; l'amore ..... ♥2012.11.04. 21:11, fruzsi.
Igazából, az embernek fogalma sincs arról, hogy mi a szerelem, ha eddig csak rövid, futó kapcsolatokban volt része, esetleg reménytelen szerelemben. De az, akinek hosszú kapcsolata volt / van, ami nem ért véget az első komolyabb veszekedésnél, na az tudja. Egy kapcsolatban néha hibázik az egyik fél. Esetleg mindkettő. Az bocsájt meg hamarabb, aki jobban szeret.
Én, személyszerint a leghisztisebb és legbüszkébb csaj vagyok a földön, és a barátomnak ezzel már elég régóta meggyűlik a baja. De halálosan szerelmes belém, így mindent elnéz nekem, még ha minden kis hülyeségeken kiakadok, ütöm-verem őt, és a sírásig kiakasztom. Hát ez a szerelem.
És én is iszonyúan szeretem, néha már csak azért hisztizek, hogy jobban foglalkozzon velem. Pedig nem szokott elhanyagolni. MONDJUK, ha a haverjai ott vannak, akkor csak fogja a kezem és le se szar. Néha. De ilyenkor kijelentem pár perc után, hogy azonnal menjünk haza, és úgy is az van, amit én mondok. Mert ha nem, akkor hisztizek, és képes vagyok nagyon gonosz lenni. Tudom, hogy ez rossz. De mindezek mellett, én vagyok a világ legodaadóbb barátnője is, ha éppen olyanom van. Főleg, hogy elég bújós fajta lány vagyok. A legédibb és legkratívabb ajándékokkal szoktam elhalmozni őt, ha ajándékozás van.:D
Kapcsolatunk legszörnyűbb napja most volt, szeptemberben. Áprilisban részt vettem egy cserediákprogramban, finneket kellett fogadni. Tudtuk Zolival, hogy szeptemberben vissza kell majd mennem 10 napra Finnországba, és az rossz lenne nekünk, mert egy napot sem bírunk ki egymás nélkül. De nem törődtünk vele...még messze van...! Aztán eljött az ősz, én pedig vidáman elrepültem Finnországba, csodálatos volt. Pár nap után Zoli kiborult...mindennap sírt és ez elég lett neki...egyszerűen szakított velem...BORZALMAS VOLT. Nem volt ott velem egy jóbarátom se, senki...Úgy zokogtam, mint egy őrült. Ismerős érzés volt már, vesztettem már el előtte valakit, egy fiút, akit nagyon szerettem....
Tudtam, valahol legmélyen, hogy ilyen nem történhet meg. Tökéletesek voltunk együtt, IGAZ, MINDENNAP VESZEKEDTÜNK, KÜZDÖTTÜNK EGYMÁS ELLEN, és mindketten akartuk ezt a küzdelmet, ezt a tüzes szerelmet. Ennek nem lehetett csak úgy vége...Zoli pár óra múlva rájött, mit tett, mit veszített, és én így teljesen megnyugodtam. Igaz, nem bocsájtottam ezt meg neki még vagy egy hétig...De mikor leszálltam a vonatról, és az ölébe ugrottam...leírhatatlan.:)
WHAT IS LOVE? NOBODY KNOWS. BUT TO ME LOVE IS YOU.
|