Nézz rám, ne szólj semmit. Had lássam szemeid. Szeretem a sűrű csendet, Had élvezzem veled is. Úgy szeretem kihallgatni Az elhagyott szavakat Kiengedni a kalitkából A bizonytalan madarat. Nem is kell a beszéd, Elég most egy érintés. Hiszen abból árad felém A rég vágyott megértés. Sokan néznek a szemembe, Sokan hallják szavaim, De te érzékeled egyedül Vízbe fojtott hangjaim. Hogy hogy csinálod ? Az csak rejtély nekem, Mégis, jobban mint más, Megfejtettél engem.