Ma olyasmire vetemedtem, amire nem szokásom, ugyanis reggel fél nyolckor elmentem futni. Utálok futni, de annyiszor elterveztem már, hogy megszerettetem magammal. Szóval ebbe is belekezdtem. Egyébként jóval felülmúltam az elvárásaimat, mivel megállás nélkül elfutottam a legközelebbi faluig, még anyáék is néztek egyet és azt mondták, az tökjó eredmény. Igaz, miután megálltam, két percig úgy éreztem, mindjárt meghalok, szóval visszafelé csak sétáltam. Egy tűzoltóautó szirénázott egyet nekem és kihajolva integettek belőle a tűzoltók, tisztára meglepődtem, elég vicces volt. Az jutott eszembe, mikor vagy két hete itt volt Bocskaikertben Kreszi, és péntek este az üres kis faluban sétálva keresgéltünk valami buli, esetleg valamiféle élet után. Igazából, volt a csárdában ilyen élőzenés-mulatós cucc, de nem mertünk csak úgy bemenni, úgy, hogy nem is eszünk semmit.XD Szóval hazajöttünk, megittunk egy üveg bort és újult erővel indultunk el megint a csárda felé, de csalódnunk kellett, ugyanis a zenekar már összepakolt és mindenki ment haza. Búsan továbbsétáltunk, majd tanácstalanul megálltunk az út közepén, azon tanakodva, hogy most mitévők legyünk, amikor a főúton elszáguldott mellettünk a zenekar teljesen nyitott fedelű kocsija, bömbölt náluk a mulatós zene, ránk kiáltottak, integettek, mi meg elkezdtünk visítozni és visszaintegettünk, de ez az egész nagyjából két másodpercig tartott, elhúzott mellettünk a kocsi, full csend telepedett ránk, mi meg ott maradtunk feltartott kezekkel, mint két hülye. – Hát ez jó buli volt. – fordultam Fruzsihoz.

(Egyébként utána megszántak minket, és bemehettünk egy kisebb fajta „házibuliba” ahol igazából csak húsz év körüli srácok ültek az asztalnál, ittak és beszélgettek, de határozottan jobb volt, mint a semmi. )
Nemsokára megyek be a szerelmemhez.*-* Úúúúgy szeretem, olyan kis cuki! Nem szeretném, hogy történjen velünk valami rossz, ami miatt minden megváltozik esetleg, vagy simán elromoljon/elmúljon valami.:(
Pedig néha vele is hisztis vagyok, de mindig úgy megbánom, mert tudom, mennyire halálosan szeret engem és kész bármit megtenni értem. És ő olyan srác, akiben száz százalék biztos vagyok, hogy soha nem nézne félre másik lányra, és nem is múlnának el az irántam érzett érzései egyik napról a másikra.
Az előző kapcsolatomhoz képest amúgy nagyon rendesen viselkedek, de nem csoda, hiszen tanultam belőle. Mindennap kaját csinálok Ádámnak, nagyon sokszor előrébb helyezem az ő akaratát az enyémnél, nem várok el tőle semmi különlegesebb dolgot, és nem hagyom hogy bármit is kifizessen nekem. Oké, egy saláta néha belefért vagy egy mozijegy, de ennyi.
Visszafogtam a hisztijeimet is, és igyekszem nem rajta levezetni az indulataimat. Sajnos még mindig hirtelenharagú vagyok, az utóbbi időben sok rossz tulajdonságomat sikerült eltüntetnem, de ez velem maradt. Lehet kungfuznom kéne, vagy valami küzdősportra is járnom.xd
Tegnap amúgy voltam délután Kresziéknél, elutaztak a szülei és illegális(haha) házibulit tartott este, de azon már nem voltam ott. Szegénykém túl van a műtéten, és úgy tűnik egészséges meg jól van!<3
Mikor mentem hozzá, kijött elém a buszmegállóba, közben telón facebookon bezsélgettünk, tudkaolta, hogy hol járok, ő már kint vár a buszmegbe. Felnéztem a buszon a kis tévére: Juhász Géza utca.
- Juhász Gézánál. De csak beköszöntem hozzá, sietek! Csak annyit beszél…-.-
- XDDDDD Itt állok és itt röhögök, nem ciki!
Amúgy huszadikán fogalmam sincs mit csináljak, mert a stadionba akartam menni arra a retro bulira, de már elvileg alig van jegy, én meg még mindig nem hoztam meg a döntésemet. Még egy házibulit is szívesen tartanék megint, csak olyan sok szervezkedéssel jár, és nem hiányzik az most nekem. Viszont a városban sem akarok nyomorogni a sok kis pisis swag gyerek meg kis ribi között.
Tegnap amúgy olyan rosszul lettem, mert egész nap csak nutellát, nápolyit és csokit ettem, mivel most hozott mindenfélét haza németből a nevelőapám, szóval muszáj volt mindent megkóstolnom. De annyira fájt a hasam meg a fejem egész nap, hogy tisztára megbántam, amúgy is mostanság esedékes elkezdenem az új diétámat, hétfőtől meg újra konditermes edzés! ALIG VÁROM, még akkor is, ha ott kellett hagynom minimum két hónapra a kedvenc kis termemet, azért izgulok egy kicsit, hogy új helyre megyek. :D

