Szóóóóval, a térdem szerintem ugyan javult, az ortopéd orvos szerint viszont nem, és olyan kellemesen megnyomkodta, csavarta a térdem, hogy utána két napig olyan érzés volt, mintha úthengerrel átmentek volna rajta. Jó hír, hogy a szalagokkal valószínűleg nagy baj nincs, csupán megnyúltak, viszont a Meniscusom szakadt vagy tört, és az csak MRI vizsgálat útján derül majd ki, amire május hetedikén kaptam időpontot. Nagyrészt gyors műtéttel végződik az ilyen dolog, még ha nem is nagy műtét, akkor sem akarom. :(
De mindegy, túlleszek ezen is.
A vírus szemontjából a helyzet változatlan, kötelező lett kint maszkot hordani, kurva idegesítő. Ha eddig nem kellett, akkor miért pont most? Hazudnak össze-vissza, semmi nem fog kinyitni sem és hagyják éhen halni az embereket. Gratulálok Németország.
Úgy döntöttem, nézek valami Ausbildungot Béscben, hiszen imádom azt a várost és még Budapest is közel lenne. Vagy egy jó munkát Pesten, de Debrecen annyira nem vonz, valami rejtett erő nem engedi, hogy újra ott éljek. Vagy csak a józan ész, hiszen Debrecen egy putri sajnos, és ha már voltam olyan bátor, hogy útnak eredtem, akkor miért mennék vissza?
De Bécsből amúgy pár óra alatt ott lennék, hogy értékes időt töltsek a csaladommal és a barátaimmal. Esküszöm, az lenne a legjobb megoldás.
Lassanként megszokom a semmittevést amúgy, rendeltem könyveket és úgy örülök neki, mint majom a farkának, nemsokára kiülök a padra kicsit olvasni. Közben elküldözgettem ma még egy-két önéletrajzot, aztán lesz, ami lesz. Úgyis arra irányít majd az élet, amerre mennem kell, még ha teljesen egyedül is, de megyek.

Egyszerűen legszebb német város, komolyan. Az összes többi uncsi és ugyanúgy néz ki, de Heidelbergben van valami különleges és romantikus. IMÁDOM

Nagyon szeretek itt sétálni, nézni a kacsákat, mókusokat és nyuszikat. Olyan megnyugtató.