Tényleg mindenhez hozzá tud az ember szokni. Még mindig hiányzik a második otthonom (értsd: edzőterem) de igazából a sport az sport, itthon is tudok edzeni, jógázni is, el tudok menni futni vagy ugrálókötelezek, sőt, tavaly vettem görkorcsolyát is, viszont attól félek, hogy hátha össze találom magam törni, ezért most hanygaolom, amúgy sincs olyan hűdejó idő.( kivéve ma és holnap, mert húsz fok van.)
Ja és sok időm van magamra, ami szuper, mert rengeteget gondolkozok, de most nem annyira túlgondolós-bestresszelős módon. Inkább az elengedés fázisában vagyok, de olyannyira, hogy egy év és két hónap után végre megjött. Teljesen le voltam sokkolódva, ennyi ideig semmi, most meg hirtelen visszatért. Aminek örülök, mert ez egészséges, és nem értettem, hogy az utóbbi időben miért maradt ki. Pontosabban pont azóta, hogy Dáviddal összejöttünk. Most meg úgymond elengedem őt és erre tessék.
Azt hiszem, le fogom magam törölni mindenhonnan, úgy értem, Facebook és Instagram, mert ha most tényleg szingli leszek, akkor jó ideig az is szeretnék maradni., és nem hiányzik, hogy tovább írogassanak nekem, mert néha az unalom nagy úr és úgyis visszaír az ember. Elegem van mindnekiből és nincs kedvem senkit sem megismerni, de esélyt se akarok adni a dolognak, hogy bárki is valamilyen módon felkeltse az érdeklődésem. Ha már 2020 ilyen elbaszott, akkor legalább a társaság legyen jó: a szabadidőmet töltöm saját magammal meg azzal az icipici családibaráti körrel, akiket már örökre a szívembe zártam és semmi sem változtat rajta.