Nem elég ez a siralmas helyzet, de még az álmaim is engem gyötörnek. Olyannal álmodok, akivel nem kéne, na de hát az álmok csak álmok. De attól még idegesítő.
Igazából eddig rettegtem a kijárási tilalom behozatalától, de mostmár inkább várom már, hiszen nagyon sok család kirándulgat csoportostól és rengeteg idős ember élvezi odakint a jó időt. Tegnap már mindenhol rendőrök voltak és mindent bezártak, illetve ellenőriztek, hogy zárva van-e és figyelték egész nap a mozgást. Mivel sokakat nem érdekel az egész vírusdolog, sőt, a fiatalok Corona-partykat rendeznek titokban (nem vicc, ezek ennyire hülyék) ezért gondolom, hogy pár nap és már az utcán sem lehet majd tartózkodni.
De úgy gondolom, Magyarországon még hamarabb eljön ez majd, mint itt.
Csak kib*szottul igazságtalannak tartom, hogy sokan komolyan veszik ezt és otthon ülnek, mások meg kisgyerekeikkel, vagy a fiatalok, mert unatkoznak, és a nyugdíjasok is kint flangálnak, pedig miattuk vesztette el annyi ember a munkáját...
Amit tudok, kihozok belőle, edzek itthon, eljárok futni (olyan vádlim lesz lassan, mint a combom) és a Venice Beach csinált ilyen élő kurzusokat, 10:30-tól kezdődik egy, azt kipróbálom.
Ja, és rendeltem súlyzószettet, és futógépen is nagyon gondolkozok, de amit kinéztem, pont nincs raktáron, szóval várnom kell. De amúgy olyan szupit találtam, mert ahhoz képest tök olcsó, hogy még emelkedőt is lehet állítani rajta. Négyszáz euró, amiket meg eddig néztem emelkedővel, mint 1000 fölött vannak, szóval nem csoda, hogy ez most raktáron sincs már.
Az egyetemem elhalasztása (ki tudja, meddig) totál elszomorít és talán jobb lenne valami oylan után néznem, ami most is és mindig is menni/kelleni fog, ezért megpróbálkozok egy gyógyszertári iskolával. Ráadásul a szóban forgó gyógyszertár itt van tíz perc sétára, ami nem utolsó szempont Nala miatt.
Meg amúgysem szar munka, tanulni kell rengeteget nyilván, de az nekem nem gond.