hogy öljenek meg.
Ők is mondták, milyen undorító, igazi Stalker, Jonny felajánloptta, hogy kirúgja a teremből i, de erre nem volt szükség, mert később ugyanis írt nekem Instán, mire válaszoltam neki, egészen kedvesen, hogy nem érdeklődöm iránta.
Normális emberek megértik ezt. Majd meglátjuk.
Jan személyi edzése később is vicces volt, a képen úgy nézett ki a csávókám, mint valami rossz menekült, élőben végül nem volt olyan gáz, mert a haját legalább lenyíratta a kép készítése óta, annyira nem értett jól németül se. Mikor mondta neki Jan, hol van az öltöző, csóró egy tök random irányba indult egy vészkijárat felé, ahol ha kimész az ajtón és az becsukódik, kívülről nem jut vissza. Jan időben észrevette és utána futott, de amúgy jobb lett volna hagyni, had sétáljon ki valahogy az épületből, mert még azt is elvárta volna, hogy egyenként az összes gépet mutassa meg neki.
Ma összeütöttem egy Salted caramel Tiramisut. mert holnap péntek és minden péntek nálunk Sweet Friday, plusz Jan szülinapját is megüljük este. Amúgy bulizni akartam menni, de ilyen embertelen mínusz hat fok lesz, úgyhogy csak beülünk valahova, ahova nem kell kicsípni magunkat, valószínűleg nem is iszok, főleg, hogy szombaton Max-al megyünk Fahrlachba késő esti edzésre, meg vasárnap amúgyis fotózásom lesz. Szóval nem oylan nagy probléma, ha elhalasztjuk a táncolást.

Pár hete lettem szingli újra, és megfogadtam, hogy ezúttal az is maradok, méghozzá nem csak két-három hónapig, mint eddig. Konkrétan kapcsolatból kapcsolatba estem, amik sosem voltak rövidek, tehát minden alkalommal kitartottak pár évig. De most, hogy már ennyi mindent tanultam a kapcsolataimból, szeretném ilyen fejjel még jobban megismerni magamat és az emberek gondolkodását.

Elképesztő, hogy már több, mint öt éve Németországban élek, és néha utálom, néha imádom, ez ilyen se veled, se nélküled kapcsolat, pont, mint a hazámmal, Magyarországgal egyébként, úgyhogy azt hiszem, megérkeztem. Tekinthetem ezt az országot is otthonomnak. A munka által lett egy csomó barátom, akikkel eljárok mindenféle programokat csinálni, sokszor iszogatni vagy bulizni is, például most pénteken is megyünk és már tökre várom. Így, hogy egy edzőteremben dolgozom, nem nehéz jófej embereket találni.

Szóval, a lényeg, hogy lezártam egy igazából biztos, egészen jól működő, mindenféle veszekedés nélküli kapcsolatot és azóta úgy megkönnyebbültem, hogy el sem tudom mondani. Sajnos az elejétől kezdve más volt ez a kapcsolatom, mint a többi, mert nem igazán voltak erős érzelmeim és persze a későbbiekben sem lettek, tökmindegy ki mit mond, ez kamu. El lehet éldegélni valakivel így is, de szerintem ebben semmi igazi nincsen. Többször véget vetettem a kapcsolatnak, de ő sosem akarta elfogadni, sírt is néha, így aztán nem volt szívem otthagyni, ám az utolsót meglepően jól fogadta. Végre készen állt elengedni, hiszen ő is azt akarja, hogy boldog legyek.