Ábra buliiiiin! JÓ VOLT <3 

Igazából az életemre sosem tudnám azt mondani, hogy bármilyen tekintetben unalmas volna, ugyanis mindig történik valami, ami hirtelen felbolygatja az eseményeket és már csak meg sem lepődök rajta. 
Nem ez a legjobb nyaram, ez tény, kicsit tétlennek érzem magam, szóval emiatt várom egy picikét a sulit. Akkor minden percem be van osztva és eszembe sem jut a tétlenkedés. Sokkal kevesebb időm lenne, igaz például Ádámra.:(
Mostanában kicsit többet veszekdtünk, vagy nem is tudom, nem is veszekdés volt az, csak sokszor megbántottam szegényt, mert olyan elviselhetetlen vagyok mostanság. De annyira szeret, meg tulajdonképpen én is őt, hogy ez nem ver éket közénk és remélem nem is lesz sokkal több ilyen. Mert amúgy olyan de olyan jól megvagyunk, napra pontosan ma FÉL ÉVE! <3
Anyával és az öcsémmel is egyre jobban kijövök, főleg mióta a nevelőapám németben dolgozik. Ma jön haza, de csak pár napra.
Tesómmal az utóbbi időben eléggé elfajultak a dolgok, mert tény és való, hogy nem igazán foglalkoztam vele, de én rosszat nem mondtam volna róla, ő meg olyanokat mondott, hogy bár meghalnék és hogy nem is vagyok a tesója. Ezt amúgy betudtam annak, hogy serdül. Amúgyis nagyon későn érő típus. 
De mostanában egész rendes velem, lehet, hogy azért, mert nagynénémnek sírtam ki magam folyton, hogy mit művelnek velem otthon, ő meg elbeszélgetett a fejével, hogyha már anyáék ennyire harcolnak ellenem és próbálnak kitúrni, legalább ő állhatna mellém. Még az új pasiját is megismertem. Mindig tökre várom, hogy bemutassa az aktuális pasijait, és eddig szinte mindegyikkel jól kijöttem. Az új viszont merőben más, mint a többi, mind belsőre, mind külsőre, de talán ezért is volt pár hónapnál tovább tartani. Amúgy kajak, az öcsémnek sokkal több pasija volt már, mint nekem.XD
Sajnos konditermet kell váltanom, pedig már úgy megszerettem a Deltát, igaz, kicsi, de olyan kedvesek az emberek, meg nem bámulnak folyton téged, mindenki csak saját magával foglalkozik, két hónap alatt kétszer fordult elő, hogy pasik ismerkedni akartak velem a teremben, de nem túl finoman elküldtem őket, ugyanis annyira felidegesít az ilyen. Maga miatt járjon edzeni, ne azért, hogy csajokat próbáljon felszedni. 
Szóval az edzőm mondta, hogy jobb lenne, ha a fitnessteremhez közeli Bumeráng terembe járnék mostmár, mert oda ő is át tud jönni, edzeni engem. Bye bye Delta Fitness :'(
Amúgy elég furcsa és zavar is, hogy idén nyáron nem voltam SEHOL, de ez most szóba sem jöhetett, idén nyáron annyira más minden, főleg a családi helyzetem. Sokszor olyan, mintha otthon én csak egy lakótárs lennék, aki nem fizet lakbért, szóval épphogy el van tűrve ott. Meg hát párszor a fejemhez is vágták, hogy miért nem dolgozok.
De már csak egy évem van a suliban és utána vééége. Nagyon nehéz lesz, de legalább szabadulok és nem fogok senkitől függeni. Amúgyis eleget szenvedtem már. Ha kikerülök az életbe, esküszöm, ennél az otthoni halálhangulatnál csak jobb jöhet. Oké, csak akkor van halálhangulat, ha a nevelőapám otthon van. De épp elég. 
Egyébként most már igyekszem írni sokszor, ezt is felvettem a teendőim listájára. :D

