Nagyszerű érzés, amikor a vírus, ami két éve tönkretette az életed, egyszerűen megfertőz es kéthetes karanténra ítél. Amúgy nem is lenne ezzel semmi gond, eltekintve attól, hogy az ember edzeni sem tud, de elég durva tüneteim vannak. Nem is az, hogy durva, hiszen voltam mar többször is influenzás es volt mar a helyzet sokkal rosszabb is. No de mindent összegezve lázas vagyok, faj a torkom, begyulladt a fülem es iszonyatosan be van dugulva az orrom. A túl sok orrcsepp nem megoldás, mert megfájdul tőle a fejem, pedig gyerekeknek valót használok (eskü, csak az jött be, es az sem izgat, mikor furcsán néznek ram a patikában miatta. Egyszer egy kedves férfi meg is jegyezte, hogy: Ez valójában Önnek lesz igaz? Ah, ne aggódjon, rengetegen használjak felnőtt létükre is).

Ha Mannheimban az én kis szépséges lakásomban lennek most karanténban, akkor igencsak megölne meg jobban az unalom, hiszen Nala kiskutyám mar december óta itt sziesztazik Timnél vidéken. Az elején iszonyat nehéz volt a hétköznapokon nélküle, de Nalanak igy a jobb, hiszen szinte sosincs egyedül. Timnek Home Office van es valószínűleg egy darabig meg lesz is, hiszen megint egyre feljebb ment a fertőzöttek száma az utóbbi időben, egyértelmű volt, hogy mi is elkapjuk. Tim mar egyebkent egész jól van, én meg tőle kaptam el, tehát nálam most éri el a csúcsfokot. Csak hat mostanság mindenkit jobban érdekel a háború alakulása es a lehetséges kihatásai, például, hogy milyen irreálisan drága az üzemanyag es mennyire drágultak az élelmiszerarak es társaik. A Covid csak a kezdet volt, egy jó kis gazdasági válság fogja meg megkeseríteni az életünket. Pedig egy kicsit azért vágytam arra, hogy szüljek egy darab gyereket, de mindezek a történések megerősítenek abban, hogy nem kell nekem az. Mindig is sokat filoztam rajta, hogy akarom-e vagy nem, végső koron ki a francnak van kedve terhesnek lenni, nagy hassal benazni, hízni, a hormonoktól pszichopatává válni, aztán persze a szülésbe majd belehalni, hogy utána ne legyen soha többe egy szabad perced se magadra meg meg a szexi tested is tönkretedd. Aztán a gyerek tinédzserként úgyis a fejedhez vágja, hogy utal meg hogy elszökik. Hat kurva jól hangzik.

De nem is akarnám büntetni a gyerekem, hogy egy ilyen szar világba küldöm. Én magam is annyiszor belegondoltam, hogy például anya mindig rajtam töltötte ki a keserűséget, mert hat ki máson? A párján nem tudta, mert egy alkoholista állat volt, aki felholtra verte, ha ki merte nyitni a szájat, a kisebbik gyereken meg főleg hogy nem, hiszen öt védeni kellett minden percben (főképp az alkoholista állattól) Tehát én maradtam eme nemes de nem halas feladatra, rajtam csattant nagyon sok minden az anyámtól es ezért állandóan bűnösnek ereztem magam, amiért ott vagyok, amiért élek, amiért lélegzem, amiért erre az átkozott világra kerültem. De végső soron, nem én kertem öt, hogy adjon nekem eletet. Én nem kertem semmit.
Na, de elég a családi traumákból, mindenkinek van, nekem meg aztán akad többfele is, több személyből kiindulva, de mar évek óta azon vagyok, hogy megértsem es feldolgozzam oket es mar olyan hetven százalékban sikerült is. Ez ugyebár egy lassú folyamat, de mindenkinek szembe kellene néznie ezekkel, ha igazan nyugodt eletet akar élni.