Teljesen igazam volt, amikor azt gondoltam, hogy ez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Sajnos ez a pasi, bármennyire is tökéletesnek tűnt számomra szinte minden szempontból, nem igazán tudott időt szánni egy kapcsolatra. Ő csak azt az életet ismeri, ahol hétfőtől vasárnap estig dolgozik, állandóan új ötletekkel és projektekkel áll elő vállalkozóként. Neki az is elég volt, ha néha írkáltunk egymásnak, de a találkozásaink ritkák voltak – olykor két hétig sem sikerült összehoznunk egyet, pedig egy városban lakunk. Ez így nekem viszont nem igazán felelt meg, és ezt szóvá is tettem többször. Végül harmadszorra megértette, és világossá tette, hogy nem fog tudni nekem annyi figyelmet szentelni, amennyire szükségem lenne. Mivel az elején annyira mesébe illően indult minden, ez nagyon rosszul esett, bár az utóbbi két hét eseményei miatt már számítottam rá. Szinte minden nap szomorú voltam, és azt éreztem, hogy talán nem is akar tőlem semmi komolyat – de végül kiderült, hogy egyszerűen csak nincs ideje. Korábban is csak egy hosszabb kapcsolata volt, ahol a nő hozzá költözött, nem dolgozott, és otthon várta, hogy ő hazamenjen. Később persze panaszkodott emiatt, de hát valószínűleg ő maga ajánlotta fel a nőnek, hogy ne dolgozzon, szóval mit is várhatott volna? Ennek ellenére nem omlottam össze, mert nem szokásom sokáig bánkódni bárki miatt, amugyis csak 3 hónap volt az egész. Másnap, bár még kicsit szomorkás hangulatban voltam, amikor nyitottam a termet, az egyik pasi, aki hozzánk jár edzeni, megszólított. Azt mondta, már többször látott, amikor a kutyámmal sétáltam, és megkérdezte, honnan vettem, mert ő is szeretne egyet. Az is felvetette, hogy sétálhatnánk együtt. Kedvesnek tűnt, gondoltam, miért ne? Háromszor találkoztunk, leginkább beszélgettünk, és nagyon jól éreztem magam vele. Később elutazott három hétre Thaiföldre, de ezalatt is sokat írt, ami meglepett. Viszont furcsa volt, hogy említette, mennyire könnyen lehet ott különféle hallucinogén gombákhoz jutni, és gyakran utalt rá, hogy éltek ezzel. Úgy voltam vele, hogy a nyaralás része, néha az ember kicsit többet enged meg magának. Amikor visszajött, intenzívebbé vált a kapcsolatunk, szinte együtt éltünk. Viszont egy idő után feltűnt, hogy mennyire függő típus: a dohányzástól kezdve a marihuánáig, csokoládéig, sőt, még az intimitás és az érintés terén is. Alapvetően egy jó ember, de ezt az életstílust nehezen tudom követni. Bár a kommunikáció köztünk remekül működik, mindig nyíltan megbeszéljük, ami foglalkoztat, mégsem találunk megoldást a problémákra. Őszintén nem értem, hogy lehetek ilyen balszerencsés, vagy talán tényleg meg vagyok átkozva, ahogy anyukám mondja. Azt szeretné, ha elmennénk egy jósnőhöz vagy valamilyen látóhoz, hogy „levegyük” ezt az átkot. Ő is azt hiszi, hogy rá is átok nehezedik, és szerintem tényleg hisz benne. Talán igaza van, és legközelebb, amikor Magyarországon járok, el kellene mennem egy jósnőhöz. Egyébként közös nyaralást foglaltunk augusztusra, aminek nagyon örülök, de közben ott a gondolat, hogy egy hónap alatt bármi történhet.

Vissza a bloghoz