VISSZASZÁMLÁLÁS!
OKTÓBERBEN VERSENY! <3

Nagynénim talált nekem egy munkalehetőséget és egyből adott nekem egy telefonszámot, hogy hívjam fel. Fel is hívtam, megbeszéltem a pasival egy személyes találkozót. Pultoslányt keresett egy szoboszlói kocsmájába. Mondtam, hogy nulla tapasztalatom van de nagyon gyorsan tanulok, mire mondta, hogy egy-két napra jöjjek el és majd betanít a csaj, aki éppen dolgozni fog. Hát el is mentem másnap, de hatalmas mennyiségű információt kaptam, és rájöttem, hogy nem olyan egyszerű ez a munka. Mármint simán bele lehet jönni, de nagyon sokmindent kell csinálni, odafigyelni mindenre, zárás után lestandolni (ez tűnt a legvészesebbnek) és nem voltam biztos benne, hogy pont ilyennel kéne kezdenem, és tizenhatóráznom naponta. Az rengeteg. Végül nem tudtam megoldani a hazajárást, ugyanis tizenegykor zár a presszó, a csaj mondta, hogy ő már gyakorlott és neki egy óra hossza lestandolni, akkor nekem kettő, tehát jóval éjfél után végeznék.
Debrecenben meg nem tudott adni állást a csávó.:(
Szóval ez a pályafutásom is ennyi volt, azt hiszem.xD
Kedd este Ádámmal szülinapra mentünk az Ibolyába, megnéztem életem első focimeccsét. Az túlzás, hogy néztem. Ha Ádám megkérdezte, hogy tetszik-e, azt válaszoltam, hogy szép a pázsit. Ja, és mivel a tv fele kellett bámulnom folyton, így észrevettem egy tök praktikus fogast a falon, ami az évek során elkerülte a figyelmem. Már ezért megérte.
Ádám vett nekem ásványvizet (szerintem még soha senki nem vett ásványvizet az IbolyábanXD) de aztán bevadultam és ittam egy epres cappy-t. Kint a fiúkkal balhézni akart három retkes c*gány, akik olyan vékonyak voltak, mint a ropik, a fiúk simán széttörték volna őket, mindenféle erőfeszítés nélkül, de hát nyilván nem hiányzott senkinek a balhé, meg egy rendőrségi ügy...Szóval hagytuk a francba az egészet és inkább nem vettünk róluk tudomást. Volt velünk egy srác, aki biológus szakra jár az egyetemre, eléggé leitta magát és nagyon-nagyon idegesítő volt, főleg engem baszott fel meg Surit, állandóan összenézegettünk, hogy úristen, ezt már nem bírjuk tovább, de Ádám állította, hogy jó fej meg rendes amúgy, szóval biztos úgy van. Később megkérdezte tőlem ez a srác, hogy én őszintén, mit gondolok róla, gondolom megint jönni akart valami pszichológiai dumával, mert persze ő ahhoz is ért, mire én egyből mondtam, hogy szerintem feltűnési viszketegsége van, túl nagyra van azzal, hogy ő egyetemre jár, mert hát ki nem szarja le és túlkomplikálja a dolgokat, ugyanis azzal a három romával nem volt semmi balhé, maximum kis összeszólalkozás, neki meg ez volt az élete eseménye és állandóan erről beszélt és mindenkit kérdezgetett, hogy mi lett volna, ha, mit csinált volna, ha…? Erre nem nagyon tudott mit mondani a srác, én meg ránézni se mertem Ádámra, hogy túl durva voltam-e. De a későbbiekben ő is mondta, hogy már nagyon sok ez a gyerek. Egyébként a német-brazil meccs után az Ibolyát elárasztották a néger brazil szurkolók, mozdulni se lehetett, a szülinapos meg közben eltűnt.
Pont Surival álltunk a pultnál és ittunk egy fényt, amikor özönlött be a sok brazil. Egyből megrohamozták a pultot, Suri azt mondta, szóljak, ha valamelyik beszól vagy ilyesmi, ő majd kiüti. Xd
Szegény Ádámnak meg nem szóltam, hogy megyek el inni, ő meg megijedt és keresett engem a tömegben, és azt mondta, már majdnem mindenkit egyenként felgyújtott.xd
Az Ibolya sem olyan már mint régen. Még ezzekkel a neonfényekkel meg is barátkoztam, az óriáskivetítővel meg az új tévékkel már nem annyira, de azzal, hogy lett terasz is meg arab és niga vendégek, háát nem is tudom. Már nincs benne semmi családias.XD
Végül nem is én, hanem Ádám kezdett el nyafogni, hogy menjünk haza. Jó idő volt, szóval hazasétáltunk, de azt sem tudom, hány órakor értünk haza.

