Kisbabammal uton kutyakozmetikushoz.<3 A minusz ezer fokban.

A mai nap egy piciket erzelmesre sikerült, ugyanis David irt nekem es ujbol kifejtette, hogy mennyire sajnalja, ahogyan velem viselkedett es hogy mennyire nem ezt erdemeltem volna.
Remenykedik benne, hogy idövel, mikor keszen all majd es több tapasztaltot szerzett, akkor majd ujra küzdhet ertem es megmutathatja, mennyit valtozott es megadhatja nekem mindazt, amit erdemlek.
Igen, aranyos es kedves ez töle, de en adtam neki sok-sok eselyt es mar a masodik sem kellett volna. Az elejen  meg voltak erzelmeim, eleg erös remennyel karöltve, miszerint talan ö lesz az utolso kapcsolatom es vegre megallapodhatok.De a sok hiba utan, amit elkövtetett, meghalt bennem tulajdonkeppen minden erzelem es csak azert bocsatottam meg, mert mar lelkileg lestrapalt es önbzalmamat földbe tiporta.
Ezt soha nem lenne szabad hagynunk senkinek. Eszre sem veszzük, hogy mennyien elnek mergezö kapcsolatban, ahol az egyik fel manipulalja, gyengiti folyamatosan a masikat, szivja ki az energiajat, igy az adott felnek betegsegei alakulnak ki, melyek termeszetesen lelki eredetüek. Es ezt sajat tapasztalatbol mondom. Csak peldakent: amig együtt voltam Daviddal (ket evig kb, plusz egy harom honapos szünet) egyalataln nem jött meg a menstruaciom! Egy nyaron szakitottam vele es akkor igen, aztan visszafogadtam es ujra nem. Ahogy legutobb vegleg veget vetettem a kapcsolatunknak, egyböl megjött. Most mondja nekem valaki, hogy ez veletlen.
A masodik hasonlo dolog az emesztesi problemaim voltak. Az anyagcserem iszonyat lassu volt, mar reges-eg kiesett a normalis kategoriabol, mindenfele bogyot es gyogyszert, teat kiprobaltam, de semmi sem hasznalt. Miota David felszivodott az eletemböl, szamomra sokkolo modon, az anyagcserem is rendbe jött. Bar azt mindig is sejtettem, hogy ez amoylan psziches alapu, de nem gondoltam, hogy a szakitas ezt a problemamat is megoldja majd.
EGY SZO MINT SZAZ; nem bantam meg a szakitast, es nagyon jol erzem magam vegre. Egyedül lakni meg valami mesebeli.
Igazabol nem is gondolok negativan vissza az egeszre, legalabbis megprobalok. 
Az elsö szerelmem vegeleges elvesztese talan meghatarozobb pont volt az eletemben, mint ez a kapcsolat, de ebböl is nagyon sokat tanultam es hozzam tett ez is.
Es ami tök jo, hogy minden egyes evvel egyre jobb embernek erzem magam.
En csak varok EGYVALAKIRE, aki a lelki tarsam, aki teljesen elfeledtet velem mindent, ami volt.

Végre ennyi idősen (25 évesen!!) elértem azt a kort, hogy még tudom különböztetni a fellángolást és a valódi érzelmeket. Egész egyszerű : nincs is már fellángolás. Annyi sz*rt tapasztaltam es átéltem már kapcsolatok terén, többféle személyiséget sikerült megismernem, így aztán nem tudom magam elkápráztatni es beleélni magam olyan dolgokba, amik nem is olyanok, mint amilyennek magamban szépen elképzelem. Felismerek intő jeleket is, és persze, senki sem tökeletes, de valaki ugyis tökletes NEKEM; szereny szemelyemnek, es en is neki.
Nem akarok semmit sem elkiabalni, de megismertem valakit, akivel több közös van bennünk, mint barkivel igazabol. A legfontosabb szamomra, hogy nem lobbanekony, hanem nyugodt termeszetü. De nem akarok csalodni, igy lassan , mindent csak LASSAN.