Pár hét összezavarodottság után, mikor még szoktam az egyedüllétet, úgy döntöttem, itt az ideje végre belevetni magam a szingli életbe és randizgatni. Kajálni menni, sétálni, beszélgetni, csak lazán, semmi különösebb célt követni.
Az első srác, aki elhívott bowlingozni, egy Max nevű pasi, aki német, bár megfogadtam, hogy nekem több német nem kell, de hát nem is törvényszerű összejönnöm vele ugyebár.
Instagramon írt rám és tökjól eldumáltunk, ő is sportőrült és van két kutyaja, olyan nagyon messze sem lakik. Élőben mikor megláttam, hm, hát eléggé az én esetem, mert magas és tiszta izom, úgyhogy ennek eléggé örültem, mert előtte nem nagyon láttam róla kéepeket, A profilján csak az autóiról voltak fent képek, természetesen méregdrága BMW-k, mi más. Annyira nem értek a kocsikhoz, nem is nyűgöz le különösképpen, de az viszont igen, hogy nagyon gentlemen és ráadásul kicsit félénk is, hát annyira cuki, hogy behalok. Két méter magas, totál széles és félénk. Nyami.
A bowling maga vicces volt, természetesen nem játszottam szuperjól, de azért ő sem vert rommá. Utána mondtam neki, hogy ennék valami fagyikelyhet (így a tél derekán, de hát én már csak ilyen vagyok), úgyhogy rendelt nekünk kettőt és elkezdtünk mindenféléről dumálni. Esküszöm, nem sokmindenkivel éreztem magam ilyen jól, aki konkrétan egy idegen számomra.
Szóval az első randim így három év után nagyon pozitív csalódás volt, szerintem rendkívül szerencsésnek nevezhetem magam ebben a tekintetben. Egy másiks ráccal is írok, akivel egyébként már randiztam 2018-ban, mikor kijöttem Németországba, de csak 2-3x láttuk egymást, mert két és fél órára lakik innen kocsival. De azért néha néha írogattunk az éevek alatt, amúgy nagyon bírom és írtó vicces, az egyetlen, ami kicsit lelombozott vele kapcsolatban, hogy nem túl magas. Nálam azért magasabb, de az nem művészet, viszont nagyon jó teste van. Úgyhogy mindenképpen megérdemel egy talit, ha már öt éven keresztül kitartott.
 

Elérkezett pár három nap utána  második talink ideje Max-al, a bowling alatt megemlítettem neki, hogy kedden kipróbálok egy új fajta edzést nálunk a teremben, Hyrox felkészülést, olyasmi, mint a Crossfit, csak sokkal keményebb, mert 1,5 illetve 2 percig tartó gyakorlatok vannak, közte persze semmi pihenő, hiszen köredzés, és a súlyok is sokkal nagyobbak. Mivel ő boxol is az edzőtermi edzés mellett, mondta szívesen elkísérne és lenne az edzőpartnerem.
Hát így is lett. Csakhogy szegénynek már az első körben becsípődött a hátában egy ideg és utána csak szenvedett, de ennek ellenére is majdnem végig csinálta velem az edzést, ami tényleg nagyon kemény volt (én meglepődtem, hogy jómagam milyen szuper fitt vagyok), de szegény Max utána nem bírt szó szerint mozogni, olyan fájdalmai lettek. Próbáltam segíteni neki, lenyújtani, vagy bármi, de nem segített semmi. Azt mondogatta, ez olyan kínos, de hát mondtam neki, hogy megsérült, rossz mozdulat volt és előfordul az ilyesmi.
Ami igazából ciki volt, hogy Chris, az egyik srác, aki az edzőterembe jár hozzánk, szintén végig csinálta az edzést, csakis miattam. Párszor elhívott már kávézni, de még nem álltam készen semmiféle randizgatásra.
Aztán később elkísértem Max-ot a parkolóházig, azt mondta, holnap megy orvoshoz, de ha legközelebb lesz ilyen edzés, attól még szeretne velem részt venni rajta. Amúgy írtó cuki. És a kollégáim is szimpik voltak neki, ami nagy pluszpont, mert imádom őket. Tökjól motiváltak minket az edzés alatt. Iana barátnőmnek az elején be is mutatkozott, mire Iana rohant utána hozzám, mikor már Max öltözni volt: - „Ist er schüchtern?” (Félénk?) Mire én: - „Ich denke ja, ist doch so süüüüüß“ (Szerintem aha, miylen cuki mááár)
Mert amúgy tényleg az, két méter magas, izmos, jól néz ki, és félénk, ah megzabálom! Mire Iana mondta, hogy igen, tiszt édes, meg elég jól passzol, mert én pont az ellentéte vagyok a félénknek. (Túlzás amúgy, oylan nagyon őrült nem vagyok haha)
Szóval miután hazament, visszamentem még a terembe kicsit csacsogni Mehmet-tel a kollégámmal, (amúgy még munkaidőben voltam, de hát alig voltak), és Chris még mindig ott volt. Ő legalább túlélte az edzést – mondta kollégám, Jan. Jó, ez igaz, de most na, nem tehet róla szegeény Max, hogy becsípődött egy ideg. Chris azért megkérdezte, hogy hogy van az edzőpartnerem.
- Volt már jobban is. – feleltem.
- Nyílt itt nem messze egy szuperjó thai kajálda, van kedved enni valamit? Vagy ha nem most, akkor majd egy másik alkalommal?
Elgondolkoztam, amúgy ő sem néz ki rosszul, jó munkája volt, szuper sportos, vicces, táncol is, hát miért is ne. Szingli vagyok, sodródom az árral, beszélgetni, bowlingozni, együtt edzeni, kajálni menni még lehet na.