helloo again2024.06.10. 20:07, fruzsi
Már ezer éve nem jelentkeztem, de legalább pár hónapja biztosan nem.
Pár hete volt egy randim Max-al (újra előkerült, mert bocsánatot kért, és igazából félreéértés volt az egész, mert én anno hülyén reagáltam, amit ő rosszul értelmezett..na de mindegy is...gondoltam kap még egy esélyt) és valami nagyon drága étteremben több mint 100 eurós marha steaket ettünk(nem túlzok) és gondoltam, ha már ilyen drága felajánlom, hogy belefizetek én is. Megkérdeztem Ianát, hogy ő hogy szokta ezt a randikon (mert ő MINDIG feljajánlja a végén, hogy felezzék a számlát lol) aztán jót nevetett rajtam, hogy mennyie fogalmam sincs róla, hogy hogyan hozzam majd fel ezt a randi végén...De hát na, sosem csináltam még ilyet és gondoltam, haladok a korral, én is független, jól kereső nő vagyok...De akkor is olyan fura volt, valahogy abszurd és vicces.
De Max egyből elhárította az ajánlatom és úgy nézett rám, mint valami őrültre, meg hogy ez neki sértés lenne, na mondom hálistennek valami normális férfi. (Amúgy nem az, de ezen a téren igen.) Így idővel kiderült, hogy neki minden nap valami más baja van, vagy testi fájdalma, stressz, betegség, sérülés, depresszió, elégedetlenség önmagával, de közben posztolja, hogy ő mennyire király mert havonta több mint nyolcezer eurót keres...Bebeszélte magának, hogy rákos és úgy érzi nem sok van már neki hátra.
Komolyan, erre már nem is tudok mit mondani, csak azt, hogy örülök, hogy semmi sem történ tközte és köztem. Végül megbeszéltük, konkrétan ma, hogy hagyjuk egymást, mert neki idő kell, hogy kibéküljön magával, én nem meg akarom az időmet pocsékolni és én valami másra vágyom. Egy ilyen férfi hogy tudna gondoskodni bárkiről vagy bárki mást boldoggá tenni, ha saját magát sem bírja elviselni? Meg amúgy se volt már hozzá kedvem hetek óta, csak kétnaponta írtam vissza neki...
Amugy is, ahhoz kepest, hogy januar ota talalkozgatunk nem törtent közöttünk semmi sem, valahogy annyira közel sosem kerültünk egymashoz, de ez jobb is igy,
Szőrnyű dolog történt pár hete, ugyanis el ekllett búcsúznunk papától örökre. A szívem egy darabja leszakadt és sosem lesz már teljes....Életem egyik legszomorúbb időszaka volt ez. De túléltük...és úgy érzem, mostantól kezd jobb lenni.
A temetés napján egyébként taliztam egy ismerössel voltunk egy nagyot setalni, utána elvitt nagybátyámékhoz, ahol már javában állt a buli. Őzpörköltet főztek nokedlivel, de engem inkább a szomszéd ezer éves retro zenegépje kötött le igazán.
Június 3.-án jöttem vissza haza anyával. Bérelt egy autót, mert az övé tönkrement, mert rábízta itt valami magyar faszira, aki csak lehúzta pénzzel (2500 euróval) és a kocsit meg végleg elcseszte.Igazából anya is tudja, hogy ő volt a hülye és nem hallgatott ránk, de ebben nincsen semmi új.
Szombat este Heidelbergben voltunk két magyar barátommal és jól bekajáltunk meg beittunk, először boroztunk, aztán Espresso Martini, mert imádom, aztán meg betévedtünk a Shootersbe, de azt már nem kellett volna.Veszélyes hely. Aznap tüzijáték volt ott, szóval annyira tele volt, mint valami augusztus huszadika Pesten, de azért jól éreztük magunkat nagyon.
|