Másokkal is úgy van, hogy ha már megszokták, hogy valakivel együtt alszanak, akkor egyedül utána egyszerűen nem olyan jó az alvás? Mert velem igen. Mindentől függetlenül csak az alvás rész az, ami most kicsit fura. Semmi magány érzetem nincs és remélhetőleg a későbbiekben sem lesz, de mivel amúgy is rossz alvó vagyok, ez a rész most kicsit megvisel. De szerintem még egy-két hét és túlleszek rajta.
Ma nem akartam amúgy edzeni, de a teremben tökre bemotiváltak az emberek, úgyhogy negyven perc kardió után még lábaztam egy iszonyat jót. Szoval ma kemény nap volt és eddig 20.000 képest tettem. Alig várom, hogy megérkezzen a többi deko/disz amit rendeltem és olyan legyen a lakásom teljesen, amilyenre megálmodtam. *-*
Nala mostn tiszta happy, mert hoztam neki egy teniszlabdat az edzöteremböl. Olyan rossz, mert imadja a jatekait, de nagyon hamar tönkretesz mindent, bele se merek gondolni, mennyi penzt költök havonta csak jatekra...
Amugy annyira jo erzes full egyedül lenni, el se tudom mondani. Valoszinüleg nem leszek sokaig egyedül, magamat ismerve, de addig is kielvezem.
A munkahelyen a többiek szeretnek engem nagyon es en is öket, szinte mar az itteni csalodomma nöttek ki magukat, akikkel minden szemelyes problemamat, szivem-lelkem ügyeit megbeszelhetem. Meghallgatnak es tanacsot is kapok, de föleg tamogatast. Mondjak, hogy ök ott vannak nekem. Nagyon cukik.
Es meg az edzesben is egyre inkabb hajtanak, nyomnak, mar felszedtem egy rakat izmot. Nyilvan zsir is jött vele, amit nehezen tudtam elfogadni, de hat ez van. Majd azt nyarra ledietazom kicsit. De hala a jo istennek, a mellem is nagyot nött.