A lelkem vágyik rá,
de az eszem tiltja.
Almomban latom öt,
De az életben ritka.
Tudom, hogy létezik,
hiszen ö velem volt,
Hideg őszi esten
Keze a kezem volt.
Nem ismert engem,
Talán nem is akart.
Legalábbis nem igy.
Igy csak felkavart.
Megnyíltam neki,
Mint hóvirág tavaszon,
onnantól kezdve,
Szeretett de nagyon.

Szerelem volt az,
szeretet nélküli.
Megsérült s meghalt,
Szét tudtuk tiporni.
Mégis, hogyha lenne
egy esélyem arra,
hogy a rohanó időt
Visszaforgathassam…