Nem gondoltam volna, hogy valaha is még blogolni fogok, több okból sem, de lámcsak, a mostani krízishelyzet miatt mégiscsak rávetemedtem. 
Az utolsó csapás számomra az volt, hogy ma az edzőteremben éppenhogy bemelegedtem, mire az ott dolgozóknak ki kellett küldeniük mindenkit. Szóval már az edzést is elvették tőlem, de mielőtt még kijárási tilalmat is elrendelnének, elmentem futni egy laza 5 km-t.
Éppenséggel tudom az edzést itthon is kivitelezni, de rohadt idegesítő, hogy pont most fejeztem be a C1 németkurzusomat és itt a sok lehetőség itt-ott praktikumokat csinálni és egyetemet illetve szakmát választanom, erre minden le lett mondva. Igazából már van egy szerződésem egy kisebb Fitneszstúdióval, ahol a gyakorlatom lenne, míg az egyetem pedig Stuttgartban, ámbár most annak a stúdiónak is be kellett zárnia, tehát nyitott lettem volna valami másra is, de emiatt a hülye vírus miatt nem csinálhatok semmit. És tulajdonképpen senki nem csinálhat semmit. Az meg teljesen megszokott, hogy az emberek ennyire hülyék, tipikus birkák, komolyan. 
De nem fogok egyébként erről írni, mert már torkig vagyok vele.
Nem mondom, hogy péntek este nem kaptam egy kisebb pánikrohamot, mert akkor hazudnék, azt pedig sosem szoktam. De utána rájöttem, hogx pontosan ezt akarják elérni, hogy kétségbeessen mindenki. Nekem csupán az zaklatta fel a lelkemet, hogy minden be lesz és le lesz zárva, és hogy mi a fenét kezdek magammal, mert én köztudottan egy napig sem bírok otthon ülni. 
A kiskutyám mindenesetre örül a dolgok alakulásának, én meg azon morfondírozok, hogy veszek egy ilyen kis taposógépet itthonra. Majd egyszer veszek futógépet is, de most nem fér el, meg amúgyis sokkal többe kerül, ezenfelül futni tudok járni. (még.)

Az itthon töltött időt olyan tevékenységekkel fogom tölteni, amit egyébként nem sűrűn szoktam, például tanulok majd sokat, olvasok még többet, receptekkel kísérletezek, többet sütök-főzök,kipróbálom a megvásárolt tésztanyújtógépet és a fagylaltkészítő gépet, meditálok, talán írok egy könyvet, rajzolgatok, legyantázom a lábam....Na jó, azt azért szoktam amúgy is. De mindenesetre kevesebb Netflix!
Remek lehetőség, hogy elmerengjek a kapcsolatunkon Dáviddal. Nagyon szeret engem, én már nem vagyok biztos a magam részéről (milyen meglepő...) és ez engem természetesen hónapok óta felőröl, hiszen az utolsó, amit szeretnék, hogy őt megbántsam.
Sajnos minden kapcsolatomnak így kellett véget vetnem, egy év után elmúlt a rózsaszín köd és én onnantól kezdve már csak egyedül akartam lenni. Ez tutira nem normális amúgy. Vagy létezne, hogy 24 évesen még nem találtam volna meg az igazit?
Hosszabb kapcsolatom volt eddig a mostanival együtt négy, és az elsőn kívül mind így végződött. Igazából a legelső is, de az természetesen más volt, hiszen az első szerelem mindenkinek más és nagyon sokáig nem múlt el. 

Azt hiszem, mostanában lesz időm elmélkedni bőven. Tegnap még voltunk Wieslochban egy magyar összejövetelen, még magyar néptáncos csoport is volt, meg lángos és lángosburger, én mondjuk szegedi gulyást ettem. A barátainknak volt a magyaros étterem megnyitója, és ahhoz képest még elég sokan is voltak. A mostani sötét körülményekhez képest, úgy értem. De azt hiszem, ez volt az utolsó. Szombat este meg bulizni akartunk menni, de azt is lemondták.
Amúgy azóta rá vagyok kényszerülve a vegán életmódra, de nem is baj. Úgy felsavasodtam, hogy azt hittem meghalok, ezért aztán lúgosító diétára fogtam magam. Tulajdonképpen zöldségeken, zabpelyhen, grapefruiton, citromon és Alpro joghurt illetve Alpro Skyr termékeken élek. 
Legalább valami egészséges,még ha csak pár napig is.

2020. március 16. Heidelberg, Deutschland

.

.

.

.

.

.

.

.

2019

.

.

.

.

2018

,

,

,

,

2017

.

.

.

.

2016

.

.

.