Most egy július másodikán megírt blogbejegyzés következik. Sajnos nem volt netem a költözés miatt és nem tudtam ide berakni, de ami  késik nem múlik!:D 

Most hogy elköltöztünk ide vissza a régi nagy kertes házba a sok panellakás után kicsit szokatlan érzés. De azért nyilván jó, hogy akármikor ki tudok menni a kertbe mondjuk napozni a napozóágyon. Bár most vettem egy korlátlan szolibérletet a rossz időre való tekintettel. Nagyon csoki leszek fuh xd

Ádám a haverjaival elutazott pár napra a Keletire, de én nem akartam menni, mert egy kényes picsa vagyok, ott meg nincsen semmi, csak a puszta közepén egy ház kerttel, békákkal és hatvanezerötszáztizenhat szúnyoggal, akik csak arra várnak, hogy kiszívják belőlem ezt a kevés véremet is. Ú, ahogy ülök itt a széken, érzem, hogy leégett kicsit a seggem a szoliban. Aú.
Mióta felkeltem azon gondolkozok, hogy minden álmom lenne olyan helyen lakni, ahol csak gondolok egyet és lesétálok a tengerhez. Beszívom a sós levegőt, leülök a homokra és csak nézem. Meg hallgatom. Nagyon hiányzik a tenger. De ha minden összejön, még a végén majd sok is lesz belőle. Najó, sok az sosem. Nem tudom, miért vagyok ennyire megveszve érte, mikor még úszni sem merek benne, de egyszerűen lenyűgöz.
Jaj, azt álmodtam, hogy Ádám szakítani akart velem, mert nagyon hangoskodtam valami éjszakai bárban, mikor együtt voltunk. Szokás szerint hangosan nevetgéltem Fruzsival, vagy ilyesmi. Baszkuri, mekkora hülye álom. De nem alaptalan, mert mikor voltunk Ibolyában én, Fruzsi, Ádám meg a haverjai, akkor ránk szólt, hogy szerinte ez már kicsit túl sok, amit művelünk (ordítozva énekeltünk Tankcsapdát, vagy amit éppen választottunk a zenegépből, táncoltunk, ugráltunk, stb.), de akkor meg is állapodtunk Fruzsival, hogy Ádámra valamiért hallgatunk és visszább fogtuk magunkat. De mi csak jól éreztük magunkat, meg más helyen azért nem művelünk ilyesmit, de az Ibolyában aztán annyira nem számít… :D
Egyébként úgy hiányzik Ádám. Tegnap reggel ment el, de akkor is. Még ennyi napot nem voltunk eddig külön, a leghosszabb 2 nap volt. Ez meg három, szóval nem sokkal több, és biztos szánalmasnak tűnhetünk, hogy ennyit is nehezen bírunk ki egymás nélkül, de nem érdekel:( Imádom, mikor reggelente felkelek, ő még szokás szerint fetreng az ágyban, én már talpon vagyok, és ezért átkúszik az én ágyterületemre, az én párnámra fekszik és betakarózik a takarómmal. Mindig, minden egyes reggel ezt csinálta, aztán egyszer megkérdeztem már tőle, hogy miért nem mondta, hogy azzal a takaróval szeretne aludni? Nekem jó a másik is. Mire azt felelte, hogy nem akar, nem azért csinálja, hanem mert érzi belőle az illatom.
Megzabálom!

