; life is hard2012.11.03. 12:28, fruzsi.
Ahogy este hazaértem, még mindig jó kedvem volt, de apám elrontotta...Anya a szobában aludt, vagyis úgy tett, de óránként azért kinézegett. Apum itthon iszogatott, elég részeg volt, és nem hagyott békén. Folyton bejött, mikor gépeztem, simogatott, hogy én oylan szép vagyok, és pont oylanná váltam, mint akarta. Hogy miylen okos vagyok, talpraesett, stb...Ez furcsa volt, de ezzel semmi gond.
És azt is tudom, mert már elmondta, hogy már nem szereti anyát, és el akarja hagyni, csak miattam meg tesóm miatt jár haza. Ez már vagy fél éve volt, hozzászoktam a szörnyű gondolathoz, de még mindig nehéz, ahogy látom anyát szenvedni...Amikor elsírta magát előttem, megszakadt a szívem. Na, szóval, tegnap apám ilyeneket mondott, hogy nem találta meg anyában az igazit, és keressek neki valami jó csajt...Csak mosolyogtam, meg mondtam, hogy haha, kétségbesetten tereltem a témát, mielőtt nemcsak belül, de kívülről is látszana, hogy összeomlottam. Hogy mondhat ilyeneket anyáról, aki 16 éve hűséges társa ? Apám meg nyilvánvalóan megcsalta. Ugyanis ő Pesten dolgozik, vagyis most éppen a Balatonon, és kéthetente jár haza. A munkásai tudják, hogy csalja anyát, és anya is tudja, de úgy tesz, mintha nem akarna tudni róla...Ugyanúgy kinyalja pám seggét, mindenféle hatfogásos szart megfőz, megsüt neki, vesz neki ajándékba parfümöt, amire apám aztmondja : ez szar. És a parfüm az öcsémé lesz.
Az Élet kemény..
Olyan éjfél fele nem bírtam tovább, bementem aludni a szobámba, apám kiment egy köntösben vagy fél órára a hidegbe, anya pedig benyitott a szobámba, körbenézett, hpgy itt van-e apám, megkérdezte jól vagyok-e és megölelt.
Én már nem tudok mit csinálni. Mikor külön-külön beszélgettem velük, akkor az lett, hogy én kavarok. Na, persze. Nekem nem érdekem, hogy ők utálják egymást...
Az meg csak ront a helyzeten, hogy még csak beszélőviszonyban sincsenek már anyáék mamával. :( Bár én néha eljárok hozzá.
De úgyis lesz valahogy. Mindig van valahogy. És jó lesz minden. :)
|