Megtörtént életem legrosszabb buszozása. Legalábbis a top5-ben tuti benne van. Alapból rosszul kezdődött, ugyanis negyven percet kellett várnom a buszra (halleluja, vidéki busz) de miután kényelembe helyeztem magam egy kettes ülésen borzalmas dolog történt: a következő megállónál felszállt 30-35 retkes, undorító, büdös cigány és ellepték a járművet. Ordítoztak egymásnak, mindnél volt vagy két kisgyerek, sajnos annál a csávónál is, aki mellémült. Iszonyatosan éreztem magam, majdnem a sírás kerülgetett, alig vártam, hogy leszálljak. Az is kész bűvészmutatvány lett, próbáltam nem érintkezni velük, de az egyik gyerek keze így is hozzáért a térdemhez, fúj, fúj, fúj. Egyébként a nagyerdei strandról jöttek, gondolom azért mentek ennyien, hogy kapjanak egy rakat kedvezményt. És még páran csodálkoznak, hogy én miért is nem teszem be abba a fürdőbe a lábam.

Kedves amy!
Amikor nem diétázom, ugyanúgy eszek mint mások, bár nem eszek meg a csirkehúson kívül semmiféle húst, kenyeret se eszek semmihez, szendvicset sem, a gyorskajáldákat messzire kerülöm, viszont a házi sütiknek nem bírok ellenállni. Diéta nélkül elég rendszertelenül étkezem, van hogy egy nap háromszor, de van hogy hatszor is, éppen, amikor megkívánok valamit. Nem jó ez a rendszertelenség, de mostanság nem figyelek oda rá, plusz a nagy hőségben nem is kívánom a kaját.
A barátnőd ezzel a módszerrel valószínűleg fogyni fog, mivel kevés kalóriát visz be, de az egészséges életmódtól nagyon messze jár. A reggeli azért fontos, hogy beindítsa reggel az emésztést. És egy nap nem kétszer kell enni, hanem öt-hatszor, a lényeg, hogy háromóránként valamit be kell vigyünk, még ha nagyon kis adagokat is, különben a szervezet vészhelyzet üzemmódba kapcsol és a legtöbb tápanyagot zsírban raktározza el.

Túl vagyok a tizenkilencedik születésnapomon, tiszta öegnek érzem magam...Tegnap este meg is ünnepeltük Kaktuszban, azt hittem, kb senki nem fog eljönni mert mindenki nyaralni van vagy virusos beteg, de vegül is lettünk vagy huszonöten. A kedvenc zöldalmás-karamellás fütyülősömet ittam az este folyamán párszor, de kaptam ingyen pezsgőt is, amiből nem kellett volna innom, mert iszonyat másnapos vagyok tőle. Ilyenkor mindig eldöntöm, hogy nem éri meg alkoholt inni.
Ádámtól szülinapomra fehérjét es egy plüss Finn-t kaptam!!! *-* Úgy imádom, hogy tudja, hogy mire vágyom a legjobban! 
Egyébként a nyár elég jól telik eddig, viszont az idő nem a legjobb...Pedig annyira medencéznék. :(
Annamarival járunk edzeni egy edzőterembe es egész jó, mindenki nagyon kedves velünk, sőt, néha már túlságosan is. Edzeni kéne járni az edzőterembe, nem ismerkedni...na mindegy, végső soron hozzá vagyunk szokva. De olyan jó érzés edzeni, már nagyon hiányzott a kondi!

Ezer éve nem voltam már városban este, valahogy nem is vágytam, a tegnap este is amolyan kivétel volt a szülinapom miatt. Jól éreztem magam, viszont ha elmentem volna egy szórakozóhelyre is, akkor már lehjet nem élveztem volna annyira az estét. Tele van minden 14-15 évesekkel, akik rohadt hangosan verik magukat, holott senki nem kiváncsi rájuk.
Mostanság vettem pár ruhát, úgyhogy valamennyire ki is öltöztem, de előtte vagy másfél órán át nézegettem magam a tükörben, hogy felvehetem-e én ezt egyáltalán? Hiszen tiszta dagi vagyok most, hogy nem diétázok és mindent gondolkodás nélkül bezabálok. De amúgy ezt csak bebeszélem magamnak, mivel sokat edzek, igy nem is vagyok dagi, nyilván. Dehát annyira hülye vagyok, mint egy hanyattdöntött  kockacukor.

Annamari